Nincs jó és rossz edző, mázlis van és peches

Kinek van a legnehezebb dolga? Kinek a legkönnyebb? Ki alkalmas a posztjára az edzők közül, és ki nem? Nehéz megítélni mindezt, mert szövetségi kapitánynak lenni valószínűleg nehezebb feladat, mint klubedzőnek: negyedévente látod a játékosaidat testközelből, ráadásul jelenleg legalább fél éve nem játszott tétmeccset a csapatod.

Az egész meló nagyon lutri, tudatosan összerakni a legjobb tizenegyet, pláne azoknak, akik csak a selejtezők után kerültek a posztra, emberfeletti feladat. Ahogy a 16 résztvevő országot, ugyanúgy talán kapitányaikat is besorolhatjuk négy csoportba, de nem összevissza, hanem eredményeik, tudásuk és nem utolsó sorban mázlifaktoruk szerint, mert anélkül, főleg egy egyhónapos, egyenes kieséses tornán, elérni semmit nem lehet. Szabó József volt Dinamo Kijev-edző mondása itt végképp érvényesülhet: „Nincs jó edző meg rossz edző, szerencsés edző van meg szerencsétlen".

Aranykispad : Del Bosque (Spanyolo.), Lőw (Németo.), Trapattoni (Iro.), van Marwijk (Hollandia)

A szuperfavorit Spanyolország mestere, Vicente del Bosque minden szempontból a lista élére kívánkozik, igazából sokat nem is kell róla beszélnünk. Bajnokságok és BL-győzelmek a Real Madriddal, vb-cím a válogatottal. Jó szem és remek pszichológiai érzék, tekintély és tisztelet jellemzi. Keretét két éve a vb-n kvázi tökéletesre alakította, kezdőcsapata megvan. Puyolt és Villát kell csak pótolnia, de ki fogja találni, mert hiányukban is olyan gépezete van, ami csapatként jobb, mint a Real Madrid vagy a Barcelona. A világ egyik legjobb futballedzője, aki a szerencsével sem áll hadilábon.

A németeknél Joachim Lőwnek nincsenek olyan klubcímei, mint Del Bosquénak, de a válogatottal elért eredményei magyarázzák, miért első kalapos: 2008-ban Eb-2., 2010-ben vb.-3. Fiatal keretébe új emberek jönnek az Európa-bajnokságra, ráadásul klasszisok, Götze, Reus, Hummels, csak hogy párat említsünk. Csodálatos támadófutballt játszat, amit kifejezetten jó nézni. Kis szerencsére lenne szüksége, mert két és négy éve is 1-0-lal állították meg a spanyolok.

Bert van Marwijk Hollandiával két éve vb-döntőbe jutott, és ott is csak hosszabbításban kapott ki Spanyolországtól. Keretének támadósora erős, van Persie, Robben, Sneijder és van der Vaart most vannak a legjobb korban. Taktikája támadó, mint a hollandoké mindig, felkészültsége elsőrendű. Csakhogy védelme és kifejezetten átlagos mázlifaktora visszavetheti a csapatot.

Giovanni Trapattoni ír kapitány előre sorolása talán meglepő, mert az olasz úgy tíz éve nem sokat tett le az asztalra. Azelőtt viszont mindent megnyert a Juvéval, az Interrel és a Bayern Münchennel, és itt az ideje, hogy végre újra kijöjjön neki a lépés. A vb-től Thierry Henry keze fosztotta meg őket két éve, most simán vitte ki pótselejtezőn a csapatot. Keretét már régebben összeválogatta, ha a szerencse nem gátolja újra, továbbmehetnek a csoportból, ami az írek legnagyobb Eb-sikere lenne.

Ezüstkispad: Advocaat (Oroszo.), Blanc (Franciao.), Hodgson (Anglia), Olsen (Dánia)

Az oroszokat irányító Dick Advocaat három országban, hazájában, Hollandiában, illetve Skóciában és Oroszországban nyert meg mindent, sőt, a Zenittel még az UEFA-kupát is elhozta. Pár éve még hátrébb soroltuk volna, de amit az oroszoknál letett, az több, mint figyelemre méltó. Az ország futballjának szakértője lett, jó keretet válogatott össze, erős csapatot épített fel, aminek kifejezetten kedvez a keleti torna. Kvázi otthon lesznek, ezen kívül jól jön a tréner igen erős mázlifaktora is. További előnye, hogy az Eb után hazatér a PSV-hez, futballistái valószínűleg szépen akarják búcsúztatni.

Laurent Blanc az első és talán a legrátermettebb az új generációs edzők közül. A Bordeaux-val bajnokságot nyert, és elég bátor volt hozzá, hogy két éve a béka segge alatt lévő francia válogatottat is át merje venni. Teljesen új csapatot kellett építenie, úgy tűnik, megoldja, pár hete a németeket is megverte. Mázlifaktora edzőként kérdéses, de játékosként volt neki.

