Saját stílusa fojtogatja a Barcelonát

Hátborzongatóan kezdődött, hiszen 95 ezer katalán lengette a zászlókat – na jó, kicsit kevesebb, mert a turisták is kaptak egyet a kezükbe -, ezzel is jelezték, egy El Clásico tényleg más, és sokkal több az összes többi hazai meccsnél. A nemzeti öntudatot szimbolizáló zászlók ugyanis legalább annyira hozzátartoztak ehhez a meccshez, mint Ronaldo arcához a lézer. Mivel kupavisszavágó volt, minden adott volt a feszültséghez, de azt valahogy az elejétől nem éreztem.

Alakulhatott volna másként is a meccs, ha Messi belövi a helyzetét az ötödik percben, ha Pedro elsodrásáért megadja a játékvezető a tizenegyest 0-1-nél, de a Barcelona jelenlegi állapotában csak az volt a kérdés, mikor jön egy újabb pofon.

Megérkezett a busz

A Milanra még lehetett mondani, szerencséjük volt az olaszoknak (2-0-ra nyertek a BL-ben egy hete), mert jól kitalálták a taktikát, de az első madridi gól után az volt az érzésem, megtalálta a világ azt, amit éveken át csak szüntelenül keresett, nemcsak elrontotta a Barcelona játékát, hanem könnyedén felül is múlta. Spanyolországban van egy mondás, ha a tizenhatosra egy busz áll be, akkor lehet megállítani a katalánokat.

A kérdés persze adott, csak akkor lehet-e legyőzni a Barcát, ha gyengébben játszik, vagy tényleg megvan az ellenszer. A Barca játékosai ugyanolyan alázattal tették a dolgukat, de hiányzott a játékukból az a természetesség, a könnyedség, ami az ellenfélnél a meccs döntő részében megvolt.

És megvolt a lendület is: a második félidő harmadik percében, amikor di Maria leszerelte Iniestát, és egyedül vitte előre a labdát, Higuaín és Ronaldo összefutott a tizenhatoson, annyira akarták, hogy észrevegye őket az argentin.

Mourinho sokféle taktikával próbálkozott korábban, hogy megfékezze a Barcelonát. Pepét feljebb tolta, hogy Messit már a középpályán terrorizálja, egyébként is az átlagosnál keményebbek voltak. Most nem. Nem is volt szükség rá.

0-1 után úgy ment ki a Barca a második félidőre – Mourinho meg is váratta őket, egy percig vártak a kezdésre -, hogy tíz perc telt el szabálytalanság nélkül. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna, de egyszerűen nem volt meg a sebesség.

Az első félidőben sem volt durva a Madrid, Arbeloa Fabregast és Iniestát is megállította, Khedira Iniestával ütközött, míg di Maria Messivel a tizenhatos oldalvonalánál.

A Real az első 45 percet hét szabálytalansággal, és egy Arbeloa-sárgával hozta le, de ebben volt Ronaldo magas lábemelése is. Összesen 13 Real-szabálytalanság volt az egész meccsen, Pepe éppen csak beállt, és valahogy mutatott egy furcsa sarkazós mozdulatot Busquets felé.

A Barca védők, Alves és Piqué ezúttal sem értették meg egymást, ahogy a szombaton, a bajnokságban, a Sevilla ellen sem, de akkor nem lett gól belőle. De ez egy kézenfekvő jel, hogy valami nincs rendben. Már az első félidőben megkapta Piqué és Puyol is a sárga lapját, ilyenre se nagyon volt példa, kérdezgettem a kollégákat, emlékeznek-e netán, mikor fordult utoljára elő, de rázták a fejüket.

A Málaga elleni, 2003-as decemberi 5-1-es vereségről, és nem sokkal később pedig egy santanderi 0-3-ról beszéltek, hogy akkor mozogtak ennyire tompán. Utóbbinál pedig már három későbbi világbajnok (Puyol, Xavi, Iniesta) is a pályán volt.

Messi nincs ott fejben

Ezt a sokpasszos játékot nem lehet nyolcvan százalékos mentális állapotban játszani, és Messinél leginkább azt lehetett érezni, a gondolata fáradt el. Nemcsak az eladott labdánál, amiből a második gól kontrája ment, hanem még az első félidőben, amikor Albának rengeteg helye volt, nem tudta kitolni elé a térfél közepéről, pedig ha azzal megiramodik, a kapuig megy. Ennél a játéknál szembetűnő igazán, ha nincs meg a sebesség, akkor ez a stílus képes megfojtani egy csapatot.

