Az első pillanattól egy ijesztő állat volt

56 éves profi futballkarrier után másfél hét múlva visszavonul Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere, minden idők legsikeresebb futballedzője. Lelépése váratlan is meg nem is: volt, aki egy éve megmondta, ez fog történni, ám közben ő maga folyamatosan arról beszélt, amíg egészsége engedi, és érez kihívást, marad, két-három évet jósolt még magának a Unitednél. Még hétfőn is azt elemezte, nyáron egy nagy igazolásra van kilátás, aztán szerdán közölte edzőivel és játékosaival, vége.

Játékosként kezdte, klasszis csatár volt, igen szókimondó, néha fegyelmezetlen, megalkuvást és kompromisszumot tűrő természete már fiatalon kialakult.

16 évesen mutatkozott be hazájában, Skóciában, a Queen's Parkban 1957-ben, onnét került St. Johnstone-ba, majd a Dunfermline-hoz, mielőtt rekordösszegért megvásárolta a Glasgow Rangers. Élete meccsét korán lejátszotta, hármat lőtt a Rangersnek St. Johnstone-osként, 3-2-re győztek.

Pár év múlva el is vitte a Rangers, és a kaland jól indult, ötvenhét meccsen negyvennégy gólt szerzett két szezon alatt, ám 1969-ben őt okolták egy elveszített kupadöntő miatt, és eligazolt. Falkirkbe került, majd az Ayrs Unitednél fejezte be térdsérülése miatt, 33 évesen.

Edzői pályafutását is Skóciában indította, első menedzseri megbízatását 1974 nyarán az East Sterlingshire-nél kapta.  "Senkitől sem féltem soha, de Ferguson az első pillanattól kezdve egy ijesztő állat volt" - nyilatkozta később egyik volt játékosa a mindössze 33 éves trénerről. Hamar híre ment különös szigorának, de munkabírásának és rátermettségének is. Előre is léphetett, a St. Mirrenhez, ahol négy évig edzősködött.

Szinte gyerekekkel jutott fel az első osztályba, a második vonalat 1977-ben megnyerő csapatának átlagéletkora 19 év volt, csapatkapitánya 20 évesen a tapasztaltabbak közé tartozott.

Ez volt az egyetlen klub, ami kirúgta. Nem a teljesítményével volt baj, hanem túl keményen védte játékosai érdekeit, ennek érdekében még a vezetőséget is megfélemlítette, és hetekig nem beszélt főnökeivel. A hiavatalos indok kirúgására aztán az lett, hogy a klub engedélye nélkül tárgyalni kezdett az Aberdeennel - amivel meg is egyezett.

Ez már elég nagy klubnak számított, egyszer korábban skót bajnok is volt, ám akkoriban csak epizódszereplő a Skóciát uraló Rangers és Celtic mögött. Ferguson felfuttatta őket, bajnokságot nyert 1980-ban, huszonöt év után ez volt az első bajnoki címe a klubnak, megtörte az Old Firm-, vagyis a Celtic-Rangers-egyeduralmat. A következő nagy siker 1983-ban jött, amikor Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert az Aberdeennel, az elődöntőben a Bayern Münchent ütötték ki, a döntőben 2-1-re verték a Real Madridot.

"Most már elértem valamit az életben" - értékelte Ferguson a történelmi sikert, ami valójában nagyobb tett, mint a Manchester Unitednél bármelyik. Madridban azt sem tudhatták, mi az az Aberdeen, amíg nem találkoztak.

Aberdeenben összesen háromszor lett bajnok, négyszer kupagyőztes, egyszer Ligakupa-győztes és a KEK évében az Európai Szuperkupát is megnyerte. Vagyis már ekkor csak egy ezeknél nagyobb trófea, a BEK-győzelem hiányzott a kollekciójából. 41 éves volt mindössze.

Szigora már-már világhírű lett, klasszikus történet, hogy az Aberdeen egyik legjobb csatárával, Frank McDougall-lal egyszer ölre is ment. A csatár az egyik fontos meccs előtt sérülésből visszatérve azt mondta, már jó a lába, majd percek után cserét kért. Ferguson néhány órával később rajtakapta, amit a többiekkel sörözik - akkoriban persze ez megszokott volt -, és felment benne a pumpa.

"Na mi van, McDougall, még mindig sérült vagy? Lassú vagy, mint egy csiga, majd jól megdolgozlak edzésen - emlékezett önéletrajzában a futballista, aki az italtól annyira bátornak érezte magát, hogy felállt, és lekevert egyet Fergusonnak. - Alex elesett, de úgy pattant föl, mintha trambulinra zuhant volna, és azt kiabálta, hogy takarodjak vissza Glasgow-ba, nekem itt végem, ki leszek baszva."

