Guardiola kockáztatott, azzal nyert a Barca

A mérkőzés egyik kérdése az volt, meg tudja-e lepni valamelyik edző a másikat. Mourinho tőle szokatlanul rezignáltan nézte végig a meccset, és nem is húzott semmi különlegeset, ellentétben Guardiolával, aki az első negyedóra után gondolt egy nagyot, és Dani Alvest feltolta a szögletzászlóhoz.

A hazaiak a 4-2-3-1-et választották, míg a vendégek a megszokott 4-3-3-at mutatták a kezdésnél.

Régen volt már olyan Clásicó, amit a Real várhatott jobb pozícióból. Komoly vesztenivalója most a Barcelonának volt, egy vereséggel messzire kerülhettek volna a bajnoki címtől. Bár Guardiola nyilatkozataival egész héten próbálta levenni a nyomást játékosairól, de a mérkőzés eleji rövidzárlatot mégis talán a szokatlan stresszhelyzettel magyarázhatjuk. Történt, hogy középkezdés után hátravitték a labdát egészen Valdesig. A Real rárontott a vendégvédelemre, aminek az lett a vége, hogy Valdes hibázott, Benzema pedig megszerezte a vezetést.

Fél perc sem telt el ekkor, a madridiak ezután kényelmesen berendezkedtek kontrákra a saját térfelükön. A 8. percben vezethettek is egy ígéretes ellentámadást, amit végül Di Maria ügyetlenkedett el.

Szűk negyedóra után Guardiola gondolt egyet, úgy döntött, kockáztat, és Alvest felküldte jobbszélső pozícióba. Ezzel támadásban 3-4-3-ra módosult a Barcelona felállása, ugyanis labdabirtoklásnál csak a Puyol-Piqué-Abidal hármas maradt hátul. Védekezésnél Busquets rendre visszalépett a védelembe, így akkor megvolt a négy ember hátul, viszont így védekező középpályás nem maradt.

Ezzel támadásban több ember jutott a középpályára, cserébe viszont feladták a védekező középpályás posztját, így elég nagy szabad terület lett a védelem előtt. Ezt használta ki a Madrid a 25. percben, amikor Benzema visszagurítása után Ronaldo óriási helyzetben a lelátóra lőtte a labdát.

Aztán a 30. percben jött az egyenlítés. Messi indult meg kezdőkörben öt védő között, majd Pepe másodpercnyi hezitálása elég volt ahhoz, hogy Sanchez gólra váltsa tempóelőnyét.

Több ígéretes lehetősége adódott még a Madridnak a fellazult Barca-védelem ellen, azonban rendre rossz megoldást választottak Di Mariáék, így nem alakult ki komoly helyzet. A 39. percben láthattuk a Realt felállt védelem ellen is támadni, és ekkor jól látszott, hogy egy a jelszó Madridban: csak semmi fölösleges kockázat.

A második félidő elején sem változott a képlet. A Barcelona tartotta a labdát, a Real pedig leste a lehetőséget a kontrákra. Aztán jött Xavi megpattanó találata az 53. percben, és már a vendégek vezettek. Lehet, hogy a döntetlennel még megelégedtek volna a madridiak, azonban a vereség semmiféleképpen sem lehet jó, valamit lépni kellett.

Özil helyére jött Kaka, majd Lass helyére Khedira, aki már több támadófeladatot kapott, mint a francia. Di Maria és Ronaldo megpróbálkozott helycserével, majd Higuaín is beállt, de kidolgozott akciót nem láthattunk tőlük. Ronaldónak volt egy ajtó-ablak ziccere, amit kapu mellé fejelt, az ellentámadásból pedig gólt szerzett a Barcelona.

Bejött Guardiola húzása, Alves feljebb küldésével ugyanis lett egy klasszikus szélső a csapatban, aki nagyon hasznos tud lenni, hiszen ezzel középen nagyobb területük van a társaknak, illetve ha a meglóduló Messire ráront a madridi védelem, akkor Alves teljesen tisztán megjátszható a szélén. Ilyen szituációból született a Barcelona harmadik gólja, sőt, Xavi fejese is egy Alves-beadás után volt.

Ezután a Barcelona hátul bebiztosította magát létszámfölénnyel, elől pedig Iniesta vezérletével fickándoztak a támadók a Real fellazult védekezését kihasználva. Bár Kakanak és Iniestának is volt még ziccere, több gól már nem született, így maradt az 1-3.

Az utolsó kép azt mutatja, hogy a Barcelona is fel tudja húzni a reteszt a tizenhatosa elé, ha arra van szükség.