Csak az kérdés, ki a 2. az oroszok mögött
További Cikkek cikkek
Az oroszok valóban az Advocaat által beígért 4-3-3-at játszották. Ugyanazt a játékrendszert és felállási formát, amit az orosz bajnok Zenit is játszott hétről-hétre. Ez azért érdekes, mert a kezdőcsapatban hét Zenit-játékos kapott lehetőséget, együttműködésük, összeszokottságuk volt a siker kulcsa.
Elől Kerzsakov elmozgásai és beindulásai életveszélyesek voltak, rengetegszer került helyzetbe, más kérdés, hogy ezeket mind elpuskázta. Arsavin és Dzagojev a két széléről indult a középe felé, de ez így nagyon szűk területre korlátozta volna a támadásokat, úgyhogy szükség volt a szélsőhátvédek támogatására is.
A balhátvéd Zsirkov kapta meg Advocaattól az engedélyt, hogy aktívan előrejátsszon, gyakran le is vitte az alapvonalig a labdát. A másik oldalon Anjukov sokkal kötöttebben játszott, jóval ritkábban tűnt föl a cseh tizenhatos környékén.
A csehek a 4-2-3-1-et választották, ahol Rosicky és a két gyors szélső, Rezek és Pilar mögött Plasilnak és Jiraceknek kellett volna megszereznie, majd a támadóharmadba juttatnia a labdát. Ám az orosz középpályások, főleg Gyenyiszov állandóan ott lihegett Rosicky nyakán, semmi területet nem hagyva neki, így a csehek irányítójának mélyen vissza kellett lépnie labdákért, így viszont Baros teljesen elszigetelve maradt a védők gyűrűjében.
Az oroszok nagyon szűken lezárták a térfelük közepét, és a csehek által elpasszolt labdákból igyekeztek minél több veszélyes kontrát vezetni. Az első és a második gól is így esett. A cseheknél a labdavesztés utáni támadásból védekezésbe való átmenet túl lassú volt, ráadásul Plasil az első és a második gól előtt is érthetetlenül kényelmes tempóban kocogott hátrafelé, miközben az oroszok sprintben átrobogtak a középpályán, és kialakítottak egy 4-4 elleni, illetve a második gól előtt egy 4-3 elleni szituációt. És még két-három ugyanilyen gólhelyzetük volt az oroszoknak csak az első félidőben.
Jellemző, hogy a csehek első valamirevaló helyzete a balhátvéd, Kadlec előretöréséből alakult ki. Ilyen váratlan egyéni megoldásokkal lehetett volna meglepni a rendkívül szervezett orosz védekezést.
A második félidőre Bilek behozta a szűrő Hübschmannt Rezek helyére. Jiracek kiment a megüresedett jobb oldalra, ahonnan azonban inkább befelé játszott, így területet nyitva az egyre többet előretörő Selassie-nak. Hübschmann pedig mélyebben helyezkedett, mint az első félidőben a két visszavont középpályás, így Plasil előrébb merészkedhetett, hátha a 4-1-4-1 jobban fog működni.
Természetesen orosz kontrával indult a félidő, ám Kerzsakov ezúttal is elvétette a kaput, így a csehek visszajöhettek a meccsbe Pilar gólja után. Pont az első két orosz gólba belebóbiskoló Plasil adott egy remek ütempasszt, Anjukov pedig csúnyán beragadt, de ez nem kisebbíti Pilar érdemeit, aki nagyon higgadtan oldotta meg a helyzetet.
Az oroszok viszont nem követték még egyszer el ezt a hibát, hogy így szétnyíljanak, úgyhogy maradt a csehek meddő mezőnyfölénye, helyzetek nélkül. Az oroszok azonban továbbra is veszélyes kontrákat vezettek, amihez a cseh védők csak asszisztáltak. Így teljesen megérdemelt a 4-1-es orosz győzelem.
Összegzés
Az orosz válogatott összeszokottsága volt a győzelem kulcsa. A Zirjanov-Gyenyiszov-Sirokov középpályás hármas nagyon gyorsan és hatékonyan kerítette be mindig a labdás játékost, ezekből a labdaszerzésekből tucatnyi villámgyors kontrát vezettek. A csehek támadásaiban nem volt meg az a dinamika, illetve váratlan, egyéni akció, amivel az oroszok tolódásos középpályás védekezését átjátszhatták volna, ráadásul a támadásból védekezésbe való átmenet is lassú és körülményes volt, így jobbára tehetetlenül loholtak a megiramodó orosz középpályások után. Ezen az estén nagyon meggyőző volt az orosz válogatott játéka, és úgy néz ki, a többiek már csak a második helyet célozhatják meg a csoportban.