Igen különleges az angol Roy Hodgson helyzete: a torna előtt három héttel nevezték ki hazája válogatottjának kapitányává, se kerete, se csapata nem volt. Összeütött egyet, megnyert velük két edzőmeccset 1-0-ra, pocsék játékkal. Elvesztett három kulcsembert – Barryt, Lampardot és Cahillt –, de ennek ellenére sem esélytelen. Nem is esélyes persze, ő  és Anglia az abszolút bármi lehet belőle kategória, kieshetnek a csoportból, de elmehetnek az elődöntőig is. Hodgson klubedzőként mindig eredményes volt, de a komoly helyeken, Angliában és Olaszországban nem nyert semmit. Szerencséje 35 éves pályafutása alatt nem nagyon volt, döntő lehet, hogy most összejön-e neki. Egy biztos: ő az a tréner, akin semmi nyomás nincs, három hét közös munka után senki nem várhat tőle semmit. Ha valami sikerül, az bónusz.

Dániánál Morten Olsen olyan rég szövetségi kapitány, hogy senki nem emlékszik, mikor nevezték ki, az Eb-indulók közül ő van legrégebb óta a posztján. 2000 nyarán ült oda, eredményei nincsenek, de majdnem az összes világversenyre kijutott közben. Az Ajaxszal volt bajnok és kupagyőztes, a válogatottal persze sokkal nehezebb lenne címeket nyernie. Sokadik generációja van már a játékosok között, ha megújulni nem is tudott, de egy stabil szintet képes volt hozni az évek során. Szerencséje a kispadon nemigen volt.

Bronzkispad: Bento (Portugália), Blohin (Ukrajna), Bilic (Horvátország), Prandelli (Olaszo.)

A harmadik edzőkalap minden tagja is egyaránt futballista volt, méghozzá nem is rossz, sőt Oleg Blohin megkapta az Aranylabdát. Trénerként aztán nem tudta hozni ezt a színvonalat, de 2006-ban Ukrajna vele érte el a legnagyobb sikerét, amikor nyolc közé jutott a világbajnokságon, és csak a későbbi világbajnok olaszok ejtették ki. Három és fél évig aztán távol volt a válogatottól, de visszatért, és újra tornára juttatta a csapatot.

Hozzá hasonlóan Cesare Prandelli is az ötvenes generáció tagja, abban is hasonlítanak, hogy a kispadon soha egyikük sem nyert semmit. Nem ők a legszerencsésebbek, de az olasz talán különösen balszerencsés, mert a lehető legrosszabb pillanatban csöppent a válogatott kispadjára: se jó játékosai, se csapata nincs, ráadásul a nyakába esett az újabb totóbotrány, de olyan szinten, hogy az edzőtáborából vitték el a futballistáit a rendőrök kihallgatásra. Prandelli addig jutott, hogy azt mondta, neki nem gond, ha Olaszország visszalép az Eb-től - ez mutatja, mire tartja képesnek magukat.

Slaven Bilic és Paulo Bento egy közös bekezdést érdemel, szinte teljesen egyformák: futballoztak, nem túl kiemelkedően, de azért elég jól, egyaránt megjárták a válogatottat, majd eléggé fiatalon meg is kapták annak kispadját, előbbi 43, utóbbi 42 éves. Bilic már a padon volt a 2008-as Eb-n is, ahol drámai meccsen verték ki csapatát a törökök a nyolc között, Bentónak ez lesz az első tornája. A horváttól sok nem várható, viszont Bentónak mutatnia kellene valamit, mert világklasszisai vannak, bár ennek ellenére nem villog Cristiano Ronaldóékkal. Ha a szerencsén múlik, nem ők lesznek a nyertesek.

Szürkekispad: Fernando Santos (Görögo.), Erik Hamrén (Svédo.), Michal Bilek (Cseho.), Franciszek Smuda (Lengyelo.)

Ők négyen együtt 38 klubcsapatnál dolgoztak, Smuda a rekorder, egymaga 15-nél.

Nem mondhatni, hogy szétnyerték volna magukat, de hárman saját hazájukban, míg Hamrén Dániában és Norvégiában nyert bajnokságot az ország legerősebb klubjaival, ahogy három társa is. Csapataik sem szuperesélyesek, bár a lengyeleknek rendezőként kijöhet a lépés, az inkább a hazai közönség, a körülmények és a szerencse érdeme lesz, kevésbé az edzőé.

Végül egy közös pont: mind a 16 edző futballistából lett futballtréner, csak Erik Hamrén nem volt profi soha, de alacsonyabb szinten ő is játszott.