Eltűntek a magyar futballmessiások

További Futball cikkek

A magyar futball nagy reménysége volt az 1989-90-es generáció, két korosztályos Eb után lett egy U20-as vb-bronzuk is. Mára a többségük 25 éves és kiderült, rájuk sem lehet építeni a válogatottat a 2016-os Eb-selejtezőkön. A következők az U19-esek, akik ott lesznek az Eb-n, bár csak a házigazda jogán.

A magyar futballnak kifejezetten jó éve volt a 2009-es. A Debrecen bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, a húsz év alattiak világbajnokságán pedig bronzérmes lett a válogatott. Úgy látszott, megvan a kitörési pont, de aztán azoknak lett igazuk, akik szerint mindez kevés a magyar futball felemelkedéséhez, amit ahhoz kötöttek, hogy a felnőttek végre kijussanak egy nagy nemzetközi tornára.

Abban joggal lehetett reménykedni, hogy a vb-bronzos korosztályra majd építeni lehet a felnőtt válogatottat, hiszen nekik mégiscsak sikerélményeik vannak, de ahogy az 1984-ben ifi Eb-győztes, vagy az 1996-os olimpiára kijutott válogatott, úgy az U20-as vb-bronzos játékosok felnőttként nem értek el komoly sikereket.

Pedig a játékosok most lennének a legjobb korban, hiszen 24-25 évesek, a 2016-os bővített létszámú Európa-bajnokságot szinte nekik találták ki, de eközben egyetlen vb-bronzos játékos sincs a topligákban, és ami nagyobb baj, a pillanatnyi helyzet szerint esélyük sincs topligára.

A tény behatárolja a felnőtt csapat lehetőségeit. Emlékezzünk, Pintér Attila szövetségi kapitány a bemutatkozó meccsén, a finnek ellen, egyedül Koman Vladimir játszott, és ő is inkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nagy helyzetben hibázott, 1-0-nál. (2-0-ás vezetéssel az egész meccs eredményét jelentősen befolyásolhatta volna, végül kikaptunk 2-1-re.)

20 évesen a felnőtt válogatottba kiabálta őket a sajtó

A játékosok felfedezője, aki az U17-es Eb-n még szövetségi kapitány is volt, Both József előre látta a jövőt, amikor azt mondta, nem fenntartható, hogy ők a felnőtteknél is befussanak csapatszinten. Még akkor sem, ha a csapat javát nagyjából 20 évesen a felnőtt válogatottba követelte a szurkolók és a sajtó egy része is. Both azt fejtegette elemzésében, hogy a korosztályoknak egymásra kell épülniük, különben a még ilyen sikeres társulat is menthetetlenné válhat. Sérülések miatti lemorzsolódás természetes, ahogy az is, az akcelerált gyerekek hasznosabbak korosztályuknál. A régi Jugoszlávia tudott befuttatni egy ifi-vb-n győztes (1987) csapatot, olyan nevekkel, mint Mihajlovics, Jugovics, Proszinecski, Suker és Mijatovics.

A kapus Gulácsi Péternek vannak sikerélményei, mert osztrák bajnok lett, a többiek ellenben leginkább azért küzdenek, hogy a holland első vagy a német második vonalban számítsanak rájuk, míg a már említett Koman, akit a korabeli értékelések korosztálya toptízes játékosának tartottak, a gyengébb orosz csapatok közt ingázik. Akik hazajöttek, még itthon sem kellően átütőek. Egyszer már összegyűjtöttük, ki, hová került, most megismételtük. A szezonból ugyan még hátravan jó másfél hónap, érdemi változás azonban nemigen várható.

Gulácsi Péter (kapus): Ahogy feljebb írtuk, osztrák bajnok a Salzburggal, és 2296 percet töltött a kapuban, az Európa Ligában is megbízhatóan teljesített, csapata a tizenhat között veszített először, igaz, azzal a kudarccal ki is esett.

Megyeri Balázs (kapus): 90 perc a görög bajnok Olympiakoszban. A kupában ugyan több meccset kapott – abban a sorozatban ő védett végig -, de a Bajnokok Ligájában megingathatatlan volt a spanyol Jimenez.

Kovácsik Ádám (kapus): 1475 perc az olasz másodosztályú Carpiban, a képet árnyalja, hogy ebben a naptári évben mindössze két meccset kapott a liga 16. helyén álló csapatban. Ez a két meccs viszont legalább márciusi.

Szabó János: 1756 perc, de a kieső helyen álló Paksban.

Takács Péter: 310 perc Mezőkövesden.

Kiss Máté: 1084 perc, szintén Mezőkövesden.

Debreceni András: 454 perc Diósgyőrben, márciustól folyamatosan játszik.

