A futball-vb-k örök vesztesei ki se jutnak

Sajnos lehetetlen olyan futball-világbajnokságot rendezni, ahol a klubfutball összes sztárja ott lenne. A jövő évi brazil torna egyik legnagyobb hiányzója Zlatan Ibrahimovic lesz, a pótselejtezők legnagyobb igazságtalansága volt, hogy a portugál Cristiano Ronaldóval kellett meccselnie a vb-részvételért.

Zlatan legalább már játszott vb-n, a lengyel Lewandowskinak azonban még esélye sem volt kijutni, ahogy a világ második legdrágább futballistájának, a realos Garath Bale-nek sem, ő nem is nagyon reménykedhet ebben egy darabig. 

Két évtized a válogatottban, nulla vb

Már csak azért sem, mert Ryan Giggs tizenhat évet húzott le 1991 és 2007 között a walesi nemzeti csapatban, mégsem sikerült kvalifikálniuk a legnagyobb nemzetközi futballeseményre. A Manchester United legendája hatvannégyszer játszott a válogatottban, szerzett tizenkét gólt, a legközelebb talán a 94-es amerikai világbajnokság selejtezősorozatában járt ahhoz, kijusson a válogatottal, akkor a csoportjukban három ponttal maradtak le a második helyezett belgák mögött. Később sem javult a helyzet, a walesiek nem léptek előrébb a negyedik helynél az 1998-as, a 2002-es és a 2006-os sorozat selejtezőcsoportjában sem.

A kilencvenes években lett igazán sztár a francia Eric Cantona, a Manchester Unitedben érte el karrierje csúcsát, világbajnokságra azonban már ő sem jutott ki. A szövetségi kapitány Henri Michel 1988-ban nem válogatta be a keretbe, mire a balhés játékos egy tévéinterjúban leszarházizta a kapitányt, aki többé nem is hívta be. Igaz, a válogatott sem jutott ki, Michelt pedig kirúgták. Jött Platini, ő egyből visszahívta a játékost, aztán a franciáknak Houllier-vel 94-es vb-re sem sikerült kvalifikálniuk, pedig Papin–Cantona-támadósoruk volt. A nemzeti csapat 1998-ban, hazai vb-n lett világbajnok, a legendás támadó viszont utolsó szezonját 1997-ben játszotta le a Unitedben, utána visszavonult. 

A libériai George Weah-t egy évvel azután, hogy BL-gólkirály lett, 1995-ben választották az év játékosának, a Milan szupersztárjaként az Aranylabdát is megkapta. A kivételes képességű csatár gyakorlatilag minden elismerést besöpört abban az évben. Weah a válogatottban is szórta a gólokat, hatvan meccsen huszonkétszer volt eredményes, egymaga azonban nem tudott csodát tenni, az 1994-es amerikai világbajnokság afrikai selejtezőit pont nélkül zárták, négy évvel később pedig négy ponttal a csoportjukban a harmadik helyen végeztek.

Nemcsak a kilencvenes évek sztárjai maradtak le világbajnokságról, de a Real Madrid legenda, Alfredo di Stefano sem játszott a tornán egyszer sem. Pedig megtett mindent az ügy érdekében, a szabályok akkor még engedték, hogy válogatottat váltson. Először hazája nemzeti csapatával, Argentínával próbálkozott, a dél-amerikaiak azonban visszaléptek az 1950-es vb-től, mert összevesztek a brazilokkal, korábban beválogatta Kolumbia is. Az argentinok nem voltak ott a következő tornán sem, aztán Di Stefano már Real Madrid-sztárként 1956-ban megkapta a spanyol állampolgárságot. Segített is a nemzeti csapatnak kijutni az 1962-es vb-re, ott volt a keretben is, de sérülés miatt nem játszhatott. 

Nagy magyar hiányzója is volt a világbajnokságoknak, a Barcelona-legenda Kubala László ugyanis Di Stefanóhoz hasonlóan több válogatottban is megfordult, vb-n viszont egyszer sem mutatta meg magát. Kubala a sorozás elől menekült Csehszlovákiába, ahol a Slovan Bratislava játékosa lett, hatszor a csehszlovák nemzeti csapatban is játszott. Később visszatért Magyarországra, háromszor pályára lépett a válogatottban, de később megpróbált Olaszországba szökni, emiatt az MLSZ eltiltatta. A barcelonás korszak 1950-ben indult, Kubala bemutatkozott a spanyol válogatottban, azonban lemaradtak az 1954-es világbajnokságról, ahogy a négy évvel későbbiről is. Ugyanúgy, mint Di Stefano az 1962-es chilei tornát ő is sérülés miatt hagyta ki, pedig a kvalifikációban stabil csapattag volt.  

A listát lehetne folytatni, Bernd Schuster, George Best, Ian Rush is azok közé a sztárok közé tartozott, akik soha nem játszottak világbajnokságon, pedig klubcsapatokban elért eredményeik, karrierjük alapján megérdemelték volna. 

Mit érhet az átalakítás? 

A piacképes futballisták hiányának nyilván a FIFA sem örül, az ő arcukkal sokkal jobban eladható lenne a négyévente megrendezett torna. Ha csak a most kimaradók értékét nézzük, akkor a 2014-es brazil vb-n nem lesz ott a harmincmilliós Ibrahimovic, a közel százmilliós Bale, a negyvenmillióra taksált Lewandowski, a dán Christian Eriksen értéke tizennyolc millió euró a transfermarkt szerint, a cseh kapus Petr Cech huszonötmillió eurót ér. Mind olyan játékosok, akik világszerte, vagy legalábbis egy régióban nagyon népszerűek.

Erre lehet megoldás a résztvevők számának növelése, ám ez a legtöbb esetben a színvonal esésével jár együtt. A világversenyek kibővítéséért elsőként az UEFA lépett, a 2016-os francia Európa-bajnokságon már huszonnégy csapat vehet részt, így olyan válogatottak és azok sztárjai is pályára léphetnek, akiknek nem sok esélyük lenne.

A FIFA-nál egyelőre csak mérlegelik a dolgot, bár Sepp Blatter a katari vb-t övező balhé után azt mondta, a jövőben szeretne több afrikai és ázsiai csapatot látni a világbajnokságon, akár a tizenhárom országgal résztvevő európaiak kárára. Platini is megszólalt az ügyben, a francia sportvezető szerint a világbajnokságon is nyolc csapattal kellene növelni az országok számát, így negyvenen vehetnének részt a tornán: 

Teljesen egyetértek Blatter úrral, több afrikai és ázsiai csapat kell. Szerintem két-két afrikai, ázsiai és amerikai, valamint egy-egy óceániai és európai válogatottal bővíthetjük a vb mezőnyét. 

A brazil vb-t még az utóbbi években bevett rendszer szerint bonyolítják, így tizenhárom európai, öt afrikai, a rendező Brazíliával öt dél-amerikai, négy ázsiai és négy közép-amerikai ország lesz ott.