A tökéletes mérkőzés

A Bayern megfojtotta a Barcelona középpályáját, ezáltal a támadások szerveződését is. Labdavesztés után azonnal visszatámadtak a katalánok büntetőterülete előtt is, és ha a Barcának sikerült biztonságba helyeznie a labdát, azonnal visszazártak. A saját térfelükön passzolgathattak nyugodtan Xaviék, de a felezővonalnál jött a tökéletesen záró német fal, és onnan nem volt tovább. Gomez Busquetsen csüngött, a Ribéry-Schweinsteiger-Müller-Robben négyes pedig lezárta a passzsávokat középen, így hiába ácsorgott többször is üresen Messi a német térfél közepén, nem juthatott el hozzá a labda.

A fal mögé belépő középpályást Martínez vette föl, ha pedig valamelyik szélsőnek támadt kedve visszalépni, akkor őket Alaba vagy Lahm kísérte végig. Gyakorlatilag nem volt megjátszható Barca-játékos a németek térfelén.

Nagyjából a 10. perctől Messi visszalépett a középpályára Xavi és Iniesta mellé, a német függöny elé, hogy gyakrabban találkozhasson a labdával. Ezután könnyedebben is került a bajorok térfelére a Barcelona, azonban ezáltal beszorították a németeket a tizenhatosuk elé, így csak a széleken lehetett (volna) támadást vezetni, azonban ez a fegyver továbbra sem található meg a katalánok arzenáljában.

Mint láthatjuk, támadásaik 73%-a a vonal mellé szorult, ám a beadás, illetve azokra történő érkezés egyáltalán nem az erősségük, úgyhogy ilyenkor általában maradt a visszapassz, és a támadás további szövögetése.

Rettenetesen fegyelmezetten zárt a München, Robben és Ribéry is alaposan kivette részét a védekezésből. Ha kellett, középen szűkítették a területet, ha kellett felvették a felfutó Albát és Alvest. Ezt a precíz, elszánt védekezést ilyen komótos sebességgel, amivel játszott a Barcelona, nem lehetett feltörni.

Az a meccs előtt is egyértelmű volt, hogy a Barcának a széljáték a gyengéje, a Bayernnek meg pont az az erőssége. Tehát a németek az első pontot, a védekezést kipipálták: kiszorították a vonal mellé a katalánokat.

A második pontot is remekül megvalósították, ugyanis labdaszerzés után Alaba és Lahm sprintben érkezett a Barca tizenhatosához, lehagyva Sanchezt és Pedrót, akik pedig látszólag fel voltak készítve erre, ám mégis rendre lemaradtak.

A széljátékot tehát egyértelműen a maga javára tudta fordítani támadásban és védekezésben is a német csapat.

A másik, ahol óriási dominanciában voltak, és ezt is lehetett a meccs előtt tudni, a fizikumuk. Gyorsan végigpörgetve a Wikipediat azt láthatjuk, hogy a Barcelonánál Piqué 192cm, Busquets 189cm, Bartra 183cm, a többiek pedig 170 cm környékén vannak. A németeknél Boateng 192cm, Javi Martínez 190cm, Gomez 189cm, Dante 188cm, Müller 186cm. Így egyáltalán nem meglepő, hogy dominálta a levegőt a Bayern: a légi párharcok 71%-át ők nyerték, ráadásul az első két gólt is pontrúgás után szerezték. Az első gólnál Dante (188), a másodiknál pedig Müller (186) fejelte le Alvest (170).

A második gól után még visszább álltak a németek, még jobban megfojtva a Barcelona lassú támadásépítéseit. Kontráik pedig a kinyíló Barca-védelem mellett egyre veszélyesebbek lettek, és további két gólt eredményeztek az egyre jobban összezavarodó és megzuhanó katalánok ellen.

Összegzés

A Bayern tökéletesen rájátszott a saját erősségeire és a Barca gyenge pontjaira. Labdaszerzés után átrobogtak a lassan visszarendeződő katalánokon, ami vagy helyzetekben, vagy pontrúgásokban nyilvánult meg. Utóbbiakat sem bánták, hiszen óriási magassági fölényüket ki tudták használni, így mind a két halálos fegyverükkel két-két gólt pakoltak a Barca hálójába.

Mindez azonban önmagában akár még kevés is lehetett volna, ha nem védekeznek ennyire tökéletesen fegyelmezetten, egymást kisegítve. Teljesen lenullázták a világ legjobbjának tartott középpályát. Tudták, hogy a pálya szélét fel lehet adni, így közepére koncentráltak, ami által meg a Barca kikényszerült a vonalak mellé, ahol teljesen elképzelés és ötlet nélkül maradt. Nem valószínű, hogy még egyszer lehet ennyire tökéletesen védekezni, azonban a négy rúgott gól után nem is valószínű, hogy szükség lesz rá.