Továbbra sincs csatár, és Jordi Rouráról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy hisznek benne a játékosok, hogy hiteles lenne. Harmadszor kaptak ki vele egy hónapon belül. Volt olyan év, amikor egy évet is kihúztak ennyi vereséggel.

Óriási a kontraszt, hiszen a játékosok bevallása szerint Guardiola a huszadik percben is tudta, mi fog történni, a negyvenedikben is, és mivel be is jöttek a meglátásai, megingathatatlan lett a szakértelme illetve a felé irányuló feltétlen bizalom is. Ő főnök volt, Roura beosztott maradt, csak a pozíciója főnöki. Mégis csak egy játékosmegfigyelő, és hiába volt ott a La Masián a gyerekek képzésénél, egy meccset felépíteni, ráérezni az ellenfél gyengéire, az egészen más műfaj. Henk ten Cate jó volt Rijkaard mellett, de amikor vezetőedző lett, már nem villogott. Roura nem elég jó és felkészült ehhez a csapathoz.

A Barcelona egy világválogatott, amit egy olyan szakember kapott meg, aki ezért semmit sem tett. Szerencsétlen helyzet, az edző Vilanova betegsége és távol maradása miatt szerencsétlenebb nem is lehetne, de szemlátomást nehéz megbirkóznia vele, és ez a meccs is igazolta, akárki nem ülhet a kispadra, még ezekhez a világklasszisokhoz is edző kell, aki tökéletes mentális állapotba hozza a csapatot, aki tud alkotni, innovációt hozni. Azt lehet látni, hogy kiismerhető lett a Barca játéka, amikor Dani Alves befelé indult, már pontosan tudták, hová fog jönni a labda.

Kell egy olyan ember, aki élesíteni tud, a sok körömpassz mellett valamilyen hatékonyságot is a játékba csempész.

Ezek a meccsek egyre inkább bizonyítják, csatár nélkül nem fog menni. Lehet próbálkozni, a Getafét könnyű is verni, mert eleve nem olyan szívósan védekeznek, mint a Milan vagy a Barcelona, de luxus feladni az esélyt, hogy valaki jól, csatármódra érkezzen a kapu elé, nemcsak kényszerből keveredjen oda.

A Real eközben fickándozott, a gyors első gól után azt játszhatta, amit Mourinho olyannyira szeret, a kontrát. Amikor Guardiolával csatázott, akkor is rendre kiemelte, létezik másféle futball is, nemcsak a labdabirtokláson alapuló. Az a futball, amiben ő hisz.

Mourinho játékszere

Ha kellett, a két védekező középpályás, Xabi Alonso és Khedira a védők közé lépett, így egy hatos falat vontak a kapu elé, amin átmenni tudtak, mert kipasszolni ezt ugye csak minimum kilencven százalékos állapotban lehet. Ha Messi megindult, körbevették, kiszorították. Nem először csinálja a portugál, de talán most volt a leglátványosabb.

Ez a Madrid most nem volt rossz látvány, még ha többnyire is csak a katalánok hibáit használták ki. Egy hét múlva, a Manchester ellen kiderül, mennyire jók.

Bár ha még inkább önbizalmat akarnak szerezni, a szombati, bajnoki Clásicón még egyszer nekimennek a Barcának, de öt nap alatt komoly megterhelést jelent kétszer ugyanilyen jól játszani.

Rég megszokhattuk már, egy ilyen rangadónak nincs magyar szempontból érdekes történése. Annyi azonban most mégis akadt, hogy az összesítésben 4-2-es sikerből Bölöni László két korábbi felfedezettje egyaránt két góllal vette ki a részét. Cristiano Ronaldót, a portugál Sportingba illesztette be nagyon fiatalon, a francia Varane pedig a Lens-nál kapott tőle bizalmat. Mindketten tinédzserek voltak még. Ronaldóról azt mondta, már csak azért is be kellett tennie, mert kézzel ügyesebb volt, mint ő lábbal.

Hátborzongatóan fejeződött be a meccs: döbbent csenddel. Voltak, akik már a harmadik gól után hazamentek, akik kitartottak, nem hittek a szemüknek. Oda a sebezhetetlenségi mítosz, nem istenek, hanem emberek vannak a pályán. Mindhárom gól utáni moraj is félelmetes volt, mint mikor az ember távolról szorít a rollerező gyerekéért, hogy még átérjen egy nagyobb, bicikliző kisfiú előtt, ne ütközzenek össze a játszótéren.

Mert az félelmetes, ha a Nou Camp az ellenfél játszóterévé válik.