Gera Zoltán visszatérhet az FTC-be

Az Index információi szerint a magyar első osztályban idén bronzérmes FTC közel jár a megállapodáshoz Gera Zoltánnal, a 2000-es évek legismertebb és legsikeresebb magyar futballistájával. A 35 éves Gerával nem hosszabbított angol klubja, a West Bromwich Albion, így szabadon igazolhatóvá vált, és már az elmúlt hetekben is Ferencvárosban edzett.

Úgy tudjuk, a megállapodáshoz bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, amelyek közül a leghangsúlyosabb, hogy Leonardónak mennie kell ahhoz, hogy Gera jöhessen. Az FTC nem tart igényt a Leónak becézett középpályásra. A 31 éves brazilnak amúgy is kifelé állt a szénája, balhéi betetőzéseként csak késve érkezett vissza a nyári alapozó edzésekre, amiről Kubatov Gábor írt a Facebookon. 

Egy magyar futballsztár

Tíz éve nem történt olyan, mint 2004 nyarán, amikor három magyar futballista is a világ egyik legjobb bajnokságába, az angol Premier League-be igazolt. Az újonc Crystal Palace a Herthában már bizonyított Király Gábor mellett a németek elleni barátságos meccsen duplázó Torghelle Sándort is megszerezte, harmadikként pedig a ferencvárosi Gera Zoltán szerződött Angliába. 

A Fradinál közönségkedvenc támadóért akkor magyar rekordnak számító pénzt, 1,5 millió fontot adott a West Bromwich Albion, ahol első meccsén még csak perceket kapott, de miután a Tottenham ellen pontot érő gólt szerzett, már kirobbanthatatlan volt. Edzője, Gary Megson is odavolt érte, hatalmas tehetségnek tartotta, csak a fizikuma miatt aggódott. 

A klub egész évben a kiesés ellen harcolt, végül csak az utolsó fordulóban, kisebb csodával menekültek meg, a bentmaradást sokan Gerának tulajdonították, aki angol szinten aprópénzért került a PL-be, és rögtön húzóember tudott lenni, hat fontos gólt szerzett. 

Az első angol év meseszerűen alakult, a magyar futballista reklámfilmben szerepelt a legnagyobb sztárokkal, Beckhammel, Ronaldinhóval, a Soccernetnél az év Premier League-csapatába is bekerült, csapata pedig 20 millió fontos kivásárlási árat határozott meg, hogy elriassza az érdeklődőket. Közönségkedvenc volt, a szurkolók Gera-mezekből vitték a legtöbbet, volt olyan, hogy hiánycikk volt. 

A második PL-es idényében Gera sorozatos sérülései és sérvproblémái miatt nem tudott annyit hozzátenni a csapat játékához, mint első idényében, a szezon végén ki is hullottak a Premier League-ből. Aztán nem sokon múlt, hogy rögtön visszajussanak, de a másodosztály rájátszásában kikaptak a Derby Countytól. Gera ugyanúgy alapember volt, a bajnokságban öt gólt rúgott. 

A második champoinshipes idény után végre összejött a feljutás, ebben pedig óriási szerepe volt a magyar játékosnak is, végigdolgozta a szezont, a bajnokságban nyolc gólja volt, mégsem az Albionnál folytatta, hiszen sorban álltak érte a klubok.  

2008 nyarán öt Premier League-es csapat mellett a Benfica, a Celtic, az Olympiakosz, a Valencia, a Mallorca és a Werder is érdeklődött iránta, végül júniusban 3+1 éves szerződést kötött az akkor az élvonalban maradásért harcoló Fulhammel. A West Bromwich is hosszabbított volna vele, de őket visszautasította, korábban is volt egy kisebb balhéja, amikor állítólag levélben fordult a WBA elnökéhez, hogy engedjék el. 

„Nagyon boldog vagyok, és nagy nyugalmat érzek, hogy végre eldőlt a sorsom. Nem kis nyomás volt rajtam, az egész életemet meghatározó döntést kellett hozzak. Több csapattól is volt nagyon komoly ajánlatom, nem volt egyszerű a választás” – nyilatkozta akkor. 

Itt kezdődött pályafutása új korszaka. 

Szevasztok, magyarok!

Eltartott egy darabig, amíg stabil helye lett a csapatban, aztán a második fulhames idényében a szezon egyik legszebb gólját szerezte, a Manchester United elleni mérkőzésen az ötösnél ollózott gyönyörűen a hosszúba, az UEFA később ezt a hét legszebb találatának választotta. 

A java viszont még csak ezután jött, legemlékezetesebb góljai a 2009/2010-es szezonhoz és az Európa Ligához kötik. A kis angol klub sokat köszönhetett neki, hogy története legnagyobb kupasikerét elérte 2010 tavaszán. Geráék Roy Hodgson, a jelenlegi angol szövetségi kapitány irányításával a csoportjukból második helyen jutottak tovább a nemzetközi kupában, aztán az egyenes kieséses szakaszban előbb a Sahtar Donyecket búcsúztatták, majd jött a Juventus. Nem sok esélyt adtak nekik az első mérkőzés után, 4-1-es verést kaptak Torinóban. 