Másnap az edzésen kibékültek, mert Ferguson hirtelen, de a jó futballistáknak mindig megbocsátott, és McDougall akkoriban a legjobbja volt.

A skót sikerek hatására előbb a Tottenham, majd az Arsenal jelentkezett be Fergusonért, de 1986 elején mindkettőt visszautasította, utóbbit csak azért, mert azonnali választ vártak, és ő még gondolkozni akart. Aberdeenben már közölte, jó ajánlat esetén feláll, végül november elején hívta a Manchester United, és Ferguson igent mondott.

November 6-án nevezték ki a bajnokság 21. helyén szenvedő klubhoz. A csapat züllött, Bryan Robson és Paul McGrath, a két legjobb, legtapasztaltabb futballistájuk keményen ivott akkoriban, nemkülönben 21 éves csatártehetségük, Norman Whiteside. Ferguson szerint a keret szánalmas fizikai állapotban volt.

Összekapta őket, 11.-ként, egy év múlva már másodikként végeztek, de a játékosvásárlás és a beruházások nem hoztak igazi eredményt, a United újra csak 11. lett a bajnokságban 89-ben, és őszre kezdett forró lenni a talaj a menedzser lába alatt: szeptemberben kikapott a Manchester Citytől 5-1-re, hamarosan megjelent az Old Traffordon a "3 év kifogás, de még mindig csak szemét"-felirat.

A szurkolók Ferguson elbocsátását követelték, a sajtó a kirúgására számított. Az út végét is kijelölték neki, ha kikap a Nottingham Foresttől az FA-kupa harmadik körében, biztosra vehető a menesztése: 1-0-ra nyertek Mark Robins góljával, és bár a bajnokságban csak 13.-ként végeztek, nem álltak meg az FA-döntőig.

A Crystal Palace-szel 3-3-at játszottak a Wembley-ben, Hughes a hosszabbítás második félidejében mentette meg a Unitedet, majd az újrajátszáson jött Lee Martin, és az 1-0 - Alex Ferguson első trófeája a United élén 1990 májusában.

Ez megadta a lökést, egy év múlva KEK-döntőben verték a Barcelonát 2-1-re, és feltűnt a kezdőben a 17 éves Ryan Giggs, míg nyáron érkezett még egy pillér, a kapus Peter Schmeichel. A bajnokság viszont 92-ben sem jött össze, a Leeds Eric Cantonával megelőzte őket.

Az összeférhetetlen francia viszont nem sokáig húzta a nagy riválisnál, Fergusonnak még azév őszén lehetősége akadt átigazolni. Nem is habozott, az eredmény az első bajnokság, amit már úgy hívtak, Premier League.

A közhelyek közhelye, de a többi innen - tényleg - történelem: 13 Premier League-címnél, 5 FA-kupánál és két Bajnokok Ligája-győzelemnél áll meg a Manchester Uniteddel Sir Alex Ferguson.

A királynő az 1999-es treble, vagyis a triplázás után ütötte lovaggá, amikor a MU megszerezte a PL-t, az FA-kupát és a BL-t is.

Giggs óta olyan játékosokat fedezett fel vagy épített be a csapatba, mint Roy Keane, David Beckham, Paul Scholes, olyan tehetségekből csinált világklasszist, mint Ruud van Nistelrooy, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney. Utóbbiaknak köszönhetően igazolási képességei miatt is híressé vált, kipróbálatlan fiatalokból senki nem nevel olyan jó eséllyel sztárt, mint ő. Legutóbbi ismeretlenje, akit a semmiből húzott elő, Chicharito Hernandez.

Az évtizedek alatt háromszor építette újjá a MU keretét, és vitte bajnokságig. Cantonáék után jöttek Beckhamék, nyertek mindent, aztán érkezett Cristiano Ronaldo és Rooney, majd a portugál 2009-es távozása után egy év kihagyással nyerte meg a PL-t egy alakulóban lévő játékoskerettel, aminek élére tavaly, utolsó igazolásaként szerződtette Robin van Persie-t. Bevált, 25 bajnoki gól és PL-cím lett a vége.

"A lényeg, hogy megmondok mindent. Akkor is, ha nem leszek vele népszerű, de ha a klub érdeke ezt kívánja, meg kell tennem" - foglalta össze még az Aberdeennél egy mondatban futballedzői sikereinek lényegét.

