További Futball cikkek
Vasárnap lezajlott az NB1 2012/2013-as szezonjának zárófordulója, amin eldőlt például a bronzérem és a kiesés sorsa is. Ebből egy normális világban az következne, hogy csupa vad buli indul, váci, idegenbeli zárás után százával ünneplő bajnok győriekkel (200 néző volt a meccsen), rengeteg izzadó Pápa-, Siófok- és MTK-szurkolóval (a három csapat hazai átlagnézőszáma talán kitesz egy átlagos őszi pikniket a Margit-szigeten). De csak egy stadion járt közel ahhoz, amit focihangulatnak nevezhetünk, a Diósgyőré, pedig ott tényleg nincs semmi ok ünneplésre: a csapat legjobb esetben is a 9. helyet érhette el, a klub három edzőt fogyasztott el nyár óta, az év igazolásának kikiáltott sokszoros válogatott csatár, Rudolf Gergely egyetlen gólig jutott az egész szezonban. Ráadásul az ultrák szurkolói regisztráció elleni tüntetése miatt a körülrajongott hazai hangulat sem ugyanaz volt tavasszal, mint akár egy évvel ezelőtt.
A tábor mégiscsak el akarta magát szórakoztatni valamivel, ha már a focival és az eredményekkel nem lehet, úgyhogy az apropó az lett, hogy a két és fél évvel korábban a másodosztályba érkezett José Luque és Fernando Fernandez is visszavonul. Előbbi sokak szerint az NB1 utóbbi tíz évének legjobb légiósa, akinek Miskolcon már sokan díszpolgárságot szeretnének adni, utóbbi pedig, bár jóval kisebb nyomot hagyott, így is veri a Magyarországon futballozók nagyrészét. Meg hát ugye akkor vonul vissza, amikor Luque, úgyhogy akkor már ő is kap pár integetést a 8000 nézőtől.
José Luque
Luque a Sevilla csapatában kezdte meg pályafutását, ahol csak epizódszerepek jutottak neki, így tovább állt a másodosztályú Badajozhoz. Innen egy év után az Atletico Madridba vezetett az út. Félévig az Albaceténél is volt kölcsönben. 2002-ben az Espanyol, 2003-ban az Elche játékosa volt, majd két évre a Malágához szegődött. Mivel itt is csak kiegészítő-ember volt, elfogadta a Ciudad de Murcia hívását a másodosztályból, ahol végre első számú csatárként számoltak vele. A klub átköltözött Granadába, így nevét is megváltoztatták Granada 74-re. A következő évben is kulcsjátékosa volt csapatának, így újra leigazolta a Málaga, amely pont feljutott az első osztályba. A Málaga után újra a másodosztályban találta magát, a Real Murciában. 2010 decemberében ingyen igazolható lett, és igent mondott a Diósgyőr megkeresésére. (forrás: wikipedia.hu)“Szerintem utoljára Vitelkit szerették itt ennyire. Csak Luque focizni is tud” - foglalta össze a helyzetet Zoli, utalva a DVTK utóbbi húsz évének gyakorlatilag egyetlen emblematikus játékosára, Vitelki Zoltánra, aki 1991 és 2008 között összesen két és fél évet játszott máshol, most pedig a csapat pályaedzője. Zoli amúgy Budapesten él már, de elmondása szerint neki teljesen alap, hogy kéthetente hazavonatozik a szezon alatt. Nem ő a legextrémebb példa természetesen: sokan Angliából vagy Németországból jöttek haza erre a teljesen tét nélküli hétvégi meccsre, az egyik szurkoló például azért nem italozik egyáltalán, mert azonnal indul vissza autóval Augsburgba, hogy reggelre beérjen dolgozni. A hangulatot tovább javította, hogy erre a meccsre eltekintettek a szervezett szurkolói csoportok regisztrációjától, úgyhogy minden adott volt egy könnyes összeboruláshoz a kiesés ellen hajtó Pápa ellen, bár itt az ellenfél kiléte, illetve maga a futball a legkevésbé érdekes része a bulinak.
Az, ami hasonló alkalmakkor történik Diósgyőrben, teljesen letaglózó: arról már korábban volt itt szó, hogy milyen szuper a hangulat egy mindenben klappoló DVTK-Fradin, de az sem közelíti meg azt, amikor a közönség tényleg csak a saját játékosait akarja ünnepelni. Ilyen volt 2011-ben a teltházas Cegléd elleni bajnokavató, amivel akkor a Videoton fehérvári bajnokavatását sikerült nevetségessé tenni, és ilyen volt vasárnap is, amivel a nézőket ingyenjegyekkel és buszokkal fogdosó aktuális bajnok Győri ETO-nak üzenték keletről, hogy nem a sikeres üzleti modell fogja bevinni az embereket a stadionoknak csúfolt romhalmazokba. Miskolcon elég az, ha egy nemzetközi szinten közepes játékos megtanulja a Hé, fiúk kezdetű helyi rigmust, és levezényli a szurkolóknak, mint ahogy megtette azt a több élőképpel is köszöntött José Luque. A végén pedig a hőstörténet befejezéseképp el is sírta magát, pedig igazán nem Diósgyőrben érte el karrierje csúcsát: egy NB2 keleti csoportos elsőséget ritkán szoktak ennyire megköszönni.
A DVTK semmiavatómeccse mindent felmutatott, amiért igazán jó lehet kimenni egy magyar futballmeccsre: rajongás, pátosz, kellemes nevetgélés pár szinte legendásan tehetségtelen játékoson. Érdekes, hogy egyik sem Csányi Sándor és a maradék MLSZ totálisan bebukott nézőcsalogató programjának köszönhetően jött össze: a DVTK-stadion nem hangsúlyozottan családbarát, közel sem volt korrekt minden lelátói megnyilvánulás, ráadásul még a nagydarab, hangos férfiakból álló ultrák is elvették a helyet a piknikezni vágyó kultúremberektől. Egyszerűen csak volt egy játékos, akit nagyon szerettek Miskolcon, annyira, hogy már péntek óta folyamatosan őt ünneplik, annyira, hogy még a bennmaradásnak örülő pápai játékosok is őt dobálták a magasba. Ha több ilyen ember lesz, majd többen fognak meccsre járni.
A meccs amúgy 1-1 lett, Griffiths 83., illetve Kádár 90. percben szerzett góljával. A Diósgyőr a 10., a Pápa a 14. helyen végzett, de ez Miskolcon tényleg senkit nem érdekelt különösebben vasárnap.