Ilyen félelmetes hanghatás nincs is
További Cikkek cikkek
Két dolgot fogadtam meg a nyitómeccs előtt: függetlenítem magam attól, hogy ez akár nálunk is lehetne, mert ugye erre az Eb-re mi is pályáztunk a horvátokkal. A másik: félreteszek mindent, amit eddig a nyitómeccsekről hallottam, láttam, mások mondtak.
Az izgalommentes 0-0-k ideje régóta lejárt, arra gondoltam, a berögzült klisék értelmüket veszítették, inkább arra fogadtam, hogy lesz kiállítás, és nagy lesz a feszültség. De ne szaladjunk annyira előre, hogy kettő is volt, és a futball szinte minden drámája megtörtént.
Azt ugyanakkor nem tagadom, kicsit megmolyosogtam az összeállítást két órával a meccs előtt, amikor láttam a görög 4-3-3-at. Ezzel együtt az a klisé is idejét múlt, hogy a görögök nem tudnak támadni. Ez már nem az a csapat, amelyik 1-0-kal nyerte meg az Eb-t 2004-ben, még ha Karagunisz és Kacuranisz képtelen kikerülni a kezdőből.
Ez a csapat pótselejtező nélkül került be a tizenhat közé, a horvátokat például 2-0-ra verve. És hogy mennyire nem akartak védekezni, jól tükrözi: amikor tíz emberrel játszottak, Santos mester két csatárt elöl hagyott.
Még a nyitóünnepség sem volt vontatott, inkább jópofának mondanám – György Ádám zongoraművész miatt legalább érdekeltek is voltunk -, növelte, hatványozta a harci kedvet hazai oldalon.
A fedett stadionnak pedig olyan akusztikája volt, olyan hátborzongató érzést keltett a hazai himnusz, ami mindenkinek örök élmény marad. Igazi arénahangulat volt, később is a meccsen, a fülsüketítő morajlás, a jesce jeden-kórus (még egyet) szinte megmozgatta, felemelte az 500 millió euróért épített stadiont.
Ilyen összhanghatás, ilyen lüktetés még Dortmundban vagy a régi Galatasaray-stadionban, esetleg Nápolyban sincs, pedig ott aztán talpon van az egész B-közép. Érdemes lett volna mérni a decibeleket, különösen a gól valamint a kihagyott görög tizenegyes után. Be is kellene fedni mindet – tudjuk, utópia -, mert ha megtelik, egy közepes meccsből is kijön a maximum, még csak hullámozni sem kell.
A himnusz alatti eufóriában a közelemben ülő drukkerek közül többen könnyeztek, abszolút érezni lehetett rajtuk, ezt a napot várták, erre a napra készültek régóta.
Fratton és Anfield
Pár éve készült egy kimutatás, hogy az angol stadionok közül melyek a leghangosabbak, melyeknek vannak egészségügyi kockázatai. A Fratton Park nyert, éppencsak megelőzve a liverpooli Anfield Roadot. Talán egyszer Varsót is megmérik.
Egy félidőn át úgy látszott, hogy ez a szenvedélyes áhítat, ez a más stadionban ritkán tapasztalt atmoszféra átragad a lengyelekre, a meglévő adrenalint még inkább az egekbe repíti, mert helyenként szellemesen játszottak.
Aztán jött a görög kiállítás a 44. percben, és még a félidő végén a vitatott kezezéses helyzet – egyértelmű tizenegyesnek látszott, nem is ismételték a helyszíni kivetítőn -, és ez inkább a lengyeleket vetette vissza. Mintha úgy mentek volna ki, ezt a mecset megnyerték. A második félidőre a nézők próbáltak lendületet adni csapatuknak, de már veszélyes helyzetig sem jutott a dortmundi hármassal azonosított hazai csapat.
A görögök pedig sokadszor is igazolták, nem könnyű megtörni őket, és hogy a dráma teljes legyen, Szczesny kiállítása után a csereként beálló eindhoveni Tyton rögtön megfogta Karagunisz labdáját.
Ezt a meccset csak élvezni lehetett a helyszínen, a hangulatváltozásokat, a folyamatos dübörgést, a lengyel kollégák nagy sóhajtozását, a vége felé már le is tettek a csapatukról, az egyik szabadrúgásnál mondta egyikük: 2-1 lesz mindjárt a görögöknek. (1-1 maradt.)
Ezt a meccset mindig továbbvitte valami, pedig ezzel voltunk úgy, hogy gyorsan letudjuk, két inkább a lúzerkategória felé hajló csapat megszenved egymással.
A Futballminősítő alapvetése volt, hogy ez egy jó Eb lesz, az első meccs, az első nap jó irányba mutat.
Miért maradt ki Krakkó és Odessza?
Kevéssel a kiutazás előtt raktam össze a mozaikokat, miért ezek a helyszíneken lesz az Eb Ukrajnában és Lengyelországban. Blatter FIFA-elnök ugyanis, amikor itt volt legutóbb Budapesten, elmesélte, hogy választották ki a brazil helyszíneket. Manausról kérdezték ugyanis egy baráti társaságban, és a FIFA-elnöknek felvetették, miért lesz helyszín, mivel ott nincs semmi. Se stadion, se futballcsapat, se szálloda, se autópálya, és még az esőerdő közepén is van. Hogy eshetett rá a választás.
A válasz így hangzott: pontosan azért, mert se szálloda, se stadion, se autópálya nincs, de majd lesz. Krakkóban, a tengerparti Odesszában van szálloda, út, ezért esett ki, nem kellett építeni. Ukrajna persze egy méter sztrádát nem épített – a kifogástalan stadionok mellett -, a lengyelek is egy olyat adtak át csütörtökön a német szurkolók kedvéért, amelyik nincs rendesen még leaszfaltozva. Kicsit szurkos, kicsit ragad, de mintha lehetne menni rajta.