A londoni visszavágó elején aztán még reménytelenebbé vált a helyzet, miután a juvés Trezeguet a 2. percben betalált. Ezután kisebb csoda történt,  Zamora hét percre rá egyenlített, majd Gera két gólja jött, a második tizenegyesből. A Dempsey által lőtt negyedik pedig már a továbbjutást jelentette az angol csapatnak. Emlékezetes mérkőzés volt, Gera pedig a sorozat legesélyesebb csapatát ejtette ki két góljával. 

A negyeddöntőben már a Wolfsburgot búcsúztatták, majd a döntőért jött a szintén német Hamburg, és Gera pályafutásának legfontosabb találata. A fulhamesek az első mérkőzésen 0-0-ra végeztek idegenben, a visszavágón meg a németek szereztek vezetést. Geráéknak két gól kellett a továbbjutáshoz, az elsőt Davies meg is lőtte a 69.-ben. Aztán a 76. percben egy szögletet rúghatott a hazai csapat, a lecsorgó labdára a rövidről ment át Gera, és az ötösnél, a kapunak háttal levette, majd belőtte. A szaltó most elmaradt, a közönség őrjöngött, negyedórával később a Fulham EL-döntőbe jutott. Ahogy vége lett a meccsnek, a közvetítésben őt mutatták először, a társak is hozzá rohantak, hogy ölelgessék. 

A győzelem után igazi sztár lett, a BBC-nek is interjút adott.  „Ez a legfontosabb gól, amit valaha lőttem – mondta az UEFA honlapján a győzelem másnapján a magyar, aki a lefújás után azt üvöltötte az őt követő kamerába: „Szevasztok, magyarok!"

A Magic Magyarként emelgetett futballistával tele volt az angol sajtó, The Sun „Zo Amazing” szójátékkal – Bámulatos Zoli  – méltatta, tudósításában becenevet is adott neki: „Suttogó Halál, mert ő a Premier League legszerényebb, legcsendesebb futballistája”. A Mail „Gera, a hős” főcímmel indult, vezetett az UEFA és természetesen a Fulham honlapján.

A döntőben csak hosszabbításban kaptak ki a jóval esélyesebb Atlético Madridtól, ezen a meccsen is a magyar volt a Fulham legjobbja, széthajtotta magát, rengeteget vállalt, gólpasszt adott. Gera volt hosszú idő után az első magyar légiós, aki nemzetközi kupadöntőt játszhatott idegenlégiósként, a sorozatot összesen hat góllal zárta, ezek értékét jelzi, hogy négyet az egyenes kieséses szakaszban szerzett. Semmi meglepő nem volt abban, hogy a szurkolók az év játékosának választották a Fulhamnél. 

Ez volt élete szezonja, Hodgson megtalálta neki a legideálisabb helyet, a 4-2-3-1-es rendszerben Gera a pálya közepén, a center mögött játszott, rengeteg támadásban benne volt, tömte a társakat a gólpasszokkal, a játék szervezése volt az első számú feladata. Nemcsak az EL-ben, az FA Kupában és a bajnokságban is jól ment neki a játék, húzóember volt a hazai sorozatokban is. 

Ekkoriban mondta róla a Southampton kapus, Antti Niemi, hogy „Úgy néz ki, mint Gerrard, úgy fut, mint Gerrard, úgy lő, mint Gerrard! Kétlábas, jól fejel, és fontos gólokat szerez.” 

A csapat edzője, Roy Hodgson az EL-menetelés után a Liverpoolhoz szerződött, érkezett Mark Hughes, aki viszont nem számított a magyarra. Voltak olyan hírek, hogy Hodgson a Poolhoz vitte volna a magyar válogatott játékost ebből végül semmi nem lett. A Liverpool neve már az első PL-es idény után is felmerült, végül az angolok mást igazoltak a posztjára. 

A Fulhamnél Hodgson távozása után a szurkolók se nagyon értették, Hughes miért hanyagolja látványosan a magyart, miközben a támadójáték meg akadozott, még tüntettek is Gera mellett, nem sok sikerrel. 

Újra összeállt Hodgsonnal

Az már 2011 tavaszán eldőlt, nem marad a londoni klubnál, ezt ő maga jelentette be hónapokkal a szezon vége előtt. Mark Hughes a szezon legelejétől kezdve csak csereként játszatta, szinte megalázóan keveset. Utolsó mérkőzésén mindössze négy percet volt pályán, 71. percben bejött, négy perccel később az Arsenal ellen 2-1-es hazai vezetésnél két lábbal ugrott a labdára, és az ellenfél középhátvédjét találta telibe. A bíró azonnal felmutatta neki a piros lapot, így ért véget fulhames karrierje. Kis híján ezzel bukta a Fulham a nemzetközi kupaszereplést, a Fair Play-szabály alapján került veszélybe az indulásuk a piros lap miatt. 

