A politika egy aranyat eldobott, így lett 10
További Futball cikkek
- A transzferguru szerint megvan az egyezség Szoboszlai Dominikék új edzőjéről
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
Már 50 éve, hogy megnyitották a tokiói olimpiát, amelyen a magyar sportolók 10 aranyérem mellett 7 ezüstöt és 5 bronzot is szereztek, a nemzetek versenyében a hatodik helyen végeztek. A 10 első hely azért is nagyon komoly eredmény, mert akkor még csak 163 aranyat osztottak ki a mostani 301-gyel szemben. Igaz, akkor még csak 93 ország indult - ez részvételi rekord volt – nem pedig 200 feletti.
Olaszország, Róma (1960) után a második világháború újabb vesztes hatalma, vagyis Japán is rendezhetett olimpiát 1964-ben.
Japán a hirosimai pusztítás után hatalmas fejlődésnek indult, ennek szimbóluma volt többek közt, hogy 1964. október elsején átadták például a Sinkanszent, a szupervonatot, amelyik a főváros és az Oszaka közötti utat a felére rövidítette, és már átadásakor is 220-szal száguldott.
Az első magyar aranyat az öttusázó Török Ferenc nyerte, az utolsó tusa, a futás előtt is már vezetett, de a szovjet Igor Novikovval szemben még nagyobb előnyt harcolt ki a hullámvasútra emlékeztető futópályán.
Török úgy emlékszik vissza, nem a futásban, hanem a vívásban dőlt el a párbajuk, mert abban jobban szerepelt. Még úgy is, hogy egy mexikói versenyző pengéje megsebesítette a halántékánál.
„Amikor Igorral egymással szemben vívtunk, azt hitte, menni fogok előre, de ehelyett visszafogtam magam. A kettős leléptetéssel annyira felidegesítettem, hogy az öcsémmel, Ottóval szemben is veszített, így összesen öttel több győzelmet szereztem, ami döntőnek bizonyult. Tudtuk, hogy ő úszásban jobb, de ezt be fogom tudni hozni a futással, így is lett a bokáig érő sárban. Kifutottam magam, szinte ájulva, de olimpiai bajnokként estem be a célba” - emlékezett vissza Török.
Török a lövészetben és úszásban is megőrizte a vívásban kiharcolt előnyét, így várhatta a futást, amelyikről a következő híres anekdota maradt fenn.
- Nem vagy fáradt, Ferikém?
- Ha te olyan fáradt volnál, amilyen én, már rég feladnád a versenyt. Én viszont az idén még egyet sem veszítettem, a legfontosabbat sem szeretném.
Az öttusa csapat egyébként csak azért nem nyerhetett, és lett harmadik, mert Móna István és Balczó András nem mehetett ki, egy csempészési ügy miatt ugyanis eltiltották őket. Ha ők ketten ott vannak, sokkal nagyobb az esély egy újabb aranyra és egy másik egyéni éremre is, de a sport- és az állami vezetés így látta jónak.
„Ránk szóltak 1963-ban, hogy fogjuk vissza magunkat a csempészésben. Nemcsak öttusázókra, mindenkire érvényes volt a tiltás. A sportot irányító Kutas István határozottan állította, nem tud nekünk segíteni, ha bajba kerülünk. Móna és Bandi aztán Bukarestben lebuktak ruhékkal, miután Svájcban megnyertük a világbajnokságot. Eltiltották őket, miután megvolt az ítélet, Kutas behívatott.
Azt mondta: magának mostantól kötelessége megnyernie az olimpiát.
Nem azt mondta, hogy hajtson érte, és próbálja meg, hanem utasításba adta a győzelmet. Hirtelen földbe gyökerezett a lábam, hiszen eléggé rám rakta a nyerget. Majd úgy folytatta, hogy ehhez ő minden támogatást megad, csak mondjam meg, mi az. Én azt kértem, hogy a vívómesterem, Vass László ott lehessen a csapat mellett. Mivel a másik három társam nem nála vívott, lett ebből egy kis morgolódás, de én nem változtattam, aminek pazar, a győzelemhez szükséges vívóteljesítmény lett a vége, a zsinórban megnyert 17 asszó.”
