Sztárok vagyunk, olvasztárok

– Bimbót az egész ország ismeri – mondja magáról a féllábú Virág Ferenc, aki cimborájával, a pocakos Messivel üvölti végig a meccset.

– Bocsánat, trágárságokat mi soha nem vágunk az ellenfél fejéhez, a bírót se szidjuk – figyelmeztet a Barcelona mezét viselő Újvári József. – Még azzal sem értünk egyet, hogy a B-közép azt skandálja a fiúknak: harcoljatok! Hát mi ez, kérem, háború?! A bírót végképp nem szapuljuk. A múltkor egy kis hölgyike volt itt a bíró, azt kiabáltuk neki, hogy olyan jól vezeted a meccset, hogy férjhez adunk.

Magyarország egyik legjobb félkész stadionja a dunaújvárosi. A betonkaréj körbeért, a két hosszanti lelátó be van fedve, az öltöző viszont még a régi, mert a klubépület nem készült el, villanyvilágítás sincs még. De van csapat, még ha NB III.-as is, ami nagy szó azok után, hogy a Sztálin Vasmű Építők, Sztálinvárosi Vasas, Dunaújvárosi Kohász, Dunaferr FC, Dunaújvárosi FC néven ismert csapat 2009-ben megszűnt. A mostani Dunaújváros-PASE-nak az égvilágon semmi köze nincs az 1999-es bajnok Dunaferrhez. A klubot 1998-ban Pálhalmán alapították a semmiből, eleinte csak helyiek játszottak benne a megyei III. osztályban, de miután az első években egy-egy osztállyal mindig feljebb ugrottak, elkezdték komolyabban venni a focit. Tavaly már az NB II.-ben játszottak, de kiestek, most cél a visszajutás. Pálhalmán már csak a B-csapat játszik, a Dunaújvároshoz való idomulást jelzi az önkormányzat jelentős, 20 milliós anyagi támogatása, valamint a színváltás: kék-sárga helyett immár vörösben játszik a Dunaújváros-PASE.

A meccs 13 órakor kezdődött, és pont 13 órára hirdettek 72 órás általános sztrájkot a maradék, ukrán tulajdonban lévő Dunaferr dolgozói, amit végül felfüggesztettek. A boldog, pénzes dunaferres időkre már csak a stadion főtribünének székfestéséből kirajzolódó Dunaferr-felirat emlékeztet, a mai szponzorok lehetőségei már jóval szerényebbek. Úgy tudjuk, a csapat költségvetése százmillió körüli, amivel az NB II.-ben is el lehet evickélni. Kell is a pénz, mert nehezen hihető, hogy az olyan volt válogatott játékosok, mint Sitku Illés vagy Böőr Zoltán ingyen játszanának. Rajtuk kívül is vannak nagy nevek: a kapus Milinte, a védő Salamon, a nigériai Godslove vagy a ghánai Samuel Ato. De mind közül a legérdekesebb Farkas Viktor, méghozzá azért, mert Észak-Koreában született.

*

– Sztárok vagyunk, olvasztárok. Bimbót kérdezd, neki CD-je is van – mondja a köpcös Messi.

– Én írtam a szövegét a dunaferres kézis, pólós lányok és a hokisok himnuszának – mondja Bimbó. – A város legnagyobb zenésze vagyok, enyém volt a Front együttes, mindenki ismerte. Melyik dalszöveget akarod hallani? Csak mert többféle változat van. A kézisekét? Dunaferres lányok, én azt akarom / Aranyérem lógjon a nyakatokon / Az éremért játszani nem kis meló / A Szilárd elmondja, hogy mi a jó / A lányok megcsinálják, mi való / Egymásért küzdeni csuda jó / Újváros itt van már velünk / Minden meccset megnyerünk / Minden meccsen, lányok, aranyérmet ünneplünk.

*

Ha nem ismernénk fel Sitkut vagy Böőrt, könnyen hihetnénk, hogy valójában a Dunaújváros játszik az első, a Siófok a harmadik osztályban. Godslove-t az NB I.-es hátvédek nem tudják szerelni, Böőr minden megmozdulása életveszély, Sitku a fél siófoki védelmet leköti. A 19. percben Godslove húz el a balszélen, beadását Böőr a 11-es pont környékéről rúgja védhetetlenül a hálóba. A szünetig még három-négy gólt lőhetett volna a Dunaújváros.

