Fizetési plafont, 12 csapatot az NB I.-ben

A futballszeretők elmondták véleményüket, a futballhuliganizmus mihamarabbi felszámolása, de minimum gyors visszaszorítása mellett a bajnokságot szerveznék át elsősorban. Mindkettőtől emelkedhetne a nézőszám, és több bevétel lehetne a csapatoknál.

A szurkolók az élvonal létszámát is csökkentenék, a korábbi tizenkét csapatos rendszer pozitívumait sokan kiemelték – jobban koncentrálódnának az értékes játékosok és több éles meccs lenne egy évben -, és az is sürgető, hogy a fiatalok versenyeztetését megoldaják.

Nem is tűnik radikális megoldásnak, hogy a közvetítési jogokból azok többet kapjanak, akik több magyar fiatalt neveznek és játszatnak, hiszen Ausztriában is működik a rendszer. Emellett a másod- valamint a harmadosztály átfogó átszervezése is égető, túl sok csapat van ugyanis.

A Ligakupa létjogosultságát erősen kifogásolják olvasóink, hiszen nem érte el a célját, igaz, hogy játéklehetőséget hozott a fiataloknak, igazi téthelyzetet azonban elvétve. A lagymatag iram pedig nem szolgálja sem a fejlődést, meccsrutint sem hoz.

A tavaszi-őszi rendszernek is vannak pártolói, mert a jelenlegi anyagi helyzetben megvalósíthatatlannak tűnik, hogy alácsövezett, fűthető pályák legyenek mindenhol, ami zavartalanná tehetné egy február végi vagy december közepi mérkőzés megrendezését.

Vannak hívei az iskolai labdarúgóképzésnek is, a mindennapos testnevelés bevezetésével ehhez az első lépés megvan, de nem elhanyagolható szempont, hogy a testnevelő tanár szeresse a futballt. A hozzászólásokból kiderült, hogy jó néhány képzetlen edző elüldözte a gyerekeket a futballtól. Ezzel összefügg az egyik legfontosabb tényező, az edző szeresse is a szakmáját, emellett szeresse a futballt, legyen alázattal iránta.

A pályalétesítési program elindult, az előző vezetés büszke volt arra, mennyit tudott létrehozni, de úgy látszik, még nem eleget, mert azt is többen kifogásolták, mennyi pálya szűnt meg, és mennyit kell utazni a kulturált edzésfeltételekért.

„A klubok élére egy olyan utánpótlás-szakágvezető kellene, aki meghatározza azt a hosszú távú irányvonalat, amit követnek 6 éves kortól 18 éves korig” – írta egy olvasó. A hazai kluboknál nem igazán találunk egy ilyen felkészült szakembert, a cseh Miroslav Beranek debreceni tartózkodása alatt hiányolta, hogy nincs egységes magyar futballfilozófia, az ország egyik végében teljesen másként képzik a jobbhátvédet, mint a másik végében.

Állandóan visszatérő téma, hogy tehetségtelen és képzetlen edzők irányítanak, mert edzőket sem neveltünk az elmúlt évtizedekben. Van, aki ragaszkodna a fizetési sapka hazai bevezetéséhez, mert mégiscsak nonszensz, hogy a harmadosztályban is hozzá lehet jutni 200 ezres fizetéshez.

A nemzeti stadion felépítése is vesszőparipa – nem telt el úgy év, hogy született volna valami terv -, és az sem ritka, hogy neves külföldi egyetemeken futballtanszékek vannak, itthon viszont a Testnevelési Egyetem sem tölti be ezt a funkcióját.

Többen kezdeményeznének együttműködést külföldi klubokkal – edzések, meccsek látogatását -, mert akkor látnák a gyerekek, villámgyorsan szembesülhetnének azzal, hová lehet eljutni, mivé lehet válni a futballal, nem utolsósorban mennyit lehet vele keresni.

A példaképfunkció itthon nem működik, bár Dzsudzsák és Szalai akár áttörést is hozhat ebben a kérdésben. Volt, aki úgy gondolja, példaképeket tisztelni kell, de el kell felejteni a dicső múlthoz való hasonlítgatást, és volt, aki szerint az egész futball menthetetlen.