Guardiolát megtámadni túlzott merészség

Már a hétvégén, a huszonötödik fordulóban megnyerheti a német bajnokságot a Bayern München – ha a Dortmund nem nyer Hannoverben, behozhatatlan lesz az előnyük -, ami a tavalyi rekordszezon után egy újabbat fut, bár a sikeresség fokmérője értelemszerűen a Bajnokok Ligája megnyerése lesz.

A bajnokságban egyeduralkodó a csapat, mindössze két döntetlent játszott, ilyen korán még sohasem voltak bajnokok a bajorok, ezért is volt furcsa, hogy az ősbayernes Franz Beckenbauer megtámadta Guardiola filozófiáját, unalmasnak nevezte a játékát. (Bár az tényleg unalmas, ha mindig csak nyer valaki.)

Az Arsenal elleni hazai 1-1-es döntetlen után hangzott el a mondat a múlt szerdán, amelyiken nyilván nem volt kötelező elvárás a győzelem, és ennek megfelelően a koncentráció sem volt a maximumon. Bár ha Müller belövi a 94. percben a tizenegyest, megvan az a győzelem, ami például Heynckesszel lényegesen messzebb volt egy éve ugyanilyenkor, hiszen 2-0-ra nyertek a londoniak.

Guardiola munkáját majd május végén lehet alaposan elemezni, de néhány dolgot már érdemes kiemelni, mert azért nem voltak kevesen, akik a bukását vizionálták már a télen.

Az első trófeáját még augusztus végén megszerezte, a prágai Szuperkupa-döntő jelentős presztízsmeccs volt, hiszen a Chelsea kispadján José Mourinho ült. A Világkupa megnyerése szinte házi feladat volt decemberben, és ezt sikerült is megoldania.

Guardiolát azért is sokan féltették a müncheni kalandtól, mert egy kész csapatot kapott, amit Heynckes a csúcsra járatott, és a tökélyre fejlesztett, élmény volt nézni, hogy támadnak vissza az eddig az egójukkal nem bíró szélsők, Ribery és Robben. Az egész csapatjátékot megkomponálta, hihetetlen sebesség mellett is pontosak voltak.

Guardiola nem akarta a 4-2-3-1-es hadrendet megőrizni, rögtön az első bajnokin már a 4-1-4-1-et használta, de akkor még Lahm szélső védő volt, míg Schweinsteiger volt az ütköző középpályás, egyúttal a kapocs a védelem és a támadók között. Guardiolát Schweini sérülése miatt részben a kényszer vitte arra, hogy Lahm legyen a védekező középpályás már augusztusban. Célszerű döntés volt, mert az univerzális játékos tökéletesen tudja támogatni a támadásokat is.

Bár amikor a Szuperkupa döntőjében támadnia kellett, akkor Javi Martinezt Rafinha helyére hozta be. (Ő egyenlített a kupadöntő hosszabbításának 121. percében.) Lahm ezzel visszament jobbhátvédnek a középpályáról. Ha van egy ilyen dzsókere, aki a védelem mindkét oldalán játszathat, vagy épp védekező középpályásként, vétek lenne nem élni a lehetőséggel.

Nyilván azt is szerette volna, ha kitör a stigmából: ez még mindig Heynckes csapata. Bár már azon is érdemes vitatkozni, mennyire a német sztáredző csapata a Bayern, és mennyire Louis van Gaalé. Mert a holland tette le az alapokat még akkor is, ha Heynckes a védelmet szinte azonnal kicserélte Lahmot kivéve, és Martinez is az ő kérésére került a klubhoz. A beszélgetés közismert: megér nekünk 40 millió eurót a spanyol? Igen. Akkor megvesszük.

Guardiola a védjegyévé váló sokpasszos stílustól nem akart mindenáron megszabadulni, mert amíg náluk a labda, bajuk nem lehet. Mivel viszont volt egy kitűnő centere, ötvöznie kellett. Ez a megoldás úgy tűnik, hatékonyabb, mint mikor Ibrahimovic a Barcában volt.

Emellett a center mögött remek támadó középpályásai vannak – Robben, Ribery, Kroos, Müller, Alcantara, Shaqiri, Schweinsteiger -, ezért igyekezett eggyel többnek helyet szorítani, mint Heynckesnél volt.

Azzal is nagyon jót húzott, hogy Neymarra nemet mondott. Bár nem lehet tudni, mennyire volt igazán reális a szerződtetése. A brazilnak kevés jó meccse volt a Barcelonában, vélhetően Münchenben sem találta volna a helyét, mert neki terület kell, hogy cseleit, sebességét kamatoztatni tudja, míg a Bayern szinte letáborozik az összes meccsen a saját térfelén, és próbálja kimozgatni a rivális védelmét.

Guardiola sokkal intelligensebb annál, hogy önmaga ellensége legyen, nem akarja kiölni a gyilkos ösztönt, a gyors támadásokat, de ha a helyzet úgy kívánja, és ha nem kell feltétlenül gólra játszani, akkor úgy is játszhatnak, mint az Arsenal ellen.

A lényge majd persze most jön, ha már a bajnoksűg megvan, a sztárok egy részét pihenteti a negyeddöntőkre, az elődöntőkre, és a döntőkre. Ezen az öt meccsen derül ki, mennyire tudta reformálni a Bayern játékát. Valószínűleg rá fog érezni, hogyan lehet felpörgetni a legjobbakat, akik előtt az egész szezonban igen hiteles maradt, ami nem vakvéletlen. Hogy kezelni tudott egy rakás egóbajnokot, az sem kis feladat.