Jó volt Mourinho elképzelése

A Barcelona megnyugtató előnnyel vezeti a bajnokságot (11 pont az Atletico Madrid és 15 pont a Real előtt), ráadásul a madridiaknál folyamatosan komoly belharcot szimatol a sajtó, amit alig győznek tagadni a klubnál. Ehhez jött még hozzá, hogy Casillas és Pepe sérülés, míg Ramos, Coentrao és Di Maria eltiltás miatt nem lehetett ott a pályán.

Ennek megfelelően egy soha nem látott felállásban kezdett a Madrid: Diego Alves – Essien, Varane, Carvalho, Arbeloa – Khedira, Xabi Alonso – Callejon, Özil, Ronaldo – Benzema.  

A Barcelonánál Tito Vilanova volt a legnagyobb hiányzó, aki gyógykezelésen New Yorkban van, így Jordi Roura irányította a csapatot, akinek leginkább Sanchez és Pedro gyenge formája miatt főhetett a feje. Bár utóbbi mintha kezdene magára találni (legutóbbi három meccsen három gól), azonban a szezont nézve továbbra is messze van korábbi önmagától. A kapuban szokás szerint a cserekapus, Pinto kapott bizalmat, így a Pinto – Alves, Piqué, Puyol, Alba – Xavi, Busquets, Fabregas – Iniesta, Messi, Pedro tizenegy futott ki a gyepre.

José Mourinho úgy gondolta a legjobb védekezés a (le)támadás, meg kell akadályozni a katalánokat, hogy kihozzák a labdát, és így csökkenjen a nyomás az össze nem szokott védősoron.  

Már az első labdaszerzés a 40. másodpercben majdnem gólt eredményezett, hiszen Piqué sárgája után Pintónak kellett védenie Ronaldo szabadrúgását.

Az első 10 percben gyakorlatilag ki sem tudott jönni a Barcelona a saját térfeléről. Gyorsabb és hatékonyabb támadójátékkal a Madrid ekkor gólt, gólokat szerezhetett volna. Igaz, amikor a Barcelona elvergődött a Real tizenhatosáig, akkor ott rendre veszélyes helyzeteket tudtak kialakítani, mert a madridi hátsó alakzat valóban nem állt a helyzet magaslatán.  

Jordi Roura jól reagálta le a szituációt. Megcserélte Iniestát és Fabregast, így az előbbi passzív szemlélődőből aktív részese lett a labdakihozataloknak, és ezzel nagyjából sikerült is kihúzni a Real méregfogát.  

Nem olyan mennyiségben, de azért ezután is szerzett labdákat a Madrid a Barcelona térfelén, ám a lehetőségeket továbbra sem tudták gólra váltani.  

A második félidőre Jordi Roura még beljebb, gyakorlatilag csatár (pontosabban inkább árnyékék) pozíciójába rendelte Fabregast, Messit pedig hátrébb húzta a középpályára, így biztosítva a pálya ezen a részén a létszámfölényt.  

Hiába a Madrid letámadása, egy Callejon-hibából (középre szabadított föl) a Barcelona szerzett vezetést. Callejon helyére Modrics érkezett, és Özil húzódott ki a megüresedett jobb oldalra. Ismét szigorúbbra vette a Real a letámadást: a balhátvéd (Arbeloa) a katalánok tizenhatosával egyvonalban szerzett labdát, sőt Khedira és Essien is egyre gyakrabban lépett fel a támadásokkal, azonban a pontos befejezés továbbra is hiányzott.  

A Barcelonát megnyugtatta a vezetés, sokkal magabiztosabban járatták a labdát, kezdték uralni a meccset. Előbb Fabregas, majd Pedro dönthetett volna, ám mind a ketten ziccert hibáztak. A Real Madrid fáradni látszott. Gyors kontratámadásokból ugyan még igyekezett odaérni a Barca kapuja elé, azonban helyzetekig ekkor már nem jutottak el, elügyetlenkedték a lehetőségeket. Aztán jött egy pontrúgás – amikben mindig lehet bízni a Barcelona ellen –, és az egész mérkőzésen parádésan játszó Varane kiegyenlített.

Összegzés

Jó volt Mourinho elképzelése, hogy minél előbb próbáljon labdát szerezni csapat, így tehermentesítve az össze nem szokott hátsó alakzatot. Komoly gondjai voltak a labdakihozatalokkal a katalánoknak az első tíz percben, ekkor nagyon dominált a Madrid. Azonban Roura is jól ismerte föl, hogy Iniesta sokkal hatékonyabb tud lenni ezekben a szituációkban, mint Fabregas. Ettől kezdve gyakrabban járt a hazaiak tizenhatosánál a Barcelona, ahol főleg Carvalho gyengélkedését kihasználva komoly helyzetekig jutottak. Azonban az első félidőben mind a két csapat elpuskázta a legnagyobb ziccereket is, így maradt 0-0 a szünetre.

A második félidőben feladta, illetve a szélsőhátvédekre bízta a szélek bejátszását a Roura, és inkább a pálya közepét szállta meg játékosaival. Ennek (és a korai gólnak) köszönhetően sokkal folyékonyabb és magabiztosabb lett a Barcelona labdajáratása. A Realnak azonban továbbra is megvoltak a lehetőségei, de továbbra sem tudtak élni velük. Már-már úgy tűnt, hogy kipukkad a Madrid, és csak idő kérdése, mikor viszi be a kegyelemdöfést a vendégcsapat, ám Fabregas, Pedro és Messi is hibázott ziccerben, így végül mégis Mourinhoék örülhettek egy gólnak, melyet a mezőny legjobbja, Varane szerzett.

Ahogy azt várni lehetett, semmi nem dőlt el, visszavágó február 27-én a Nou Campban.