Sikerülhet-e Dárdainak a kárenyhítés?

Pintér Attila öt mérkőzéssel, ebből egy tétmeccsel búcsúzott a válogatott kispadjától. Legutóbb, még 1991-ben, Glázer Róbert volt, akinek megbízott kapitányként egy tétmeccs jutott, míg Bálint László 1988-ban el sem jutott el tétmeccsig (barátságosból viszont hat jutott neki).

A most menesztett szövetségi kapitány kinevezésekor azt írtuk: nincs garancia arra, hogy nem veszít újabb éveket a magyar futball. A mostani kirúgással csak nyolc-kilenc hónapot bukott el, ennek belátása még éppen időben történt, mert így legalább nem megy el teljes év.

Persze az MLSZ értékelése szerint nincs időveszteség, mert eddig is fejlődtek a játékosok,

hiszen Pintér jó edzéseket tartott, csak olyan magasan volt a követelményrendszere, aminek a játékosok nem tudtak megfelelni.

Jó ötlet, alkalmatlan játékosok?

Több játékrendszert is elképzelt ugyanis, a hazai állomány azonban ennek elsajátítására alkalmatlan volt. (A magyar játékosok mentális állapotáról remek látlelet az a Koman Vladimir-interjú, amelyben a korábban szupertehetségnek tartott játékos többek között ilyet mond: „Bár az olaszoknál töltöttem a legtöbb időt, a végén már nagyon mehetnékem volt. Az állandó taktikázás, és az, hogy megmondják, mit csinálj, bebörtönzi az embert. Most kétérintőzés van, most nem szabad cselezni, mindig valami gondolattal volt tele az embernek a feje, ez nekem így nem ment.”)

Persze a Pintér alatt is stabil válogatott Vanczák Vilmos nyilatkozata mintha árnyalná az MLSZ által festett rózsaszín képet. A Sion védője ugyanis a Nemzeti Sportnak, hogy mindenki Pintér ellen volt – ezek után izgalmas kérdés, hogy miben fejlődtek. Ahogy az is, miért válogatott szinten várjuk el egyáltalán egy (esetenként akár 28-30-32 éves) játékostól, hogy fejlődjön.

Ráadásul ha Pintérnek túl nagy követelményei voltak, az azt jelenti, hogy rosszul mérte fel a játékosokat, saját csapata erejét, ami a legalapvetőbb edzői hiba. Nem utolsósorban amit meg szeretne valósítani, azt is rosszul méri fel.

De legalább sok gondot felszínre hozott

Az is elhangzott, hogy sok problémát felszínre hozott Pintér, ezért sem elvesztegetett a nyolc hónap. Lehet, hogy így van, de a probléma leginkább önmaga, stílusa, de még inkább a hozzá nem értése volt.

Természetes, hogy egy szervezet védi azt, akitől meg kellett válnia, hiszen valamiért tavaly decemberben bizalmat szavazott neki, de ez a védelem az előbb említettek miatt több sebből vérzik.

És akkor még el sem jutottunk Pintér számtalan szakmai hibájáig, mert valamiért azt gondolta, öt védővel fognak játszani az északírek, emiatt alakította át saját játékrendszerét. Rosszul meccselt ezen az ominózus meccsen, ahogy korábban is, és ha ugyan rendre megszerezte a vezetést, kétszer tudta csak megtartani, az albánok és a kazahok ellen. Nem volt eléggé képzett ahhoz, hogy a vezetés után meccset is nyerjen.

Az MLSZ célja ezzel együtt nem is lehetett más, mint a kármentés vagy kárelhárítás, ezért is kellett Pintér érdemeit valamelyest kidomborítani. De szerencsére belátták, kisebb kockázatot jelent most váltani, mint később. Mert Pintérrel arra sincs garancia, hogy Feröeren vagy a finnekkel szemben itthon nyerünk. Erre legalább Dárdainak van, de még ne is tekintsünk ennyire előre.

Csányi nem nevezte meg a tanácsadóit, kikre hallgatott, amikor Pintér kinevezése mellett döntött, az ötletgazdát így jótékony homály fedi. Ma már csak abból a szempontból lényeges, hogy a győri klubtulajdonos, aki egyben elnökségi tag is, csak örülhetett, mert Horváth Ferenccel, Pintér utódjával az ETO-nál 32 pontot gyűjtött a csapat.

Ha más, esetleg politika szándék volt mögötte, nem fog kiderülni.

Sokan örülnének Pintér pénzének

Az elnök most is nyomatékosította, nem Pintér olcsósága volt az elsődleges szempont – ezt a média szerinte nem állította be korrektül –, mert sokan örülnének annak a jövedelemnek, amit Pintér kapott. Kitartott a kapitány felkészültsége mellett búcsú- és védőbeszédében, abban nem is csalódott, Pintér elképzelései európai szintűek voltak.

