Nem lehet mindig 6-6-ra nyerni

Tíz perc volt már csak hátra, amikor Ódor elesett a 16-oson belül.

A velenceiek részéről addig okkal, ok nélkül, de jó sokat szapult játékvezető, a 27 éves Barna Gábor a 11-es pontra mutatott. A hazai nézők ujjongtak, a vendégdrukkerektől messzire álltunk, két velencei játékos pedig összemosolygott, ők tudják, miért. Somogyi Szabolcs középpályás állt a labda mögé, akit a meccs előtt maga Kiss Tibor elnök is dicsért, és aki tavaly, még egy másik csapat színeiben rúgott már gólt a Rába ETO II.-nek is.

Minden egy szempillantás alatt történt, ami nem jó jel, a 11-est lövő játékos ne siessen, még ha hátrányban is van a csapata, gondolja végig letűnt gyermekkorát, az ellenzéki összefogás esélyét, bármit, csak ne siessen.

Somogyi sietett, túl akart már lenni, Tajti kapus pedig – már elnézést, de nem is kellett hozzá különösebb bravúr – szögletre ütötte a labdát. A Diósgyőr vezetett ekkor már 2-0-ra, a Velence, bár hangsúlyozzuk, tíz perc még hátra volt, minden jel szerint elvesztette a meccset.

Csodát nézni jöttünk Velencére, Magyarország egyik legszebb fekvésű, a Velencei-tó melletti focipályájára. A csapat játszott már Szabad Föld-kupa döntőt is, tudják, ez az a meccs, amit a kupában legtovább jutó megyei csapatok vívnak egymással a Magyar Kupa döntője előtt, most a Magyar Kupában a legjobb 16 közé jutás a tét.

A csapatot nyolc éve támogatja a már említett Kiss Tibor élelmiszeripari vállalkozó. Legújabb húzása idén nyáron az volt, hogy a nem túl távoli, de éppen megszűnő megyei I.-es Iszkaszentgyörgy hét-nyolc játékosát, köztük a tizenegyest hibázó Somogyit, és az edző Pavlik Józsefet Velencére csábította. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak mint érdekességet említjük: Pavlik József a 2010-es önkormányzati választáson a székesfehérvári 5-ös számú egyéni választókerületében az MDF színeiben indult, és a hatfős mezőnyben 22 szavazattal, 1,06 százalékos eredménnyel az utolsó helyen végzett.

Témánk szempontjából jóval érdekesebb, hogy a drukkerek jó, ha késő őszre megtanulják kedvenceik nevét, hogy aztán nyáron megint egy vadonatúj garnitúrával találkozzanak. De lenyelik, hogy nincsenek, vagy csak elvétve velenceiek a Velencében, hiszen cserébe kaptak egy megyei I. osztályú listavezető csapatot.

*

„Ez a polgármester? Azt hittem, fiatalabb. És el tudja vezetni a falut?”

„El tudja. Rutinos öreg betyár.”

Ez a párbeszéd zajlott egy helybéli és egy, a közeli Pázmándról a Diósgyőr kedvéért idelátogató drukker között. A rutinos öreg betyárt a meccsen megjelenő (mit megjelenő, labdába is rúgó) Oláhné Surányi Ágnesnek hívják, aki jóval sikeresebb volt a maga választókörzetében, mint Pavlik edző az övében. És ez a sikerszéria már 16 éve tart, és ezt a sikert most beárnyékolja a Velencei-tó kapujának nevezett beruházás, amit joggal nevezhetünk Velence négyes metrójának.

Az Oláhné Surányi Ágnesnek örömöt, Pavlik Józsefnek bánatot hozó 2010-es önkormányzati választás után két nappal kivágták a fák egy részét a velencei szabadstrand területének, hogy megvalósítsák a betonba öntött kétmilliárdos szórakoztató- és bevásárlóközpontot. Az építkezés félbemaradt, a csonkok a focipálya széléről is jól látszanak, és a felvonulási terület idén már a második nyarát tette tönkre Velencének. Hogy ki a hibás, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a megalomán polgármester, mások szerint a szocialista kötődésű Oláhné Surányi Ágnest a bajban hagyó kormányzat.

De térjünk vissza a meccshez, aminek a kezdőrúgását maga a polgármester-asszony végezhette el, miután Kiss Tibor klubelnöknek átadta a Velencéért oklevelet. „Ez az” – kiáltotta a díjazott, amikor a polgármester-asszony egy jó nagyot rúgott a labdába.

*

Két hazai helyzettel indult a meccs, Tajti kapus mindkétszer szögletre bokszolta a labdát. A híres diósgyőri drukkerek – ide is eljöttek vagy százan-százötvenen – ekkor még néma csendben figyelték a történteket. Csak néha-néha hangzott fel egy-egy parasztozás, de hát a magyar futballtársadalomban már vagy ötven éve parasztozik mindenki mindenkit.

