Öt csapatot vitt vb-re a szerb mágus

Velibor „Bora” Milutinovics azon a napon született 1944-ben, amikor Jugoszlávia felszabadult. Igazi futballistacsalád harmadik gyermeke volt, később két bátyjával, Milossal és Miloraddal együtt játszottak a Partizanban.

A szerb pályafutása utolsó idényét a mexikói Pumas UNAM-nál töltötte, aztán először játékosedzőként, majd szakvezetőként vezette története legnagyobb sikereire a klubot. A hírnév gyorsan jött, rábízták a hazai rendezésű világbajnokságra készülő mexikói válogatottat. Nem okozott csalódást: csapatával megnyerte a csoportot, a nyolcaddöntőben Bulgáriát győzték le, és az elődöntőbe jutáshoz sem hiányzott sok, csak büntetőkkel kaptak ki az NSZK-tól.

A mexikói válogatott 90-ben nem lehetett ott a vébén, mert a 88-as olimpián ügyeskedni próbáltak egy játékos korával, eltiltották őket. Milutinovics (két sikertelen, klubcsapat élén eltöltött fél szezon után) Costa Rica irányítását vette át, és – nem utolsósorban Mexikó kiesése miatt – egyből megnyerte vele a zóna selejtezősorozatát.

Az olaszországi vébén nem sokan tippelték őket továbbjutónak, de Skócia és Svédország legyőzésével (Brazíliától szűk, 1-0-s vereséget szenvedtek) mégis bementek a nyolcaddöntőbe. Az utoljára ezen a néven játszó Csehszlovákia már nagy falat volt, Tomas Skuhravy mesterhármasával a csehek 4-1-re nyertek, Milutinovics pedig továbbállt Costa Ricából.

Újra egy vb-házigazdánál kötött ki, az Egyesült Államoknál három év alatt iszonyatos munkát kellett elvégeznie, hogy versenyképessé tegye az a hazai csapatot. A 91-es Arany Kupát már veretlenül nyerte meg az amerikaiakkal, a következő években számtalan barátságos meccset játszott, végül olyan jól sikerült összerakni a csapatát, hogy a világbajnokság frenetikus sikert hozott.

A nyitómeccsen ikszeltek Svájccal (a futballtörténelem első fedett pályán játszott vb-meccsén), a tragikus szenzációt hozó Pablo Escobar-öngóllal (a hátvédet agyonlőtték emiatt) legyőzték Kolumbiát, így belefért a Románia elleni vereség. A nyolcaddöntőben alaposan meghajtották a brazilokat is, végül 1-0-ra kikaptak a későbbi győztestől, de az ismeretlen játékosokból álló csapat közönségsikert aratott, Milutinovicsot pedig a Csodatevő becenévvel ruházta fel a ritkán visszafogott amerikai sportsajtó.

Bora visszatért Mexikóba (most is ott él, hiszen mexikói a felesége), ahol az Arany Kupán, és a dél-amerikai Copa Américán – ahol Mexikó állandó meghívottként szerepel – ért el sikereket, de az 1998-as világbajnokság előtt egy évvel elfogadta a nigériai szövetség felkérését. Az afrikai csapattól, 1996 olimpiai bajnokától nagyon sokat vártak, Milutinovics tökéletes megoldásnak tűnt a vb előtt, és hozta is a szokásos eredményt.

A Spanyolország elleni meccsükre valószínűleg sokan emlékeznek, kétszer is hátrányból álltak fel, Zubizarreta óriási bakiját kihasználva 3-2-re nyertek. Bulgária legyőzése után belefért egy vereség Paraguay ellen (amivel kiejtették a közben Bulgáriát feleslegesen kiütő Spanyolországot), Milutinovics korábbi három csapatához hasonlóan továbbjutottak a csoportból. A nyolcaddöntőben Dánia csúnyán elverte őket (4-1).

Egy újabb sikertelen klubmegbízatás (a NY Metrostarssal története legrosszabb szereplését produkálta) után Milutinovics átvette a kínai válogatottat, és kiharcolta vele a 2002-es vb-részvételt. A csoda véget ért, Kína gólt sem szerzett első világbajnokságán, három vereséggel, 0-9-es gólkülönbséggel esett ki, igaz, nehéz csoportból: két későbbi elődöntős (Brazília és Törökország) mellett Costa Ricával játszottak.

A 2002-es világbajnokság óta dolgozott egy rövid ideig Hondurasban, még rövidebb ideig Jamaicában, a 2009-es Konföderációs Kupán Irakot irányította, miközben rendszeresen felmerült a neve hazája válogatottjánál is, de Szerbiát soha nem edzette, csak nagyon közel került hozzá (2003-ban). A világ egyik legjobb válogatott edzője öt zsinórban kiharcolt vb-szereplés után már a második tornáját nézi otthonról, de még csak 65 éves, benne lehet még néhány válogatott felfuttatása.