Korcsmár Zsolt: 1183 perc a német kettőből feljutásra álló Fürthben, márciusban bevetették.

Koman Vladimir: 720 perc a kiesés ellen harcoló orosz Ural Jekatyerinburgban. Nála érdemes kiemelni, hogy 2010-ben az olasz Sampdoria csapatkapitánya is volt, amikor az Európa Ligában a klubja összefutott a Debrecennel. A Samp ekkor nem a legerősebb összeállításban játszott, de Koman mégiscsak 22 évesen érte el ezt a megtiszteltetést. Amikor vb-harmadik lett, a Bariban jó szezont futott, 2010 májusa óta viszont egyetlen gólt lőtt bajnokin. Azt éppen Krasznodarban tette, de onnan is tovább kellett állnia, az Uralba kölcsönben.

Németh Krisztián: 1591 perc, nyolc gól a Rodában. Ennél nagyobb baj, hogy a Roda az egyedüli kieső helyen áll, Németh pedig a bíró inzultálásáért ötmeccses eltiltást kapott, majd amikor visszatérhetett volna, akkor a saját lakásában sérült meg. Németh már elmúlt 25 éves, a holland élvonalban talán helye lehet, ha ki is esik csapata. 2012-ben azt mondta, arról nem tehet, hogy az újságok mit írtak róla, a vágyaikat fogalmazták meg, hol szeretnék látni. Arról ellenben igen, hogy éveket dobott ki rossz döntéseivel, nem mindig körültekintő igazolásaival. Nagy kérdés ugyanakkor, mennyit lehetett várni tőle reálisan, mert bármekkora tehetségnek is volt kikiáltva, már a korosztályos csapatokban súlyfelesleggel küzdött.

Simon András: Kecskemét, 54 perc. Sokat volt sérült, öt év alatt alig többet mint 1000 percet volt a pályán. Pedig a Liverpoolban nevelkedett, ahova azért kerülhetett, mert láttak benne valamit.

Dudás Ádám: 241 perc, Győr. 17 évesen még Európa válogatottjában szerepelt, az Arsenal látókörében is szerepelt.

Varga Roland: 1563 perc, szintén Győr. 3 gól, ami a tavalyi 12 után visszalépés. Bresciából ment a vb-re, de ott nem volt esélye az olasz kettőre sem.

Szekeres Adrián: 1377 perc, Felcsút. Védőként egygólos.

Présinger Ádám: 1383 perc, Pápa. Védőként egygólos.

Zámbó Bence: Kaposváron ősszel 1016 percet kapott, kölcsönadták a másodosztályú Tatabányának, ott 244 perc került a neve mellé.

Simon Ádám: 1619 perc, Haladás. Volt a Palermóban, az olasz élvonalat nem érte el, a Barival a másodosztályban 76 percet játszott még 2012-ben.

Gosztonyi András: 731 perc, Diósgyőr, 2 gól. A Pápa ellen duplázott, nagyon hangzatos nyilatkozatot tett, még ha az egyik gólját büntetőből a másikat pedig egy megpattanó lövés után érte el. Tavalyi lábtörése megakadályozta, hogy jobb szezonja legyen.

Balajti Ádám: 1116 perc, Mezőkövesd 3 gól. Véber György haragját is kiváltotta, múlt heti elhíresült monológjában őt is szóba hozta, hogy oxizgat, ahelyett, hogy kihasználná pápai ziccerét, és akkor máris két ponttal többje lenne a kiesés ellen harcoló csapatának.

Futács Márkó: 1236 perc, Diósgyőr, 6 gól. Ezzel a teljesítményével válogatott lett a finnek ellen, ha Szalai nem lesz a keretben, akkor vélhetően vagy ő, vagy Böde lesz a center Pintérnél.

Tóth Bence: Pápán 482 percet kapott, Pakson a télen érkező új edző, Csertői Aurél kezdetben nagyon bízott benne, az első öt meccsen játszatta, aztán nem volt elégedett a hozzáállással, és hétfőn váratlanul kirúgta.

Szembetűnő, hogy a tehetséggondozással hatalmas bajok vannak. Ennek lehetnek egyéni tényezői - motivációs gondok -, rossz tanácsadók (menedzser, családtag), illetve az, hogy kellően nem tanították meg őket futballozni, még a tehetségesnek induló, és nemzetközileg jó szinten álló gyerekeket sem. Egyáltalán: nincsenek megfelelően felkészítve a profizmusra, ezért is nem véletlen, hogy a magyar piac vakfolt a térképen.

