Köszönjük, Pep!

"Négy éve egy örökkévalóság a Barca edzőjeként, önmagammal békében távozom. Köszönöm a játékosoknak, hogy megvalósították azt, amit én elképzeltem, ezt látni minden pénzt megér. Fel kell töltődnöm, újra kell éreznem azt a szenvedélyt, mint öt éve, amikor kineveztek a tartalékok edzőjének. Boldog és büszke vagyok, hogy itt lehettem. A Barcától továbbra is nagy dolgokra lehet számítani, ebben biztos vagyok" - búcsúzott Pep Guardiola a Barcelonától pénteken.

A klubot nem ő tette naggyá, de az biztos, hogy az elmúlt négy évben az akkorává vált, amekkora korábban sosem volt. Guardiola 13 címet nyert négy szezon alatt, alig 40 évesen az egyesületnél, aminek futballcsapatát a világ legjobbjává faragta.

Mégsem a trófeák száma, inkább a futball minősége az, ami miatt az egész világfutballnak veszteség a tréner távozása. "I have the ball, I pass the ball, I have the ball, I pass the ball" - vagyis átveszem a labdát, passzolom a labdát, átveszem a labdát, passzolom a labdát, ez a futballfilozófiájának alapja, amivel elkápráztatta a világot. Spanyol nevén tiki-taka, amivel őrületbe tudják kergetni az ellenfelet, ami többnyire csak keresi a labdát, és birtokolja maximum 25-30 százalékban.

A futball alapja a passz, és nála annyi volt és olyan pontos, mint korábban egyetlen csapatnál sem. Guardiola Johann Cruyff rendszerét fejlesztette tovább, csak nála sokkal több mozgással párosul a labdatartásra épülő játék. Ehhez kivételes fizikum kell, Guardiola kemény és szigorú munkával az egész keret állóképességét és gyorsaságát növelte a maximumra, és amint ez szinte tökéletes odafigyeléssel egészült ki a pályán, jöttek az óriási eredmények.

A Real Madrid idegenbeli 6-2-es, otthoni 5-0-ás, a Manchester United BL-döntőbeli 2-0-ás, majd 3-1-es legyőzése.

Guardioláról lerí, hogy van stílusa, nem véletlen az űbertrendi öltözködése, ebből a stílusból jutott a pályára is - valójában magát, ahogy mondja, a gondolatait ültette át a pályára. Szerencséje, hogy klasszisokat kapott, akkorákat, a világ legjobbjait, akik meg is tudták valósítani az elképzeléseit.

Előnyből indult, mert mostani futballistáit gyerekkorukból ismerte szinte egytől egyig: amikor ő BL-t, majd bajnokságokat nyert a felnőtt kerettel, Puyol és Xavi épp bemutatkoztak mellette a nagycsapatban, Iniesta, Fabregas, Messi, Piqué és Busquets meg példaképükként istenítették őt.

Legendás történet, amikor a kis Iniestát úgy mutatta be, hogy "Xavi levált engem, ő meg Xavit fogja leváltani", és nagy sztori lett a tinédzser Cescnek dedikált saját 4-es számú mezéből is, amire azt írta, "a Barca jövendőbeli 4-esének". Iniesta épp az ő keze alatt teljesedett ki a Barcában, Fabregas múlt nyáron vette fel az ő egykori 4-es trikóját.

Tagadhatatlan, hogy Guardiola mindig is a hazai, illetve saját nevelésű futballistákat preferálta, a katalán vagy más spanyol nemzetiségi vér előnyt jelentett szinte mindig. Emiatt kellett távoznia az első Pep-szezon után Yaya Tourénak, akinek helyét Sergi Busquets vette át.

Guardiola a baráti hangulat melllett is 100 százalék tiszteletet és uralmat követelt az öltözőben, ezért küldte el Eto'ót, majd mindössze egy év után az afrikai helyére kifejezetten a saját kérésére egy vagyonért, úgy 55 millió euróért szerződtetett Zlatan Ibrahimovicot. Eto'o túl nagyszájú lehetett az öltözőben, a svéd meg túl tiszteletlen, ráadásul kiderült, utóbbi statikus játéka nem is illett a csapathoz.

Barcájánák ugyanis az egysége szintén nagy erősségének bizonyult. Igyekezett földön tartani mindenkit, igaz túl nehéz dolga nem volt, mert a fiatal katalánok közül egyik sem az az elszállós fajta, de csak vissza tudta fogni Dani Alvest is, Messiből meg a világ legalázatosabb szupersztárját nevelte.

Igyekezett a pályán kívül is példát mutatni, Guardiola csak a legeslegritkább esetben kritizálta a bírókat, bár utolsó szezonjában a bajnokik miatt lett volna rá oka. Nagy érdeme, hogy ez a hozzáállás az egész klubra átragadt, mivel az edző nem tette, más vezetők sem jöttek azzal, hogy a bíró rosszul fújt.

Guardiola nem beszélt sokat, de a sajtótájékoztatókon kijött, hogy a visszafogottság mögött valójában egy szenvedélyes ember van, aki el tudja érni a futballistáknál, hogy tűzbe menjenek érte. Karaktere persze a partvonal mellett is kijött, látványosan tudott örülni, dühöngeni és szomorkodni is.

Négy éve alatt a Barcánál a vezetőséggel sosem volt gondja, mert valójában nem volt főnöke. Felfedezője, Joan Laporta, majd a következő elnök, Sandro Rosell is átlátta, ha nem adnak neki szabad kezet, nem fog teljesíteni. Ennek leginkább anyagilag volt ára: leszerződtettetett például egy Csigrinszkij nevű középhátvédet a Sahtar Donyeckből 25 millió euróért, hogy aztán egy év múlva visszaküldje tízért. Hasonlóan járt el Zlatannal is, akit szintén egy év után rúgott ki, csak rajta nem 15, hanem legalább 30 millió eurót veszített a klub, nem beszélve Eto'óról, akinek a svéd érkezése miatt kellett távoznia. Ráadásul mindkét transzfert a 2009-10-es szezon előtt, illetve után hajtották végre, így abban az évben túl sok hasznot nem termelt a klub.

Zlatan beszámolt Guardiola másik arcáról is, amit azoknak mutatott, akiket nem kedvelt: miután kitette a csapatból, már alig szólt hozzá, levegőnek nézte, ellehetetlenítette a klubnál.

Ibrahimovic ragasztotta rá hallgatagsága miatt a filozófus becenevet is, ám ezzel telibe talált, a tréner tényleg, most visszavonulásakor is úgy viselkedett, mint egy elmélkedő lélek. Persze, ő alkotott is, ám jelenleg épp alkotói válságban van, ezért vonul vissza.

A búcsú átmeneti, azt mondta, egy évig nem akar dolgozni, aztán meglátja. A Barcát jó kezekben hagyja, de ne vegyünk rá mérget, hogy Vilanova ugyanúgy tud majd irányítani, annak ellenére, hogy körülötte nem változik semmi.

Guardiola visszatérése kódolva van, ha nem is a Barcához, más klubhoz biztosan, túl fiatal még, csak 41, ahhoz, hogy mostantól soha többé ne foglalkozzon futballal. Még akkor is, ha most azt mondja, "nem csak a futballról szól az élet".

Rosell elnök sok-sok köszönömmel búcsúztatta, leginkább azért, mert olyan alapot és futballkultúrát és játékot teremtett nem csak a klubnál, de a világfutball egészét nézve is, ami előtte ismeretlen volt.

Emiatt valószínűleg nem csak a Barcelona, de minden futballkedvelő ember hálás lehet Pep Guardiolának.