Abban viszont igen, hogy túl nagy volt a keret, és olyan játékos is kezdőbe került az északírek ellen az első Eb-selejtezőn, aki az azt megelőző összetartásokon részt sem vett. Küzdőképes, harcias válogatottat várt, ebben is csalódott Csányi, mert passzív volt a játék, „a középkezdés után hátrafelé indultunk, és oldalra passzoltunk. Kocogtak, sétáltak a játékosok, nem láttunk mélységi passzt sem.”

A Gellei Imre vezette szakmai bizottság azt állapította meg, hogy annál, amit az első selejtezőn mutatott, ez a válogatott többet tud. „Dárdai karaktere segíthet abban, hogy ez a tudás kijöjjön. Abban is reménykedem, hogy 4-5 év múlva fogjuk hasznosítani Pali tudását, a nemzetközi tapasztalatát.”

Bölöni nem

Csányi nem nevesítve, de egyértelműen Bölöni Lászlóra utalva azt mondta: ő nem lesz kapitány az átmeneti időszak után sem, mert ugyan felvették vele a kapcsolatot tavaly, de mivel hetekig eltűnt és nem jelentkezett, neki ez a hozzáállás nem felelt meg.

Dárdai elfogadottsági és hitelességi indexe lényegesen magasabb, mint Pintéré, a Hertha 17 éveseivel német bajnokságot nyert. Ehhez a hitelességhez még inkább hozzátartozik, hogy nem kér pénzt.

És ami még fontos, ugyan rutintalan, de megkapja az esélyt. Ahogy megkapta mindenféle edzői múlt nélkül a bolgár Sztojcskov, a holland Rijkaard, vagy épp a német Klinsmann. Van tehát erre nemzetközi példa, a modell ismert. Magyarország pedig ezt a modellt eddig nem próbálta ki, most itt az esély. A tanárember Egervári, majd a kemény kezű Pintér után egy olyan edző kerülhet a kispadra, aki egy nemzetközi élcsapat öltözőjében szerzett tapasztalatokat, és aki sokszor fogta a fejét, mennyire máshogy csinálják itthon a szakmát, mint kint.

„Azt nem szeretném megmondani, hány pontot gondol Dárdai reálisnak és elérhetőnek a selejtezőkön. Mindenesetre merész a vállalása. Majd ő elmondja, ha jónak látja. Ha ezek teljesülnek, akkor visszakapaszkodhatunk, és meglesz a reményke, hogy elérjük az Európa-bajnoki részvételt.”

Szalai? Huszti?

Annak sem lehet most még elébe menni, hogy Szalai Ádám vagy Huszti Szabolcs válogatott lesz-e, nyilván Dárdai hívó szava egészen mást jelent majd mindkettőnek, és afelől sincs kétség, hogy Stieber Zoltán a Hamburgból megkapja az esélyt. Huszti visszacsábítására a legnagyobb esélye Dárdainak van. Annál is inkább, mert tavaly október végén egy berlini fórumon a magyar futball bajairól együtt beszéltek. 

Voltak még olyan elejtett mondatok, hogy Pintér egyedül maradt, a klubedzőség más, mint a kapitánykodás, vagy hogy az az út jó, amit a kapitány kijelölt. Ezek remélhetőleg gyorsan a feledés homályába tűnnek, és inkább örüljünk annak, hogy vége a tolódásos rémálomnak.

Ha Egervári rendszerint fejlődésről beszélt, akkor Pintérnél le kell szögezni, semmit sem fejlődött a válogatott, még csak azon a színvonalon sem játszik, mint az elődjénél. Ezt a jelentős többség előre látta decemberben, és mennyivel másabb lenne most a hangulat, ha lenne három pontunk, mert ilyen csoportunk nem lesz egy darabig.

Mert ez a három pont nagyon hiányozhat még egy év múlva ilyenkor, a végelszámolásnál, ha például Dárdaival szerzünk hat pontot a következő három, még idei selejtezőn.

Dárdai a pályán vezéregyéniség volt, ha a szemléletét át tudja itthon adni a lebzselő edzőknek, már megérte. Ha csapat a karakánságát, fanatizmusát látva nem veszíti el a hitét Bukarestben és bátor lesz, már megérte - vele van garancia arra, hogy Mészölyhöz hasonlóan együtt bemelegít, és az elbizonytalanodókat összekapja -, mert abból sokat lehet profitálni Feröeren, ami amúgy nem egy könnyű kirándulás.

Veszíteni valója nem sok van, mert ha nem sikerül a beugrás, visszamegy Berlinbe, építgeti tovább saját magát, az U17-es Herthával tavaly bajnok volt. Ha viszont sikeres a beugrás, megágyaz a további karrierjének, akár itt, akár ott.