A londoni klubnál a nyáron lejárt a szerződése, és bokasérülése után az is kétséges volt, mikor térhet vissza, de korábbi klubja, és főleg korábbi edzője, Roy Hodgson ragaszkodott hozzá. Gyógyulásának költségeit állták, azt ígérték, hogy leigazolják, ha a várakozásoknak megfelelően gyógyul, így is lett.

„Zoltán fantasztikus igazolás, nem csak egy klasszis játékost nyertünk vele, hanem egy kiváló embert is. Az ő tudását itt és a kontinensen is elismerik. Remélem, ugyanolyan eredményesen tudunk majd dolgozni a jövőben, mint ahogyan azt korábban tettük" – nyilatkozta korábbi kulcsjátékosáról Roy Hodgson. 

Sérülések és élete legnagyobb gólja 

A West Bromwich Albionnál a visszatérés viszont lassan ment, a bokaműtét után októberben került végre olyan állapotba, hogy játszhatott a tartalékcsapatban, de hamar meggyőzte Hodgsont, lehet számítani rá. 

Épp kezdett volna játékba lendülni, látványos passzokkal tömte a csapattársakat, de jött az újabb törés 2011 novemberében, a bal térdében külső szalagszakadást szenvedett egy Tottenham elleni mérkőzésen. Már akkor lehetett látni, hogy nagy a baj, amikor földre rogyott, ordított a fájdalomtól. „Emlékszem, hogy kifordult a térdem. Korábban többször is normálisan fordultam, ahogy ez egy mérkőzésen lenni szokott, ezúttal azonban leragadt a lábam és kicsavarodott. Reménykedtem, hogy nem súlyos a dolog, de a vizsgálatok után már egyértelmű volt, hogy sajnos bevált az orvosok jóslata" – nyilatkozta akkor.  

A térdsérülés utáni felépülés sokáig tartott, a következő idényt viszont fantasztikusan kezdte. A legfontosabb gólját a Fulhamben szerezte az EL-elődöntőben, de a legnagyobbat már a WBA-ban 2012-ben. A Liverpool elleni bajnokin egy szöglet után a tizenhatoson kívül mellre vette a labdát, majd egy pattanás után nagy erővel a jobb felsőbe bombázott, a spanyol Reinának esélye sem volt védeni. 

Azt a bajnokit 3-0-ra megnyerték, Gera gólját később pedig a 2012-es év legnagyobb találatai közé választotta a FOX Sports. Még az ősszel jött egy újabb 20 méteres bomba a Sunderland ellen, menedzsere a 4-2-es győzelem után áradozott róla, kihagyhatatlannak nevezte.  „Számomra Zoltán volt a meccs embere, kiemelkedett a mezőnyből, álomszerűen játszott a 10-es pozícióban. Ahogy játszottunk és passzoltunk, mindig jó helyen találtuk meg a labdával. Nagyjából úgy, ahogy megbeszéltük a mérkőzés előtt, és szerencsénkre működött a dolog."

Aztán januárban jött az újabb mélypont, amikor a QPR elleni FA Kupa mérkőzésen térdszalag-szakadást szenvedett, ugyanaz a térde sérült, ami már korábban is szétment. Pedig néhány nappal a súlyos sérülés előtt az egyik angol szaklap még az egyik legnagyobb nyári fogásként emlegette a magyar játékost, akit ingyen el lehetett volna vinni nyáron, ha nem hosszabbítanak vele. 

Klubja közölte is 2013 júliusában, nem él opciós jogával, állítólag korábbi magyar klubja, a Ferencváros is szívesen látta volna akkor.  Végül az angol csapat mégis kihasználta az opciót, és még egy évre marasztalta a 34 éves futballistát, akinek sérülései miatt sokat kellett kihagynia, a bajnokságban is csak tizennégyszer tudott pályára lépni. Május végén már az angol sajtó is tényként közölte, hogy távozik a West Bromwich Albiontól, ahol már legendaként tekintenek rá a szurkolók. 

Olyan volt, mint a Manchester Citynek Nasri

A szezon végén több játékostárs is Gerával kapcsolatos emlékeiről beszélt. A jamaicai védő Darren Moore még akkor volt a magyar játékos csapattársa, amikor első korszakát töltötte a West Bromnál.

„Először is, mint emberről beszélnék róla. Nagyszerű srác és fantasztikus családapa. Ő és a családja fantasztikus emberek, Zoltánt pedig volt szerencsém már akkor megismerni, amikor Angliába igazolt. A klub rajongói biztos úgy emlékeznek majd rá, mint a West Bromwich egyik legnépszerűbb játékosára, aki nagyon fontos szerepet is játszott. Intelligens, előregondolkodó futballistaként ismertem, aki mindig képes volt egy zseniális passzra. Az volt ő az Albionnak, mint a Manchester Citynek Nasri vagy David Silva " – mesélt a magyar válogatott futballistáról Moore. 

A kapus Ben Foster szinte ugyanakkor került az angol klubhoz, amikor Gera visszatért. „Az a megtiszteltetés ért, hogy a csapattársa lehettem, együtt edzhettem vele,  és együtt tölthettem vele a napjaimat. Nagyszerűen szolgálta a klubot, és jó embernek tartom."