Mindent jól csinált a München

A Bajnokok Ligája visszavágóján is az történt, amit a Bayern-edző előre eltervezett, derül ki a Zonalmarking elemzéséből. Jupp Heynckes utasítására a Bayern erős letámadással kezdett, Mandžukić és Thomas Müller is rátapadt a védőkre, amikor Victor Valdesnél volt a labda.

A németek ugyanúgy lezárták a passzsávokat, mint Münchenben, megakadályozva, hogy a Barcelona felvegye a ritmust. Song ugyan nem játszott nagyon rosszul, de nem tudta pótolni Busquets-nek azt a képességét, hogy remekül hozza játékba a támadókat, akik kreativitásukkal helyzetet teremtettek volna. Túl sokat volt hátul a labda, a legtöbbet Marc Bartra és Piqué passzolt egymásnak, ahogy próbálták keresni az előre vezető utat.

A támadásokat segítendő, a kispadon ülő Messi helyén játszó Fabregas sokszor lépett vissza üres területre, a megkapott labdával ugyanakkor nem úgy bánt, mint az argentin tette volna, nem indult meg a kapu felé, így folytatódott a passzolgatás – bármiféle kreativitás nélkül.

A szélen Dani Alves próbált besegíteni, sokkal jobban előrehúzódott, mint szokott, ezáltal Villa kicsit befelé tolódott, hátul pedig Bartrának és Piquének jóval nagyobb területet kellett lefednie.

A vendégeknél Javi Martinez és Bastian Schweinsteiger uralták a középpályát, bár nem voltak annyira erőszakosak, mint Münchenben. Ennek ellenére Iniestában megmaradtak a németországi emlékek, és amikor Martinez mögé is került, általában rossz döntést hozott a labdával. Schweinsteiger rendkívül fegyelmezetten játszott, és annak ellenére, hogy egy sárga lap azt jelentette volna, nem játszhat a döntőben, övé volt a legtöbb szerelés.

Ribéry és Robben védőmunkája az első meccsen is rengeteget jelentett, most is sokat léptek vissza, és jól akasztották meg a támadásokat. A védekezés mellett természetesen a kontráknál is kulcsszerepet játszottak mindketten, csakúgy mint Müller, valamint Schweinsteiger és a bal szélen felfutó Philipp Lahm.

A kontratámadások azért is voltak olyan eredményesek, mert a Barcelona hosszabb idő után visszatért a letámadáshoz. Guardiola alatt remekül csinálták ezt, nem csak a labdás embert támadták meg, de minden passzsávot lezártak körülötte. Vilanova azonban nem fektetett nagy hangsúlyt az összhangra az utóbbi időben, így nagyon ötletszerű volt a hazai védők mozgása, amit ki is használt a München, könnyen átjátszva a Barca védelmét.

Az sem véletlen, hogy mindhárom Bayern-gól előtt a szélről érkezett a labda. Robben szokása szerint középre fordult, beadás helyett azonban lőtt az első találatnál, a másik kettőnél pedig Ribéry tette középre a labdát, előbb Piqué ért bele úgy, hogy öngól lett, majd Müller fejelt a kapufa mellől a hálóba.

A Bayern a müncheni elődöntő első 60 percében mutatott erőszakos játékával megalapozta a sikert, a párharc maradék 120 percében nagyon fegyelmezetten védekeztek, a kontrákat nagyszerűen használták ki. A München játéka alapvetően a labdabirtoklása épül – hasonlóan a Barcelonáéhoz –, a Bajnokok Ligája elődöntőjében azonban váltottak erről, és sebészi pontossággal használták ki a Barca hibáit.