Edzője írta alá Hollandia halálos ítéletét

Heitinga helyére Vlaar, van Bommel helyére van der Vaart került be, Afellay helyett pedig Huntelaar kezdett. Az alapkoncepció még mindig 4-2-3-1 volt, Sneijderrel a bal oldalon, van Persie-vel Huntelaar mögött, Robbennel a jobb oldalon, és egy támadásokhoz fellépő van der Vaarttal.

A portugálok nem változtattak a kezdőcsapatukon, most is ugyanaz a 11 kezdett, mint az eddigi két meccsen. Védelmüket és középpályásaikat is feltolták, megnehezítve ezzel az ellenfél labdakihozatalait, amivel nem is tudtak mit kezdeni a hollandok, akik bár sokkal többet birtokolták a labdát, zömében a saját térfelükön járatták azt tehetetlenül. Ha sikerült a támadóharmadba bejutni, ott nyomasztó létszámfölényben voltak védők, a középpályások remekül tolódtak mindig a labda felé, így maradtak a távoli próbálkozások, illetve az egyéni akciók.

Van der Vaart villanásából még megszerezték a vezetést, utána azonban egyre inkább a portugálok szája íze szerint alakult a mérkőzés. De Jongék továbbra is szenvedtek a labdakihozatallal, amikor meg elpasszolták magukat, a portugálok azonnal megpróbálták kihasználni a védők rendezetlenségét.

A portugál pressing meghozta a gyümölcsét, előbb Postiga gurított a kapu mellé van der Wiel eladott labdája után, majd Willems rossz passza után ki is egyenlítettek. A pálya két szélén állandó veszélyt jelentett Ronaldo és Nani. Rendre megverték egy az egyben a védőiket, könnyedén a védelem mögé kerültek, míg a másik oldalon Robben és Sneijder erre képtelen volt.

A szünetben van Marwijk tovább keverte a kártyáit. Van Persie a jobb oldalra került, Robben a balra, és Sneijder jött be Huntelaar mögé szervezni. Azonban továbbra is az történt, amit a portugálok akartak. Látványos sebességkülönbség volt a két csapat között. Ronaldoék egyénileg, és összjátékban is jóval gyorsabbak voltak, a holland védők pánikszerűen rohangáltak a gyors, egyérintős passzok után.

A 67. percben aztán Bert van Marwijk aláírta csapata halálos ítéletét. Lehozta a balhátvéd Willemset, és beküldte a helyére azt az Afellayt, akinek eddig nem volt jó megmozdulása az Eb-n, de ez nem csoda, hisz egész szezonban sérült volt, alig játszott pár meccset. A gond mégsem Afellay személyével volt – bár semmit nem tudott hozzátenni a támadásokhoz –, hanem azzal, hogy egy óriási lyuk tátongott Nani előtt a jobb oldalon, miközben Ronaldo továbbra is azt csinált van der Wiellel, amit akart. Az első ajtó-ablak ziccert még elpuskázták, de a 74. percben aztán megszerezték a vezetést. A hollandok még görcsösebbé váltak, miközben a Willems helyén akkor került helyzetbe Nani, amikor akart. Maradt a 2-1, a portugálok a németek mögött továbbmentek, és a csehekkel találkoznak, míg Hollandia két rúgott góllal, nulla ponttal utazhat haza.

Összegzés

A portugálok csírájában fojtották el az ellenfél próbálkozásait. Willems és van der Wiel lógott a levegőben: fel is zárkóztak, meg nem is. A támadásokban nem vettek részt, ugyanakkor a portugálok a megszerzett labdákat rendre bejátszották mögéjük. A második félidőben mennyiségileg ugyan megvoltak a holland támadók, azonban mindenki közép felé indult a védők gyűrűjébe, ezért nem volt megjátszható ember, megint maradtak az egy-egyezések. A portugál védők viszont, ellentétben a hollandokkal, jól biztosították egymást.

Másik lényeges különbség sebességben volt a két csapat között. Sokkal gyorsabban ment át Portugália védekezésből támadásba, mint Hollandia támadásból védekezésbe, ez pedig sok gólszerzési lehetőséget teremtett Ronaldoéknak, amelyekből most kettőt elég volt gólra váltani.

A hollandoknál az egyes csapatrészek között semmi összhang nem volt, mintha két külön blokk lett volna a támadósor és a védősor, mindenféle átmenet nélkül. Attól, hogy tizenegy nagyszerű labdarúgó van a pályán, az még nem egy csapat.