Mire szabad következtetni egy meccsből?

Az Eb-selejtezőcsoportok sorsolásánál a negyedik kalapból húzott Finnország 2-1-re megverte a második kalapból húzott, azaz kedvezőbb pozícióból induló magyarokat. Ez azért is rossz hír, mert az erőviszonyok alapján velük kell versenyezni a 2016-os Európa-bajnoki selejtezőcsoport harmadik helyéért (az Eb-re a csoport első és második helyezettje jut ki, valamint a legjobb harmadik; a többi harmadik helyezett egymás ellen játszik majd).

Pintér Attila, a decemberben kinevezett szövetségi kapitány rögtön az első meccsén megszakított egy sorozatot, bemutatkozó meccsén olyan csapattól sikerült kikapnia, amelyet a magyarnál rosszabbul rangsorolnak a FIFA-ranglistán. Ez a bravúr egyetlen új kapitánynak sem jött össze az elmúlt 20 évben.

Egy meccsből messzemenő következtetéseket persze nem lehet levonni, a szakma türelmet kér. De Bozsik Péter és Várhidi Péter legalább győzelemmel kezdett hasonló erejű ellenféllel szemben – a holland Koeman pedig a sokkal jobbnak tartott görögöket verte –, ezért az első meccs után legalább arról lehetett beszélni, mit kell tenni azért, hogy még inkább megteljen a játék tartalommal.

Pillanatnyilag azonban mintha nagyobb lenne a baj.

Támadás. Az egyetlen gólt egy kezezés után sikerült elérni, de az egész meccset is sikerült lehozni egy kapura lövéssel. Egy lelkes amatőr csapattól is többet lehet várni, nemhogy egy válogatottól, bármilyen összetételben is játsszon. Szembetűnő volt a vezető gól utáni visszaállás, a labda és a terület átadása. Erre Dzsudzsák Balázs is utalt a meccs után. Ha ez a pintéri harapáson, harciasságon alapuló stratégia, nem sok jót várhatunk. Komolyan vehető, tudatosan helyzetig játszott, veszélyes akciónk nem volt az utolsó percekig. Akkor már mindenki ment előre, menteni akarta a menthetőt. Ha komolyan vesszük a a stúdióban ülő Nyilasi Tibor mérkőzés utáni szavait, és a jobb futballisták nálunk vannak, akkor ez a vereség menthetetlen.

Védekezés. Az olyan, szerény jelennel rendelkező ország, mint a miénk, csakis jó védelemmel lehetne sikeres. Az összetartásoknak ez is lett volna a lényegük, ehhez képest Juhász Rolandot sikerült azzal a Lipták Zoltánnal kiküldeni, aki a korábbiak alapján sokkal jobban érzi és jobban szeret Vanczák Vilmossal együtt lenni középen. Ehelyett Vanczák a szélen be is ragadt egy helyzetnél, régóta látszik, hogy neki inkább középen van a helye, mert a szélsők könnyen lefutják. Nyilván oldalasból nehéz bélszínt készíteni, de be kell látni, kevés a válogatott szintű védőjátékos Magyarországon. Pedig most még csak sérültek sem voltak, mi lesz, ha lesznek?

A kemény kéz. Ha az volt a terv, hogy Pintér majd azokat a játékosokat gatyába rázza és fanatizálja, akik hajlamosak lazábban venni egy meccset, állíthatjuk: nem jött össze. Koman Vladimir Andorra ellen felháborodottan vette tudomásul, amikor ütközni mert vele az amatőrökből álló csapatból a helyi postás, most sem volt jobb a helyzet. Sándor György is talány, de az egyébként lendületes Lovrencsics Gergőből is hiányzott a lendület. Varga József klubjában (Middlesborough) egyre inkább jobbhátvéd, most szűrőt játszattak vele, nem is érezte a mozgásokat, egyszer nagyon könnyen vették el tőle a labdát a felezővonalnál. És ha ezt egy idegenben viszonylag gyorsan bekapott gól után a finnek megteszik, könnyen kikalkulálható, mi lesz téthelyzetben, idegenben, például Bukarestben a fanatikus szurkolók előtt.