Soha, senkivel nem kivételezett, igyekezett emberként is nevelni sztárjait. Klasszikus történet, amikor piáláson kapta a tinédzser Giggset és Lee Sharpe-ot. Giggs épp a hűtőből fordult ki két sörrel, amikor a házuk ajtajában meglátta Fergusont, Sharpe pedig úgy mesélte, hogy éppen a fürdőben zselézte a haját, amikor a tükörben meglátta maga mögött a menedzsert. A csajok hazamentek, a parti véget ért.

Ferguson elküldte David Beckhamet is 2003-ban, mikor úgy érezte, népszerűsége kezd túllépni a klubén. Leghírhedtebb manchesteri balhéja volt, amikor Beckhamet fejen rúgta egy stoplissal dühében, mert egy Arsenal elleni FA Kupa-vereség után a szélsőt okolta. Mérgében belebikázott a gazdátlan cipőbe, ami fejen találta a játékost. "Adjatok neki egy kurva sebtapaszt" - mondta, miután Beckham szemöldöke felszakadt. Később azt nyilatkozta az esetről, még egyszer nem tudott volna úgy belerúgni abba a stoplisba. „Eszement balszerencse, ha százszor, ha milliószor próbálnám se tudnám újra eltalálni. Ha el tudnám, még ma is futballoznék."

Beckham nem sokkal később a Real Madridhoz került, mert a hipersztár hozzáállását nem látta megfelelőnek, illetve mert "senki nem lehet nagyobb, mint az egyesület, és a menedzser a legfontosabb ember benne".

Pár hónappal később már Cristiano Ronaldóval tért haza egy lisszaboni gálameccsről. A portugál nem rég így nyilatkozott: "Ferguson a futballbeli apám. Következetes, de iszonyúan kemény és szigorú is. Néha az öltözőben aggódtunk, hogy megáll a szíve" - gondolt vissza C. Ronaldo a hírhedt hajszárítóra, azaz hairdryerre, amikor az elégedetlen Ferguson a játékos nem hogy haját, de fejét is leordította.

"Azt mondanám, hogy a hét, illetve az idő 95 százalékában nagyon kedves ember" - emlékezett Gary Neville, aki legtovább volt Ferguson csapatkapitánya a Manchester Unitednél.

Viszont az az öt százalék, az tette Fergusont kivételessé. "El kell érni, hogy a srácok a földön maradjanak. Ez a legnehezebb. Hogy mindig érezzék, a Manchester Unitedben futballoznak. Itt nincs ellanyhulás" - tartotta a folyamatos győzelmek alapjának.

A futball persze rettenetesen megváltozott az utóbbi 30 évben, és Ferguson túlélésének záloga, hogy azzal együtt tudott változni, mindig megújulni, és alkalmazkodni - akkor is, ha nehezére esett például Rooney ügynökeivel egyezkedni, vagy épp kimagyarázni a csatár fotóit egy részeges-kurvázós éjszakája után az újságíróknak. De akkor is tartotta a hátát, amikor az abszolút példakép és kedvenc Giggs nőügyei kiderültek.

Április végén, az Aston Villa ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen megszerezték a bajnokságot, a ManUnited 20-adszor lett első Angliában. A lefújás után Ferguson hosszasan ölelgette Giggset, aztán arról beszélt, mennyire szerencsés, hogy ilyen fantasztikus játékosokkal dolgozhatott együtt.

Mindig is az egészségétől tette függővé a folytatást, és a nyáron csípőműtét vár rá, emiatt heteket kellett volna kihagynia a következő szezon elején.

A hírre nem kellett sokat várni, szerda délelőtt a Manchester United megerősítette, Sir Alex Ferguson közel 27 évnyi manchesteri szolgálat után visszavonul, és a jövőben a klub igazgatójaként és nagyköveteként dolgozik tovább.

„Amikor idekerültem, a vezetőség és Sir Bobby Charlton azzal bízott meg, hogy ne csak egy csapatot, hanem egy klubot építsek fel. Az elmúlt egy évtizedben a tulajdonos Glazer-család olyan feltételeket teremtett, hogy kihozhattam a legjobbat magamból" - mondta a visszavonulását megerősítő közleményben.

"Most érkezett el a búcsú ideje. Fontos volt számomra, hogy a lehető legerősebb csapatot hagyjam itt, azt hiszem, ez sikerült. A játékoskeret minősége, a futballisták koreloszlása lehetővé teszi, hogy a sikerek folytatódjanak. A klub utánpótlása pedig garantálja, hogy hosszabb távon is biztosítva legyen a jövőnk" - köszönt el a Manchester Unitedtől.

Utolsó lépésként kiválasztotta utódját, egy másik skótot, David Moyest, az Everton edzőjét, akinek érkezését hamarosan bejelentik.

Ferguson pedig jövő vasárnap, 1500. ManUnited-meccse után végleg elhagyja a kispadot.