Balotelli maradjon, az írek hiányozni fognak

Az ír drukkerek

Valószínűleg nem a nulla ponttal, egy rúgott és kilenc kapott góllal tökutolsóként kieső ír válogatottra fogunk emlékezni, ha majd tíz év múlva visszagondolunk a mostani Eb-re. A szurkolóik viszont tettek azért, hogy sokáig emlegessük őket.

A spanyoloktól alaposan kikaptak a második körben, már jóval a meccs vége előtt tudni lehetett, hogy Trapattoni mesternek és csapatának ennyi volt az Eb. Öt perc volt még hátra a szenvedésből, amikor felcsendült a The Fields of Atherny című ballada, erre még a riporterek is elhallgattak. Az ír drukkereknek teljesen mindegy volt, mi történik a pályán, ők azért utaztak el, hogy jól érezzék magukat. Helyszíni beszámolók szerint sosem balhéztak, bár a sört félelmetes mennyiségben vedelték, mégsem törtek-zúztak, mint például a lengyelek, az oroszok vagy a horvátok.

Csapat nem hiányozhatna úgy, mint ahogyan az ír drukkerek fognak a továbbiakban.

Sevcsenko feltámadt a semmiből

A 35 éves, korábbi aranylabdás ukrán félistent sokan, sokszor leírták már az utóbbi három-négy évben. Nem véletlenül egyébként, az égvilágon semmit nem csinált, még az is kérdés volt, befér-e az ukránok kezdőjébe. A svédek ellen ott volt, és igazi nemzeti hősként, egyedül verte Ibrahimovicékat.

A kiöregedett, lesajnált Sevcsenko hét perc alatt két gólt fejelt. A következő két meccsre rettenetesen elfáradt, de ha egy ukrán húsz év múlva elmeséli a csemetéinek, mi történt az Eb-n, ez fog először eszébe jutni, nem pedig a totálisan arctalan, gyenge válogatott, ami rögtön kiesett.

Nem volt egy 0-0 sem

Egyetlen egy dologban reménykedtünk a bűnrossz német-portugálon, a lengyelek tucatnyi helyzeténél vagy a spanyolok Modricék elleni erőlködésénél: legyen bármilyen szar is, ha valaki beszenved egy gólt, legalább a statisztikába nem rondít bele a meccs. Így tudtunk kitörő örömmel ujjongani Gomez fejesénél vagy amikor Navas a 84. percben az üres kapuba passzolt. Nem számított a korábbi szenvedés, az sem, hogy a döglesztő melegben néha majdnem elaludtunk a totojázást látva, mert valaki legalább bevitte azt az egyet. Hát nem?

Félő, hogy ennek sok 0-0, aztán kínkeserves hoszabbítás lesz majd az ára a kieséses szakaszban, a német–görög párosítást látva rögtön kiváló alkalom mutatkozik arra, hogy Karaguniszék foggal–körömmel, de kihúzzák valahogy a tizenegyesekig, mi meg átkapcsoljunk a Barátok köztre.

Balotellire mindig lehet számítani

Ami két éve Maradona volt a dél-afrikai vb-nek, az most Balotelli az Eb-nek. Személyiségének köszönhetően minden róla szól, kezdve a torna előtti banándobálós nyilatkozatától, a spanyolok ellen elszórakozott helyzeten át az íreknek lőtt óriási góljáig. Az a banándobálás meg állítólag tényleg megtörtént, de hálistennek nem ölt meg miatta senkit.

Imádkozunk azért, hogy az olaszok ne búcsúzzanak korán, mert akkor egy Balotellivel is szegényebbek lennénk. Amihez ez a fickó hozzáér, arannyá változik, ő a torna udvari bolondja.

Nincsenek tizenegyesek, felesleges fetrengések

A nyitómeccsen volt az egyetlen – egyébként teljesen jogosan megítélt – büntető, amit Karagunisz stílusosan ki is hagyott. Eddig a torna talán legörömtelibb pozitívuma, hogy a játékvezetők nem fújnak be minden csetlést-botlást, ami miatt a játékosok nem is nagyon próbálnak elesni, inkább törekednek a labda megjátszására. Nem láttunk kínos műeséseket a portugáloktól és nem esett össze fájdalmas arccal a tizenhatoson belül egyetlen spanyol játékos sem.

Igazán véleményes esetre sem emlékszünk, maradjon is így minden a továbbiakban is.