Bekkeltünk, kontráztunk, nem kaptunk ki

A világranglista 23. helyén álló Dánia volt a decemberben kinevezett szövetségi kapitány, Pintér Attila második ellenfele. Magyarország ugyan már a 45. helyre csúszott vissza a rangsorban, de mindkét nemzetet a második kalapból sorsolták a 2016-os Európa-bajnoki selejtezőkre. Mindkét csapat erre készül, hiszen Dánia sem jutott ki a brazil világbajnokságra, míg az előzőn ugyan ott volt, de a csoportjában ragadt Hollandia és Japán mögött. 

Pintér bemutatkozásán a finnektől kikapott 2-1-re Győrben, akkor még Juhász és Vanczák is a védelemben volt, Pintér, úgy látszik, felmérte, ők a múltat képviselik, míg ő a jövőt szeretné építeni. Ezért Liptákkal és Langgal vettük fel a küzdelmet.

Mivel Leandro sérült, így a debreceni Korhut Mihály került a védelem bal oldalára, míg a jobbra a volt debreceni Varga József. Varga játszott az első meccsen, de szűrőként, és alig találkozott a labdával, így Egervárihoz hasonlóan Pintér is visszahúzta őt.

A kapitány kinevezésekor még harapós nemzeti tizenegyet ígért (HN11), a dánok ellen azt mutatta meg az első félidőben, hogy tud visszaállni és kvázi kilenc emberrel biztonságosan védekezni.

A védelemben Lipták mellé azt a Lang Ádámot állította Pintér, akit győri edzősködése alatt kevesebbet játszatott, míg Horváthnál lett kezdő. Nagy talány, hogy Gyurcsó miért lehetett kezdő, mert a 29 bajnoki alatt nem játszott 800 percet a hazai ligában. Szakály Péter még jobban eltűnt a mezőnyben. 

A két győri középső védő pedig bemutatta azt a bravúrt, hogy egy bedobás után is ziccerbe tudott kerülni a dánok csatára, Braithwaite, és csak rajta múlott, hogy nem lőtt a kapuba, miután már Gulácsival állt szemben, és tíz méterről a háló tetejére emelt.

Egy perccel ezután, a 25. percben Tőzsér fellőtt labdájára – legalább 50 méteres passz volt – Dzsudzsák jó ütemben mozdult, a dánok balhátvédje ellenben beragadt, a volt debreceni szélső mellre vette a labdát, és 18 méterről elpasszolta a kapus mellett.

Az első félidőben több kapura lövésünk nem is volt, de a viszonylag fegyelmezett védekezés megmaradt, igaz, egyszer Braithwaite került a védők mögé, de Lang jól becsúszva szerelte, míg amikor a bal oldalon vitték le a labdát a vonalig, a beadás nem volt pontos, Tőzsér lábáról pattant Gulácsi kezébe.

A második félidő elején öt perc alatt több történt, mint az első negyvenötben. Gulácsit megelőzték, de Lipták menteni tudott, majd Lipták fejelt a másik kapunál. Eriksen kapufája – a kirúgás után került ziccerbe – viszont már egy olyan jel volt, hogy még jobban kell figyelni, ha nem akarunk gólt kapni. Az 54. percben Nielsen volt nagy helyzetben, de erőtlenül találta el a kaput.

Teljesen visszahúzódtunk, ezzel együtt be is szorítottak bennünket, és az 56. percben Eriksen már egy megpattanó erős lövéssel egyenlített. Már a gól előtt szerette volna becserélni a kapitány Juhászt Lipták helyére, de nem sikerült, csak utána.

Rudolf lövése volt a következő említésre méltó momentum, majd Krohn-Dehli volt ziccerben, nyolcméteres lövését hatalmas bravúrral ütötte ki Gulácsi a jobb alsóból. Egy perc sem telt el, amikor Varga mellett megint Krohn-Dehli lépett ki egy hosszú indítás után, talppal elhúzta a labdát a kapus mellett, de kissé flegmán az oldalhálóba lőtt.

Hiába húzódtunk vissza, azt csináltak velünk, amit akartak, a közönség ekkor már helyenként fütyülte a válogatottat.

Miután hatalmas szerencsével sikerült megúszni a második dán gólt, egy váratlan kontra végén a 70. percben megszereztük mi a másodikat.

Dzsudzsák indította Komant a jobb szélen, ő középre adott, a berobbanó Varga Roland pedig hat méterről kitekert, de bravúros mozdulattal a jobb felsőbe fejelt.

Két perc múlva a lesgyanús helyzetből induló Schöne éles szögből nagy gólt lőtt a jobb oldalról a rövid felsőbe, Gulácsi tehetetlen volt. A csereként beálló balhátvéd, Szabó János reagálni sem tudott arra, mi történik körülötte.

A hátralévő húsz percben sem mi voltunk az aktívabbak, Rasmussen hatalmas helyzetben érthetetlenül gyenge megoldást választott, még csak kapura sem lőtt az ötösről.

Ebben az időszakban kiderült, sokkal jobban kezelik a labdát, még ha sokat cserélnek, akkor is sokkal szervezettebben és gyorsabban mozognak, percekig nem volt nálunk a labda például, miután Schöne a 84. percben a felső kapufát találta el.

A 92. percben Rasmussen maradt le az üres kapu torkában Schöne lefejelt labdájáról, így legalább hatalmas mázlival nem kaptunk ki. Bár az továbbra is rejtély, mit szeretnénk játszani, és nem utolsósorban az is, kikkel.

A kommunikációs tréningre beíratott Pintér Attila így értékelt: „Nagyon jó dán válogatottal játszottunk, ezt tudtuk előre, hiszen fegyelmezetten és szervezetten mozognak. Csak dicsérni tudom a játékosaimat, kétszer vezettünk. Liptákot már korábban le kellett volna cserélni, mert jelezte, hogy nincs jól, és akkor talán el tudtuk volna kerülni az első gólt. Elégedett kell legyek, elsősorban a hozzáállással, periódusokban pedig a játékkal is. Kisebb-nagyobb sikerrel megpróbálták a középpályások játszani a játékot, ami egy dán válogatott ellen nagyon nagy dolog.”

Magyarország–Dánia 2-2 (1-0)  

Debrecen, Nagyerdei Stadion, 20 ezer néző, v.: Szymon Marciniak (lengyel)     

gólszerzők: Dzsudzsák (25.), Varga R. (69.), illetve Eriksen (56.), Schöne (72.)
    sárga lap: Tőzsér (40.), illetve Würtz (50.)
    Magyarország:  Gulácsi Péter - Varga József, Lang Ádám, Lipták Zoltán (Juhász Roland, 57.), Korhut Mihály (Szabó János, 61.) - Pátkai Máté (Kalmár Zsolt, a szünetben), Tőzsér Dániel - Gyurcsó Ádám (Varga Roland, a szünetben), Szakály Péter (Koman Vladimir, a szünetben), Dzsudzsák Balázs - Rudolf Gergely (Nikolics Nemanja, 67.)
    Dánia:  Stephan Andersen - Jabob Ahlmann, Daniel Agger, Simon Kjaer (Rasmus Würtz, a szünetben), Lars Jacobsen - William Kvist (Andreas Bjelland, a szünetben) - Michael Krohn-Dehli (Thomas Kahlenberg, 79.), Jakob Poulsen (Morten Rasmussen, a szünetben), Christian Eriksen, Kasper Kusk (Lasse Schöne, a szünetben)- Martin Braithwaite