Guardiola elvette a területet C. Ronaldótól

A Barca kezdőcsapata csak kapusposzton változott az előző Clásicóhoz képest, ami nem meglepő, mindig a cserekapusnak szavaznak bizalmat a kupában, így a Pinto – Alves, Piqué, Puyol, Abidal – Xavi, Busquets, Fabregas – Sanchez, Messi, Iniesta tizenegy kezdett.

Mourinho egy defenzívebb 4-3-3 mellett szavazott: Casillas – Altintop, Carvalho, Ramos, Coentrao – Xabi Alonso, Pepe, Diarra – Benzema, Higuaín, Ronaldo volt a Real kezdője. Meglepő volt Altintop jobbhátvédként szerepeltetése, de az is, hogy nem volt egy szervező középpályás sem a csapatban.

Xabi Alonso Fabregast, Pepe és Diarra pedig Xavit és Messit volt hivatott szemmel tartani (attól függően melyikük volt középen, ill. jobb oldalon), és szükség esetén minél előbb nyomás alá helyezni.

Dani Alves ugyan most nem klasszikus jobbszélsőt játszott, mint a múltkor, de bátran kalandozott előre, gyakran tartózkodott a Real tizenhatosával egyvonalban. Mourinho tanult a bajnokiból, ezért Ronaldót Alves mellé rendelte, ebből adódóan már a mérkőzés elején láttuk, hogy a portugál intenzíven és fegyelmezetten kiveszi a részét a védekezésből.

A labdaszerzések után pedig kihasználva az Alves mögötti óriási üres területet, 60-70 méteres sprintek után rendre üresen kapta a labdát a Barcelona harmadában. A Madrid vezető gólja is egy ilyen kontrából született, de ezen kívül is volt ígéretes meglódulása Ronaldónak, de vagy elakadtak a kiugratásai a védőkben, vagy belebonyolódott a cselekbe.

Feltolt védelemmel kezdte a Real a mérkőzést, erre a Barcelona mélységi ívelésekkel és keresztlabdákkal reagált. Főleg Sanchez gyorsaságára apellálva dobálták be a labdát a Real védői mögé. Egy ilyenből adódott az első Barcelona-helyzet is. Fabregas emelt a védők mögé, Alexis csúsztatása a kapufán csattant. Folyamatosan húzódott hátrébb a Madrid, a Barcelona pedig egyre jobban belemelegedett a meccsbe, jöttek a szokásos a rövidpasszos, egyérintős átadások.

Rengeteget volt a labda a Barcelonánál, Casillast edzésben tartották, és sorra rugdosták a szögleteket. Bár ezek inkább önveszélyesek voltak, ugyanis Ronaldóék lestek a védők által kifejelt labdákra, és amint megszerezték azokat, iramodtak Pinto kapuja felé. A félidő végére Guardiola úgy döntött, nem nézi tovább tétlenül a Ronaldo előtt tátongó üres területet, és hátrébb rendelte Alvest. A Rael innentől nem is jelentett komoly veszélyt a Real a Barca kapujára.

A 49. percben aztán egyenlített a Barcelona, éppen szögletből, Pepe maradt le Puyolról. Míg Messit és Xavit elég jól szemmel tartották a madridi szűrők, addig Xabi Alonso és Altintop nagyon szenvedett a bal oldalon. Fabregas mellett gyakran elbóbiskolt Alonso, de mentségére szóljon, hogy Altintopnak gyakran be kellett segítenie, mert Iniesta beforgatta a törököt.

1-7 volt ekkor a lövések, és 30-70% a labdabirtoklás aránya a Barcelona javára (55. perc). A Real csak elvétve tudta átvinni a labdát ellenfele térfelére, mégis az 58. percben újra vezetést szerezhettek volna. Egy keresztlabda után Altintop maradt egy az egyben Iniestával, és valamit visszaadott neki az addigiakból, alaposan megforgatta, de beadását Benzema a kapufára fejelte.

A 66. percben kettőt cserélt Mourinho, és felállást váltott a Real. Diarra és Higuaín helyére beküldte Özilt és Callejont, ezzel átálltak 4-2-3-1-re. Alonso és Pepe maradt a két szűrő, Callejon a bal oldalra került, Ronaldo átjött jobbra, Özil középen, előtte pedig Benzema volt. Ismét feljebb tolta a védekezését a Real, érezhetően szerettek volna előnyt szerezni a visszavágóra. Igen ám, de Diarra lehozatalával sokkal szellősebb lett a középpályájuk.

A győztes gól mégis felállt védelem ellen született. Az első félidőben fegyelmezetten védekező Ronaldo elbóbiskolt, Carvalho beragadt, Messi pedig megrázta magát.

Összegzés

Nem szabad a Barcelonától szögletből gólt kapni. Kicsik, gyorsak és még technikásak is, legalább sarokrúgásból ne szerezzenek gólt. A másik kapu előtt viszont illene kihasználni a termetbeli különbségeket, ám a Real egyik tételt sem tudta megvalósítani. Hiányzott egy szervező a csapatból, amikor meg bejött Özil, akkor egy védekező középpályás hiányzott. Erre (is) megoldást kell találnia Mourinhónak egy héten belül. A Barcelona nem pörgött a maximumon, de ez is elég volt a győzelemhez.

Pedig a kupából való továbbjutáson kívül jóval nagyobb tétje is volt a meccsnek. Van rá esély, hogy előbb-utóbb a két csapat összefut a BL-ben, és a Madrid most kapott ajándékba két sanszot, hogy leküzdje Barca-fóbiáját, és egy hatalmas mentális gátat áttörjön. Ne feledjük, hogy – a tavalyi kupadöntőt leszámítva –2008 tavasza óta csak kínlódik a Real a Barca ellen, és ez érződik is a játékosokon (idén mind a háromszor vezettek otthon a Barcelona ellen, de egyszer sem sikerült megtartani az előnyt). Most egy győzelem valamelyest helyrerázhatta volna az önbizalmukat, de nem tudtak élni vele. Még mindig van egy sanszuk, de ahhoz 1-2-ről kéne továbbjutni a Nou Campban.