Sorsdöntő gólt lőni felér egy orgazmussal

December végén hivatalos lett, ami már sejthető volt: a 34 éves Dárdai Pál nem kerül be a másodosztályba visszacsúszott Hertha BSC keretébe.

Markus Babbel vezetőedző a tartalékok közé rendelte, de a döntés nem szült feszültséget, Dárdai felkészült erre, és mindenben egyeztetett a vezetőkkel. Búcsúmeccset kap a szezon végén, hiszen 13 év alatt ő lett a klubrekorder, nála többször senki sem játszott a csapat mezében. 296-szor futott ki a pályára, klubhűsége példaértékű.

1997 elején, a Wolfsburg elleni másodosztályú bajnokin mutatkozott be a csapatban, a BVSC-től a télen 250 ezer euróért leigazolt játékos egy félidőt kapott. A szezon végén a feljutást kiharcoló Hertha 1-0-ra nyerte a meccset.

Az 1997-98-as idényben a kilencedik fordulóra verekedte be magát a kezdőbe, a Schalke ellen (lecserélték) volt az első Bundesliga-meccse. Lábát már akkor harmincmillió forintnak megfelelő német márkára biztosították.

A következő szezonban a Kaiserslautern ellen szerezte meg első gólját, akkor is becserélték, mint általában, a bajnoki harmadik, egyben Bajnokok Ligája-induló csapatban még nem volt állandó játékos. A következő szezonban már tizenöt bajnokija volt, a BL-ben a Milan ellen kétszer, a Chelsea ellen a hazai meccsen vetette be edzője.

Az igazi áttörést a következő szezon hozta meg, huszonnégy bajnokit kapott, de 2001 decemberétől lett abszolút meghatározó ember. Akkor előbb a Bayern Münchennek, majd két héttel később a Bayer Leverkusennek lőtt győztes gólt, mindkétszer 2-1-re nyert a Hertha. Utóbbi meccs után jelent meg az egyik berlini lapban, nem kell nekik a nagy tehetség Deisler, ha ott van Dárdai.

2002-ben a Bayern München ajánlatát is visszautasította. Élete egyik legszebb gólját 2006. októberében szerezte, Pantelic visszaadott labdáját kapásból bombázta a jobb felsőbe. Évekkel később nyilatkozta: „sorsdöntő gólt lőni olyan, mint egy orgazmus.”

Ha új edző érkezett, kiszorult a csapatból, de – magyar játékostól szokatlanul - rendre visszaküzdötte magát, a 2009-ben a bajnoki érmekért harcoló Herthában már csapatkapitány volt. Az ukrán Voronyin tartotta sokáig életben a csapatot, amely végül a 4. helyen kötött ki.

A Bundesliga elkoptatta a bokáját, kisebb sérülései után edzője kérdezte, képes-e vállalni a játékot, mert rutinjára, ütközéseire, labdaszerzéseire nagy szükség van. A Bayern ellen ő dönthette el, hogy 60 percet vállal.

61-szeres válogatott, élete egyik legnagyobb gólját az angoloknak lőtte, a 3-1-re elveszített meccsen jó 28 méterről küldte a bal felsőbe a labdát az Old Traffordon.

A Kisteleki éra elején, 2007-ben a nagy fiatalítási hullámban lemondtak róla, mert az elnök úgy gondolta, felesleges hazahívni egy harmincéves játékost, aztán Erwin Koeman mégis csapatkapitánynak nevezte ki egy év múlva, mert vezérbikaként magával tudta ragadni társait.

Edzőként gyerekekkel kezd, aztán szeretne egyre feljebb kerülni, ahogy játékosként is tette. Már kisgyerekként is maximalista volt, amikor apja gumilabdát vett neki, konokul elkezdett dekázni. Először összejött a tíz, majd a húsz érintés is, amiért járt a fagyi a pécsi strandon.

A berlini szurkolók sem azért szerették, mert ingyensört ígért nekik, hanem mert tökéletesen illeszkedett a német futballfilozófiába, megalkuvás nélkül küzdött, hajtott, mentalitása németebb volt a németekénél.