64-ben így a Novikovval felálló szovjetek nyertek - ő egyéniben soha nem lett bajnok -, négy év múlva viszont már összeállt a Balczó, Török, Móna álomtrió, és természetesen meg is nyerték az aranyat.
Szervusz, Igor
Hogy egy újabb évfordulót említsünk, 25 év múlva, 1989-ben a budapesti öttusa világbajnokságon a közönség „Szervusz, Igor” skandálással adta tudtára, hogy a magyarok az összes aranyat megnyerik. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy 20 ezren kint vannak egy ilyen versenyen, és hogy ennyire képben legyenek, mert emlékeztek rá az akkor már kapitányá dr. Török régebbi ellenfeléről, aki a nemzetközi szövetség vezetője volt.
„Az öttusának akkor nimbusza volt, ami azóta eltűnt. A sikerek miatt a sportág benne volt a köztudatban, ez megváltozott az új szabályokkal, és a mai öttusa sajnos nem több egy rossz triatlonnál.”
Na, de vissza Japánba: vívásban négy aranyat nyertünk, mindhárom fegyvernemben egyet, aminek különlegessége, hogy se előtte és azóta nem volt ilyen. És mégis volt egy kis fanyalgás, véget ért ugyanis egy káprázatos sorozat, a kardcsapat 1928 óta tartó hegemóniája. Ez volt az a versenyszám, amiben, ha a magyarok indultak, a többiek esélytelenné váltak, és ez a sikersorozat ihlette meg például Szabó Istvánt is az Oscar-díjas Napfény íze című filmben.
A kardcsapat ötödik lett, ami nagy trauma volt, és ezek után már csak egyszer nyertek a kardozók olimpiát (1988), a 2012-es olimpiára pedig ki sem jutottak, 2016-ban pedig már nem is lesz a műsoron a csapatverseny.
Kard egyéniben volt ok az örömre, hiszen Pézsa Tibor nyerni tudott, amihez a francia Arabót kétszer is le kellett győznie. A csoportban Pézsa vívott a leggyengébben a magyarok közül, két vereség is volt a neve mellett, de már akkor is igaz volt a mondás, hogy az egyenes kiesésben kell a legjobban teljesíteni. Ott pedig szárnyalt Pézsa, akit a napokban választottak a nők kapitányának.
Női tőrben két aranyérmet szereztünk, Rejtő Ildikó egyéniben és csapatban is nyert. Rejtő egyéniben szintén holtverseny után lett a legjobb, a legdrámaibb aranyat azonban Dömölky Lídia pazar akciójával szerezte meg a csapat.
Az utolsó asszó döntetlenre állt (3:3), aki beviszi az utolsó találatot, ő nyeri a döntőt is. Sákovics pedig bátran támadott, és be is tudta fejezni, pedig korábban többször is rövidre sikerült a támadásra – riválisa, Sisova vezetett is 2:0-ra -, de volt, hogy a vezetőbíró érvénytelenítette a teljesen szabályosnak látszó tust.
„Női versenyen ilyen bősz harcot eddig még nem láttam. És ilyen izgalmat, ilyen kitörő örömmel kísértet sem sokat” - nyilatkozta Kovács Pál kapitány, aki mikor még versenyzett hat olimpiát is nyert.
A negyedik vívóarany a párbajtőrcsapaté volt. Kulcsár Győző az olaszok elleni döntőben mind a négy csörtéjét megnyerte. Kulcsár később még három aranyat nyert, edzőként pedig Nagy Tímeát segítette olimpiai bajnoki címhez.
Birkózásban Kozma István és Polyák Imre volt a győztes. Kozma ekkor nyerte első aranyát, Polyák pedig negyedik kísérletre lett végre aranyérmes.
