Nem húztak le 60 milliót a Videotonról

Csütörtök reggel első fokon pert veszített a Fejér Megyei Bíróságon a Videoton ellen a Promo Ratio, a cég jogutódja annak a Clavisnak, amely 2006-ban még a fehérvári futballt működtette.

A Promo Ratiónak hatvanmillió forint volt a követelése egy állítólagos pótbefizetés alapján, de a székesfehérvári bíróság megállapította, nincs kereshetősége a futballcsapattal szemben.

Szieben László korábbi és Garancsi István jelenlegi tulajdonos megegyeztek 2007 végén, hogy a gazdasági évet lezáró, írásban rögzített megállapodásuk szerint nincs követelésük egymással szemben. Ezek után a csapat tulajdonosa értetlenül állt, hogy 60 milliót mégis szeretne tőle a Promo Ratio, mert utóbbi álláspontja szerint ez a befizetés korábban történt.

Az ítéletet hozó bírónő egyetértett azzal, hogy a követelés nem jogos. A Videoton ügyvédje szerint a rosszhiszeműség érzékelhető, a bíróság ezért nem adott helyet a keresetnek.

Garancsi szerint tanulságos a történet, mert egy futballcsapatot működtető társaságnál nem lehet könnyen lezárni a múltat, nemcsak tulajdonszerzésekor, azóta is rendszeresen kell bíróságra járnia, és a bajnokesélyes klub felépítése mellett a múlttal a kell foglalkoznia.

Szieben László azt mondta az Indexnek, „sem felperesként, sem alperesként nem vagyok érintett, ezért nem tudok nyilatkozni, hogy fellebbezek-e. Távol vagyok a magyar futballtól, nincsenek utánlövéseim, a futball mikrokörnyezetében nem veszek részt. Ha a nevem esetleg el is hangzott, nincs közöm az ügyhöz.”

A cégbírósági adatok alapján ebből a cégből (Clavis) a korábbi ligaelnök még 2008-ban kiszállt, így Pribeli Ferenc ügyvezető nyújthatta be a követelést, de 900 ezer perköltség mellett a még nem jogerős ítélet alapján 2 millió forintot is meg kell fizetnie.

Szieben szerepe megosztotta pár éve a szurkolókat, egy könyvvizsgálói jelentés alapján a játékoseladásokból származó bevétel hatvan százalékát a cége elvihette. Kikövetkeztethető, hogy Simek Péter sok tízmillió forintos, vagy Sitku Illés és Csizmadia Csaba 255 ezer eurós vételárából mennyi volt a többségi tulajdonos Clavisé.

Szieben szerint ez az összeg pontosan az akkor érvényben lévő szerződések szerinti befektetések, illetve költségviselések aránya szerinti bevétel volt a cégének, ami így jogszerűen lett a Clavisé, hiszen ezeket a szerződéseket a sportvállalkozás taggyűlésén is jóváhagyatva, nyilvánosan kötötték meg.

„Ebből a jelentésből az derül ki, hogy a statisztika és számvitel pártos tudomány is lehet. A jelentés utólag, és önkormányzati megrendelésre készült, elsősorban szerecsenmosdatási, felelősségkeresési, felelőseltakarási célból. A bevételek és a költségviselések a Clavis idejében arányosak, szerződésszerűek voltak. Nem az a probléma, ha egy tulajdonos cég az igen rizikós befektetése megtermelt hozamát elviszi, hanem ha egy sokszázmilliós vagyonértékű jogot határozatlan időre a város többségi tulajdonában lévő sportvállalkozásban körülbelül tízmillió forintért el lehetett szabadon és titokban büntetlenül adni, hiszen ez már akkor is nagy részben közpénz volt, ellentétben a Clavis privát befektetésével. Így utólag különösen nagy marhaság az egész” – jelentette ki a korábbi ligaelnök.

„Az önkormányzati megrendelésre készült tanulmányban etikailag bírált szerződéseket egy másik, talán erősebb és kompetensebb szakértő szervezet, az illetékes APEH a Clavisnál lefolytatott és jogerősen lezárt átfogó vizsgálattal jogszerűnek és arányosnak ítélte meg”.

Szieben egyébként büszke volt arra, hogy nulla forint tartozással adta át a klubot, holott állítása szerint jelentős tartozással vette át, működtetés közben konszolidálnia kellett, és úgy véli, kiváló munkával, partnerei segítségével ez sikerült is.