*

– Nem technikásabbak, sem nem jobbak a játékosok Szerbiában – mondja a VIP-páholy korlátjánál szurkoló, a beadásoknál a lábát lendítő, Szerbiából a nyáron igazolt Perovic Dávid. Szerb játékostársai megmozdulásait szerbül („Dobro je” „Jebi ga” „Gorane, hajde”), a magyarokét magyarul kommentálja. – Egy nagy különbség mégis van a szerbek és a magyarok között: sokkal jobban küzdenek a magyaroknál. És emiatt szeretnek Magyarországra igazolni, a kereset ugyanis otthon is nagyjából ennyi, itt viszont a mentalitásunk miatt ki tudunk tűnni a tejbetök magyarok között.

A második félidő elején magához tér a Siófok, és már öt perc alatt egyenlít. A meccset már a játékoskijáróból nézi a lesérült ghánai Samuel Ato, aki öt éve játszik Magyarországon, Dunaújvárosba az első osztályú Pécsből érkezett.

– Hogy érzed magad Dunaújvárosban? – kérdeztük.

– Nagyon jól érzem magam.

– Nem súlyos a sérülésed?

– Nem.

– Magyarországon kívül melyik országban játszanál a legszívesebben?

– Németországban, Angliában, Olaszországban.

– Nem szoktak összekeverni Samuel Eto’o-val?

– Nem.

*

Negyed órával a vége előtt jön a hazai győzelmet jelentő gól. Egy szabadrúgást Köntös lő be a kapu elé, Kovács Gábor pedig befejeli a labdát. 2-1, és ez már nem is változik.

*

– Egy hokimeccsről jöttünk haza, úgy tizenöt évvel ezelőtt. Akkor vesztettem el a lábam – mondja Bimbó, de ennél többet nem akar elárulni a baleset körülményeiről. – Kis híján kijutottam a sydneyi olimpiára is kerekesszékes síkfutásban, de végül egy budapesti kolléga ment ki helyettem. Pedig nincs senki ebben az országban, aki megver engem nyílt pályán.

*

A meccs végén az újvárosiak pacsiznak a pálya szélén felsorakozó közönséggel, éppen úgy, mint tizenhárom évvel ezelőtt, amikor bajnok lett a csapat. Mi nem az első gólt szerző Böőrt, a másodikat fejelő Kovácsot vagy a mezőny legjobbját, Godslove-t akarjuk elkapni. Hanem Farkas Viktort, hogy megkérdezzük tőle: hogyan sikerült Észak-Koreában születnie. (De előbb feltettünk neki egy „elégedett-e az eredménnyel”-típusú álkérdést.) Nos, édesapja ötéves külügyminisztériumi kiküldetésére esett a születése 1978-ban, két és fél éves koráig élt Phenjanban, majd 9-től 14 éves koráig a nyári szüneteket töltötte egy újabb kiküldetés miatt megint kint élő szüleinél. Máig képben van, mi történik Észak-Koreában, olyanokat mond, hogy monszunesők vannak mostanában, ami nem jó a rizsnek. Úgy emlékszik, az emberek viszonylag boldogak voltak, habár volt, hogy 20 négyzetméteren élt 8-10 ember, és még a diplomatáknak is napi két órára volt víz, ilyenkor teleeresztették a kádat, ezzel a mennyiséggel elvoltak egész nap. Csak egy baj volt: amikor tizenéves kora egyik nyarán megjelent az egyik klub edzésén, hogy gyakoroljon kicsit a többiekkel, az egész csapat játékosostól, edzőstől, mindenestől levonult a pályáról, mivel nem érintkezhettek külföldivel.

*

De ha úgy vesszük, a szerda délután egy és három között történtekből ennyi a lényeg:

Dunaújváros–Siófok 2-1 (1-0)

Dunaújváros, 300 néző, vezette: Kiss.

Dunaújváros PASE: Milinte – Villám, Farkas V., Beleuc, Köntös – Micskó, Lázár – Ato (Kocsis G. 39.p), Böőr (Hosszú P. 81.p), Godslove – Sitku (Kvárik 89.p). Szakmai igazgató: Dobos Barna.

FGSZ Siófok: Heinrich - Mogyorósi, Nyári, Fodor M., Pécseli – Cokic, Egerszegi, Windecker, Sipos (Pál Sz. a szünetben) – Kiss M. – Zamostny (Molnár M. 87.p). Vezetőedző: Horváth Károly.

Gólszerzők: Böőr 19., Cokic 50., Kocsis G. 74. perc.

A siófoki visszavágót egy hét múlva rendezik.