Pánik. Pintér kifelé kemény embernek tűnik, de akik közelről ismerik, tudják: majrés. Nem véletlen, hogy a törökországi edzőtáborban sem vállalt meccset az összetartáson. Állítólag azt mondta, az a csapat, amit kinézett előre, túlságosan rugdosódik. Ha egy nem várt helyzet már az első meccsen rosszul hat rá, egy bukarestiben sem biztos, hogy jól reagál majd. Talán az sem véletlen, hogy ugyan vb-résztvevővel szeretett volna játszani, ilyen csapatot nem mert bevállalni sem májusra, sem júniusra. Májusban a dánok jönnek, júniusban Albánia és Kazahsztán.

Taktika. Azt hallhattuk, taktikailag ő a legfelkészültebb magyar edző. Azt a taktikát, amit a legfelkészültebb magyar kitalált, a gól utáni szervezett visszaállást és gyors kontrákat a világranglista 65. helyén álló Finnország szedte ízekre. Mit tesznek ezzel a szervezettségnek és fegyelmezettségnek nevezett semmivel a finneknél sokkal erősebb dánok a következő barátságos meccsen? Ha az erőnlét nélküli, technikailag képzetlen, kis játékintelligenciával rendelkező játékosok csapatot alkotnak, akkor összeszorzódik az erejük. Persze csak ha egymásért is küzdenek, és ha pontosan illesztik őket egymás mellé. Nagyon alacsony szinten van ez a multiplikációs hatás, és nem látni, mitől lesznek jobbak, hová juthatnak el.

Idő. Pintér úgy indokolta a vereséget, hogy a magyarok egy új csapattal álltak fel, szemben a két és fél éve együtt játszó finnekkel. A novemberi meccsig ez a szám már három lesz, nálunk fél, tehát ez az indok akkor is aktuális lehet. Sőt, igazából mindenki ellen indok lehet, csak tétmeccsen nem jár ezért méltányossági pont.

Magyarországnál csak Leandro volt az eddig nem játszatott ember a kezdőből, vadonatúj csapatról tehát nem lehet beszélni. A 4-1-4-1-es hadrendet a volt kapitány, Egervári Sándor is alkalmazta néhányszor, például Kuvait ellen. Annyira tehát nem volt új senkinek. Annyira új, futballforradalmi újítást pedig nem kérhetett Pintér egyetlen játékostól sem. Épkézláb támadást nem vezettünk. Ha Egervári alatt voltak jó periódusaink, többnyire két csatárral voltak.

Agresszivitás. Ennek hiányára nem lehet magyarázat az idő. Ha visszaemlékezünk, ez az agresszivitás hiányzott a Győrből a Maccabi ellen is a tavaly nyári Bajnokok Ligája-selejtezőn, amikor simán kiverték őket. Hosszú távon ez sem jó jel.

Átlag feletti teljesítmény. Talán kettő, ha akadt. Rudolf agilis volt, mint aki jól tudja, egy-két jó meccsel könnyen lehet újra dobbantani itthonról. Leandro is elfogadható volt, ő is klubváltás előtt áll. Még egy első meccsen is lényegesen több jó egyéni teljesítményre lehet számítani, bármilyen összeállításban is játszik a válogatott.

Rugdosódás. Pintér még a meccs előtt azt kérte, ne kapjon a csapat magyaros szokás szerint rugdosódást a szurkolóktól vagy a sajtótól, de a reakciókat látva nem is a csapatra, hanem sokkal inkább Pintérre mérgesek. (A győri fórumozók mondjuk örültek, mert már nincs a klubnál.) Ő pedig rosszul érezte magát, ha negatív kérdéseket kapott a sajtótájékoztatón a helyenként minősíthetetlen játék után, amiben persze ő felfedezte a számtalan pozitív jelet.

Eb-re jutás. Egervárinál azt írtuk, ha ennyi jön a kispadról, nem lesz vb. A helyzet egyáltalán nem javult. A hozzáértők általában úgy gondolják, egy jó kapitány 30 százalékot képes javítani a csapatán. Pintér ugyan aktívnak tűnt a pálya szélén, de a defenzív filozófiától képtelen volt szabadulni, és ez ott is volt az arcán. Nagy kérdés, el tudja-e hitetni azokkal, akik bíztak benne, hogy ez sokkal jobb lesz, és tényleg csak idő kérdése.