A futballvébék legnagyobb hiányzói

David Beckham márciusi Achilles-szakadása miatt kihagyja a világbajnokságot, Michael Essienről másfél hete lehet tudni, hogy nem lehet ott a vébén, Afrika-kupán szenvedett sérülése nem jön rendbe. A nigériai Chelsea-légiós, John Obi Mikel szintén nem lesz ott. Többen közvetlenül a vb-felkészülés alatt vagy a végén dőltek ki. A németektől Michael Ballack bokáját Kevin Prince Boateng rúgta szét.

A legszerencsétlenebb a már Dél-Afrikában edző angol középhátvéd, Rio Ferdinand, akinek a térde tréning közben ment szét, Arjen Robben az elutazás előtt néhány órával lejátszott válogatott meccsen sérült meg egy szerencsétlen mozdulat miatt. Valószínűleg a torna közben épül föl két további kulcsember, Didier Drogba (Elefántcsontpart, kéztörés) és Andrea Pirlo (Olaszország, térdkalács), ha nem is az első meccsen, de valószínűleg játszhatnak.

A legrosszabbkor jött sérülés miatt a múltban is több klasszis hiányzott világbajnokságról, a leghíresebb Marco van Basten, vele a 94-es holland válogatott talán nem esett volna ki a vb-k egyik legjobb meccsén, Brazília ellen. Egészen a torna előtti hetekig volt rá esély, hogy van Basten visszatérhet, végül nem csak a világbajnokságot hagyta ki, de 1995-ben végleg visszavonult.

A három ország válogatottjában is szerepelt Alfredo di Stefano 1962-ben, Chilében a spanyol válogatottal érhetett volna pályafutása csúcsára, amikor többek közt Puskás Ferenccel, és a kor sztáredzőjével, Helenio Herrerával készült a világbajnokságra. A selejtezőkben még játszott, de a tornán egy percet sem tudott vállalni, izomsérülése miatt nem is nevezték, a spanyolok leégtek, az első körben kiestek.

2002-ben Santiago Canizares, aki végigpadozta pályafutását Andoni Zubizarreta mögött, majd amikor végre eljött volna az ő ideje, akkor kölnis üveget ejtett a lábfejére, első számú kapusként Iker Casillas helyettesítette.

Nem volt rossz hatással a csapat eredményességére, hogy a 82-es torna előtt megsérült Juventus-legendája, Roberto Bettega. Őt ugyanis a későbbi gólkirály, Paolo Rossi pótolta, aki góljaival vb-címig vezette Olaszországot.

1958-ban Just Fontaine azóta is fennálló, 13 gólos teljesítménnyel lett gólkirály, pedig nem is ő volt a franciák legjobb támadója. Rene Bliard, Fontaine csapattársa már a svédországi világbajnokság helyszínén sérült meg, amikor dühében a földbe rúgott. Franciaországba szállították gyógykezelésre, soha többet nem lépett pályára a válogatottban.

Jó néhány játékos sérülés mögé bújt, de a háttérben más okok voltak. 1998-ban Romario a brazilok edzőtáborában sérült meg, valószínűleg a torna közben felépülhetett volna, de Mario Zagallo szövetségi kapitány kapott az alkalmon, és hazaküldte: önzőségét nehezen állhatta, ezt évekkel később árulta el.

Hasonló volt Johann Cruyff helyzete, aki az argentínai világbajnokságot hivatalosan a junta rémuralma elleni tiltakozás miatt hagyta ki, valójában döntésében szerepet játszott, hogy abban az évben Barcelonában megpróbálták családjával együtt elrabolni, halálos fenyegetéseket kapott.

Daniel Passarella 1978-tól volt az argentin válogatott csapatkapitánya, de Diego Maradona berobbanásával a 10-es mez és a karszalag utóbbié lett. Passarella megsértődött, elhagyta az edzőtábort, de végül ott volt az 1986-os vb-n: egy állítólagos vírus miatt a lelátón nézte végig, ahogy Maradona vezetésével Argentína megnyeri a világbajnokságot.

A mexikói tornát egy másik sztár is sértődés miatt hagyta ki. A vb előtt már 35 éves Kenny Dalglish azért orrolt meg Alex Ferguson kapitányra, mert az nem jelölte a keretbe a skót legenda haverját, Alan Hansent, ezért a világbajnokság előtt nem sokkal felhívta Fergusont, és közölte, hogy nem kíván játszani. Azóta is utálják egymást, amin nem segített az sem, hogy Ferguson a Manchester United edzője lett.

A magyar válogatottak is kulcsjátékosokat nélkülöztek. 1986-ban, Mexikó előtt Nyilasi Tibort a buszról zavarta le Mezey György szövetségi kapitány, 1954-ben pedig Puskás Ferencnek repedt el a bokája a németek elleni első meccsen, csak a döntőben léphetett pályára, a Németország elleni két meccs között lábra is alig tudott állni.

1962-ben Farkas János az utolsó barátságos meccsen megsérült, és félő volt, hogy Sándor Károly sem játszhat, aki egy vízcsapba rúgva sérült meg, de végül szerepelt a vb-n. Chilében ott volt még a Tichy-ügy is, a nehéz természetű klasszis a vezetőség füle hallatára küldte el a bánatba Baróti Lajos szövetségi kapitányt, de a játékosok úgy szavaztak, hogy ne tegyék ki a keretből.