Ekkor már az a kisebb incidens is a múlté volt, hogy néhány diósgyőri „Nem megyünk mi ezer forintért a libalegelőre!” felkiáltással akarta megtagadni a jegyvásárlást, de a biztonságiak végül jobb belátásra térítették őket. A drukkerek némaságát és idegességét magyarázza a tény, hogy a dobogós helyre várt Diósgyőr csak nyolcadik a bajnokságban, a hétvégén pedig hazai pályán kaptak ki 1-0-ra a kiesés ellen küzdő Kaposvártól. A vendégek gólja ráadásul úgy esett, hogy a kaposvári Balázs Benjámin egy olyan labda után szaladt, amiről a teljes diósgyőri védelem úgy gondolta, hogy nem lehet elérni. (A gól megnézhető itt, 1:49-nél>>>)

A jó velencei kezdést látva az értőbb hazai drukkerek tudni vélték: a NB I.-es csapatokénál jóval kisebb pálya megtréfálhatja a nagy Diósgyőrt. Ugyanezek a szurkolók csöndben voltak, amikor a diósgyőri Tisza sorra lőhette a szögleteket („Nem megy, Tisza, ugye, nem megy” – súgták szinte a fülébe, amikor a korlátot támasztó nézőktől 10 centire készült beadni a szögletet), vagy amikor a Real Madridban is megfordult Fernando lehetetlen szögből lőtt kapura, de Puhnyák kapus a helyén volt. Ha pedig már végképp nagy volt a baj, odaért az ex-videotonos, 41 éves Salacz János.

A hazai drukkerek felbátorodtak, az MTK-nevelés Galacziba rúgó spanyol Gallardónak például tagoltan és jó hangosan, hogy biztos megértse azt a sértést vágta a fejéhez egyikük, hogy: VEN-DÉG-MUN-KÁS! (És akkor az iszkaszentgyörgyiek kicsodák? – kérdeztük inkább magunktól, mint tőle.) Jellemző volt a 0-0-val zárult első félidőre, hogy a szünetet jelző bírót a híres diósgyőri NB I.-esek vették körbe, kifogásolva néhány ítéletét, és számon kérve rajta, hogy 45 perc után nem vezetnek a megyei I. osztályú Velence ellen.

„Jó napot kívánok” – köszönt a kispad felé haladtában Sisa Tibor, a diósgyőriek edzője a korlátnál álló drukkereknek.

„Mit köszönget ez egyfolytában?” – kérdezgették.

Tény: Sisa már az első félidőben üdvözölte a nézőket, mondjuk, jobb kétszer, mint egyszer sem. A diósgyőri szurkolók a második félidő elején már hangosabbak voltak, de főleg azt kiabálták, hogy Harcoljatok!, meg hogy Ébredjetek fel!, vagyis nem voltak annyira vidámak. Sisa Tibor sem volt vidám, mert a Kaposvár elleni vereség után egy esetleges kiesés a kupából biztosan az állásába kerülne. (Így sem vagyunk meggyőződve arról, hogy hétvégén is ő lesz a Diósgyőr edzője, a klubvezetés szerdán értékeli a hétvégi vereséget.) A válogatott Elek beállásával a hazai nézők is élénkebbek lettek, és sűrűn emlegették a hollandok elleni vb-selejtezőn az ellenfélnek adott gólpasszát.

Na jó, ha őszinték akarunk lenni, a Diósgyőr simán lerendezte a Velencét. Az 59. percben Tiszát ellökték a 16-oson belül, a 11-est Luque belőtte. Az ítélet ellen kikelő egyik hazai drukker magát a miniszterelnököt hívta segítségül: „Ezt vizsgálja ki Orbán Viktor!”. Az elszámoltatás nehézkességét ismerve a velenceiek semmi jóra nem számíthatnak.

Négy perccel később Tisza pár méterről perdített a kapuba. „Szemét újpesti!” „Mocskos lilák!” – utaltak a tájékozottabb hazai nézők Tisza pályafutásának egy korábbi állomására. Pavlik edző egy kettős cserével még felrázta a Velencét, nagyon-nagyon közel voltak a szépítéshez.

Amikor Kadlecsik egymaga vezethette Tajti kapusra a labdát, többekben felrémlett az augusztusban az NB III.-as Maglód ellen ugyanezen a pályán lejátszott Magyar Kupa-meccs, amikor a vendégek már 4-1-re vezettek, a vége mégis 6-6 lett, és tizenegyesekkel továbbment a Velence. Na de ilyen csoda csak egyszer van, Kadlecsik lövését Tajti védte, azt pedig már mindenki tudja, hogy tíz perccel a vége előtt Ódor hiába esett el a 16-oson belül, Somogyi kihagyta a büntetőt. Tisza szabadrúgásból lőtt még egy gólt. De ebből az egészből úgyis csak ennyi az érdekes:

Velence–Diósgyőr 0-3 (0-0)

Velence, 600 néző, vezette: Barna.

Velence: Puhnyák – Fésű, Salacz, Tóth A. (Kellner) – Totsche, Somogyi, Galaczi, Kocsis – Ódor – Bakos (Szigeti), Kadlecsik (Knausz). Edző: Pavlik József.

DVTK: Tajti – Vadász (Vági), Gal, Hanek, Gohér – Takács P. (Elek), Csirszki – Gallardo, Fernando, Luque (Bacsa) – Tisza. Vezetőedző: Sisa Tibor.

A Magyar Kupa legjobb 16 csapata közé jutott a Diósgyőr.