Hát ilyet még nem látott a világ!
További Cikkek cikkek
Éppen nyolc évvel ezelőtt emlékezetes nap volt. Szintén június 29-e – hiszen ugye éppen nyolc évvel ezelőttről van szó –, szintén világbajnokság, és szintén egy olyan kontinensen, amely először rendezett vb-t. A japán-koreai vb-n ezen a napon játszottak a bronzmeccset a törökök a félig házigazda, az elődöntőig, khm, hathatós bírói segédlettel eljutott koreaiak ellen.
És történetesen ezen a napon kötöttem házasságot. A meccs valamikor kora délután volt, a nálunk gyülekező násznép számottevő része lakótelepi otthonunk tévés szobájában zsúfolódott össze, a leendő ifjú férj, ekkor még csak reményteljes vőlegény – ez voltam én – a szemük láttára öltötte magára legszebbik ruháját, hogy lehetőleg a tényleg remek meccs egyetlen pillanatáról se maradjon le. Amikor a 13. percben már 2-1 volt a törököknek, sejtettük, hogy érdemes lesz végignézni, történjék bármi is. Mondjuk nem aggódtunk, a a vőféllyel úgy volt megbeszélve a program, hogy legyen benne egy harminc-negyven perces tartalék az esetleges hosszabbításra, tizenegyesre, és a menyasszony is a tévé előtt várta a rokonokat és leendő urát.
A számunkra, és a törökök számára is ünnepi esemény egyéb részleteivel nem untatom a nyájas olvasót. Pedig még a menüt és a zenekar által játszott szórakoztató muzsika dallamait is szívesebben felidézném, mintsem hogy a délutáni Paraguay-Japán meccsről írjak, aminek a kilencven plusz harminc perce bőven kínált alkalmat az emlékek felidézésére. Hasonlóság csak annyi volt 2002-vel, hogy akkor is történelmi sikert ért el a győztes – bár a negyedik helyével a vesztes is –, ahogyan most is: sem Paraguay, sem Japán nem volt még világbajnokságokon negyeddöntős.
És a szerdai meccs alapján most sem érdemelte meg egyik sem, hogy az legyen. Ferenc barátom, akivel közös – ámbár virtuális – futballélményeinket már felidéztem egyszer, a vébé első napjainak egyikén férfiasan bevallotta: ő bizony belealudt a japán-kameruni meccsbe, és ezt meg is tudtam érteni. Nos, szerda délután nem beszéltem vele – nem akartam felébreszteni. Paraguay végül az idei vb első tizenegyes-párbaja után jutott a negyeddöntőbe (több mondanivalóm nincs is a meccsről, ha valaki még egyszer fel akarná idézni: Paraguay – Japán 0:0, tizenegyesekkel 5-3)..
Ez a kínkeserves győzelem ugyanakkor nemcsak a paraguayi focinak, hanem a világbajnokságok történetének fontos pillanata is: itt dőlt el, hogy a legjobb tizenhat közé jutott öt dél-amerikai csapatból négyen ott lesznek a negyeddöntőben is (öten nem is lehettek volna, hiszen Brazília és Chile egymás ellen játszott). Ilyenre eddig egyetlen vb-n sem volt példa, a dél-amerikaiak az 1978-as és az 1970-es vb-ken tudtak három csapatot juttatni a legjobb nyolc közé (igaz, akkor még csak 16 csapatos volt a világbajnokság), és az elmúlt öt világbajnokságon háromszor is csak egy csapat jutott erről a szubkontinensről a legjobb nyolcba.
A dél-amerikaiak számára ez eddig minden idők legjobb vébéje, és még jobb is lehet: elvileg az elődöntőbe is bejuthat mind a négy válogatott, hiszen nem kerültek össze egymással. Az 1930-as után – Uruguay–Argentína 4:2 – tehát akár ismét dél-amerikai házidöntőt rendezhetnek világbajnokságon (emellett az 1950-es vébén is dél-amerikaiké, Uruguayé és Brazíliáé lett az első két hely, de akkor a legjobb négy csoportmeccset játszott).
A dél-amerikai sikerrel párhuzamos az európaiak leszereplése. A vb-n 13-an indultak, közülük csak három került a nyolc közé, ahová 1990 és 2002 után harmadszor egy afrikai csapat is bejutott (most Ghána, nyolc éve Szenegál, húsz éve Kamerun). Hogy csak három európai negyeddöntős lesz, azt persze már korábban lehetett tudni, hiszen a csoportkör után állva maradt európai csapatok egymás ellen játszották meccseiket. Az olaszok és angolok úgy is estek ki, hogy csak európaival szemben veszítettek – az olaszok még a csoportkörben –, és ez a sors várt az utolsó nyolcaddöntő, a szerdai esti spanyol-portugál meccs vesztesére is.
Míg a délutáni mérkőzésen kettős leléptetést vártunk, addig itt azt éreztük volna jónak, ha mindkét csapat továbbjut – bár igazságosnak a spanyolok győzelme mondható (Spanyolország – Portugália 1-0), még akkor is, ha a győztes gól erősen lesgyanús volt. A meccset a spanyolok kezdték és fejezték be jobban, de a közepe, főleg az első félidő második része, egyértelműen a portugáloké volt. Borzasztóan játszott viszont az egész meccsen Christiano Ronaldo, akinek egyetlen épkézláb megmozdulására nem emlékezhetünk, még jó passza is elvétve akadt.
A több és nagyobb helyzet alapján a spanyolok egyértelműen megérdemelték, hogy továbbjussanak. Ezzel ötödször kerültek be vb-n a legjobb nyolc közé (ennél tovább csak egyszer jutottak, 1950-ben negyedikek lettek). A portugálok 1966 és 2006 után most harmadszor jutottak be a legjobb tizenhat közé, az előző két alkalommal viszont a harmadik és a negyedik helyig meg sem álltak. A mostani portugál-kiesés egyébként azt is jelenti, hogy az előző vb negyeddöntős csapatai közül csak hárman jutottak most is a nyolc közé: a németek, az argentinok és a brazilok (a németek és az argentinok, ahogyan négy éve, úgy idén is összekerültek a negyeddöntőben).
Nemcsak a vébé ment tovább kedden – hogy szerdán és csütörtökön pihenhessenek egyet a játékosok –, hanem a bírói tévedések utáni nyilatkozatháború is. Sepp Blatter FIFA-elnök bocsánatot kért a vasárnapi játékvezetői hibák miatt Mexikótól és Angliától, és bejelentette, hogy a jövő hónapban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség újra tárgyal a videóbíró bevezetéséről (Blatternek a francia csapat politikai üggyé vált kudarca miatt is meg kellett szólalnia).
Ugyanakkor Jose Maria Garcia Aranda, a FIFA szakmai bizottságának elnöke azt mondta, jól teljesítenek a vb-n a játékvezetők, mert csak négy-öt nagyobb hibájuk volt. Ennek ellenére a vasárnapi vakokat, Jorge Larriondát és Roberto Rosettit szerdán mégis hazaküldték.