Ráadásként azoknál sem jobb a helyzet, akik erre a tornára nem tudtak elutazni, de korábban tagjai voltak az U19-esek között Eb-bronzérmes (2008) csapatnak. Kádár Tamást nem engedte el a Newcastle a vébére, de azóta ő is itthon van, Diósgyőrben alapember, Nagy Olivér ellenben Pakson van, de Csertői Aurél érkezése után három percnyi lehetőséget kapott. Ősszel kereken 500 percet volt a pályán, és egy gólt is lőtt.

Ő az a Nagy Olivér, akinek a góljával Magyarország 2008-ban legyőzte a spanyolokat, De Gea (azóta Manchester United) állt a kapuban, Azpilicueta (Chelsea) volt a jobbhátvéd. Védelmi és kapushibából jött a magyar gól, de a csapat nem játszott alárendelt szerepet, több nagy helyzetet alakított ki. Ez a spanyol korosztály nem volt a legjobb a korosztályos tornákon hagyományosan jól szereplő országnál, de három olyan játékosuk mégis akadt, akik már a spanyol élvonalban játszanak.

Az Eb-bronzosokból Bajner még viheti valamire

Nagy Olivér mellett - a vb-re sérülése miatt nem mehetett ki - a többiek, akik szintén Eb-bronzosok.

Busai Attila: 528 perc, Ferencváros
Lengyel Dániel: 565 perc, Gyirmót
Gál András: 1513 perc, Siófok
Nikházi Márk: 1097 perc, 4 gól, Diósgyőr
Szabó László: 1353 perc, Sopron, 2 gól
Pokorni Péter: 1710 perc, Szolnok
Iszlai Bence: 902 perc, Haladás
Bajner Bálint: Dortmund második csapata, Bundesliga III., 1559 perc, 3 gól

Bajnerről tudjuk, hogy ő az olasz hatodik vonalig ment, mert nem tetszett neki, amit itthon látott, és mindig többre tartotta magát annál, mint hogy a hazai másodosztályban játsszon. Élete fontos döntése előtt áll, Jürgen Klopp azt mondta neki, sajnálja, hogy nem találkoztak korábban, mert akkor többet ki lehetett volna hozni belőle.

Ha még két évvel visszamegyünk az időben, és az U17-es Eb-n nézzük meg, kik voltak a magyar csapat tagjai, a következőt látjuk.

Rása Gergő, Tóth Péter és Nagy Tamás valamint a kapus, Balikó Milán az új arc a már felsoroltakon kívül. Rása eltűnt a soccerway.com radarjáról, tavaly még jelzi az adatbázis, hogy a Balmazújvárosban volt. Balikó egy lett azok közül, akik átjárogatnak a határ másik oldalára egy kis pénzt keresni, az osztrák Oberpullendporfban (Felsőpulya) véd, vagyis az osztrák megyei osztályban. Tóth és Nagy sem beazonosítható jelenleg.

Azon a tornán is összefutottunk a spanyolokkal – 2-0-ra ki is kaptunk -, akiknek a kapuját Asenjo védte, aki jelenleg a Villarreal kapusa. És a barcás, milanos, most ajaxos Bojan Krkic is a csapat tagja volt.

Ghána sztárja a felnőtteknél is befutott, a braziloknál is akadt jó játékos

Az általunk legyőzött csehekből azonban még így is többen jutottak el a felnőtt válogatottig, még ha náluk sem ez volt az egyik topkorosztály. Mazuch most például a belga Anderlecht után az ukrán Dnyipro játékosa, ő az egyik legjobb.

Az általunk ugyancsak legyőzött olasz válogatott keretéből sem lett senki sztár – Balotelli nem játszott a tornán –, de az atalantás Bonaventura például épp a hétvégén verte duplájával idegenben az Intert. Albertazzi a Verona játékosa.

A minket a vb-elődöntőben legyőző későbbi Ghánából Andre Ayew francia bajnok lett a Marseille-jel, de hogy mennyire nem könnyű az érvényesülés, arra jó példa Adiyiah, akit a Milan leigazolt, de nem tudta megugrani az első csapat szintjét, most például Ukrajnában van, az Arszenal Kijevnél. De azért megállapítható, hogy abból a csapatból jött ki a legtöbb jó játékos, mert Agyemang Badu most az Udinese játékosa, Mensah pedig a francia Eviané. Rajtuk kívül még Inkoom számíthat arra, hogy ott lehessen a vb-n.

Túltesznek a brazilokon is – ez valamelyest természetes is, mert náluk a legnagyobb a konkurencia -, még ha Douglas Costa például a Sahtar színeiben ritka nagy gólt lőtt a BL-ben. Klubtársa, Alex Teixeira szintén vb-ezüstös.

A magyar U19-esek Ciprust verték kedd délután 1-0-ra, de három fontos játékos is megsérült. Csütörtökön is velük játszik a júliusi Európa-bajnokságra készülő Mészöly Géza csapata.