A futballban Bene Ferenc 12 találattal lett gólkirály, Marokkónak például egymaga hatot vágott. A döntőben a csehszlovákokat sikerült legyőzni, ami azért is volt fontos, mert a két évvel korábbi világbajnokságon ők nyertek ellenünk, és egyenesen a döntőig jutottak, ahol csak a brazilok állították meg őket. 1952 vagyis a Puskás-féle csapat után ez volt az újabb arany, ezért is reménykedett mindenki joggal: elindulhat akár egy újabb remek korszak, de két év múlva megint nem sikerült az elődöntőig eljutni, mert akkor épp a szovjetek nyertek ellenünk a vb-n, így a brazilok legyőzése emlékezetes, de értéktelen maradt. Ennek a csapatnak egyébként már tagja volt a 18 éves Varga Zoltán, aki négy év múlva, Mexikóból disszidál.
A japánok nem igazán értették, mi történik a pályán, megtörtént eset, hogy Bene cseleinél nem is igazán tapsoltak, ellenben amikor valaki a lelátóra bombázta ki a labdát, hatalmas volt az üdvrivalgás.
A vízilabda csapat a római bronz után újra aranyérmes lett, Gyarmati Dezső és Kárpáti György Tokióban nyerték harmadik aranyukat. Dömötör Zoltán volt azonban a kulcsfigura, Szepesi György közvetítéséből tudjuk: lőj, lőj, lőj Dömötör. És be is vágta a szovjeteknek, amivel 5:2 lett, a jugoszlávok pedig rosszabb gólkülönbséggel a magyarok mögött végeztek.
Az aranyak kronológiai sorrendjét csak azért borítottuk fel, mert Hammerl Lászlónál érdemes elidőzni egy pillanatra. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki egy gyenge válogatóverseny után juthasson ki. A fiatal orvostanhallgató nem lőtte meg a kívánt szintet, mégis bíztak benne, és benevezték.
Az eredmény ismert: világcsúccsal nyerte meg a sportlövők összetett számát. Amerikai riválisának ugyanannyi találata volt, mint neki, de akkor még a holtversenyt az döntötte el, hogy az utolsó, hatodik sorozatban kinek mennyi tízes találata van. Hammerl hibátlanul célzott hatodszorra, és mivel az amerikai Wigger nem, hiszen ő egy kilencest is lőtt, ezzel pedig Hammerl nyert. Az aranya mellé begyűjtött még egy bronzot is, később kapitány volt, a Nemzet Sportolója.
Nem volt szerencséje Földi Imrének, aki nehezebb testsúlya miatt lett második súlyemelésben, míg Hesz Mihály 15 századdal kapott ki kajak egyesben. A sportágban a kor viszonyai között ez szemmel szinte észrevehetetlen különbségnek számított. Hesz négy év múlva már nem kapott ki, úgy vélte: ez az ezüst tette még keményebbé, még egyszer nem akart ugyanis alulmaradni.
Makray Katalin – később Schmitt Pál felesége lett - tornában, felemás korláton, a sportág legendáját, a nyolcszoros győztes szovjet Larisza Latinyinát megelőzve lett második.
A magyar küldöttség Tokióba utazik emlékezni, felidézni ezeket a régi sikereket, az Index pedig elkíséri őket.
Ezt látta Török 1964-ben
Lenyűgöző volt szembesüni a technikai fejlettséggel, a felhőkarcolókkal. Sinkanszenen ugyan nem utaztam, de a jokohamai gyorsvasúton voltam – lényegesen gyorsabban repesztett, mint a taxi -, mert elmehettünk a Sony gyárba. Rádiókat legálisan hazahozhattunk, akkor láttam életemben először színes tévét, filmfelvevőt is, volt, aki azt hozott haza. Rendkívül tisztelték a bajnokokat, évtizedekig kaptam ajándékokat, ha megláttak a nagy versenyeken. Amikor pályáztak a 2020-as játékokra, pár méltató sort magam is írtam nekik, gondolom, nemcsak engem kértek erre meg. De hát mégiscsak az egyik kedvenc városom.