5+2 dolog, ami eldöntötte az El Clásicót

1. Ancelotti nem cifrázta túl

Bármekkora meccs is és bármilyen fontos is az El Clásico, a Real Madrid időnként hajlamos volt elfelejteni, hogy ez is csak egy mérkőzés a többiből, és emiatt túlgondolták saját játékukat, elég csak arra gondolni, amikor José Mourinho Pepéből csinált védekező középpályást.

Ancelotti nem esett ebbe a csapdába, fogta a tavalyi Spanyol Kupa-döntőben bevált 4-4-2-es receptet, amire egyébként tökéletesen alkalmas volt a rendelkezésre álló 11 játékos Gareth Bale hiányában, és őket küldte a pályára.

A védekezésbe elég sokat besegített Cristiano Ronaldo is, a két 4-es vonal remekül vette fel a Barcelona támadásait, ebből pedig a fantasztikus sebességüket kihasználva jól építkeztek a kontrákra.

Nem variált, nem akart senkit a posztján kívül játszani, mindenkitől azt kérte, amiben a legjobb. És kitartott az elmúlt meccseken fantasztikus formában játszó Isco mellett is, aki a Barcelona ellen

élete egyik legjobb mérkőzését játszotta.

Ez a második pontunk, kiegészítve James Rodríguezzel, aki szintén kiváló volt annak ellenére, hogy egyikük sem igazán a szélen érzi otthon magát, hanem a csatárok mögött, de kihozták a maximumot a játékukból.

Mindketten nagyon intelligensek, ha kell, jól tartják a labdát, de ha arra van szükség, tökéletesen veszik észre, kit és hova kell hosszan indítani ahhoz, hogy a legjobb helyzetbe kerülhessenek. Ennek tökéletes példája a Real harmadik gólja volt, amikor Isco pazar megoldásából indulhattak majd, James passzolt a ziccerben érkező Benzemának, aki nem is hibázott.

Nem véletlen, hogy amikor a 84. percben lecserélték Iscót, a közönség hatalmas tapssal búcsúztatta, Carlo Ancelotti pedig nagy öleléssel és egy puszival várta a kispad előtt.

3. Dani Carvajal és Marcelo szétfutotta a széleket

Luis Suárez beadása után Neymar nagyon csúnyán megverte befelé törve Dani Carvajalt a gólja előtt, utána viszont a spanyol védő alaposan összekapta magát, és onnantól kezdve szinte hiba nélkül hozta le a mérkőzést. Marcelo rovásán még ennyi sem volt, az viszont róla és a jobbhátvédről is elmondható, hogy elképesztően sokat mozogtak fel-alá a széleken, besegítve a támadásokba.

Ez dupla fegyvertény volt, mert míg ők felléptek segíteni a többieknek, addig Neymar, Suárez és Messi nem nagyon követte őket hátra, így létszámfölényben volt a Madrid, míg a másik oldalon az előretörő Jeremy Mathieu és Dani Alves mellé pluszban visszaértek a realosok, akik alapból is meglettek volna a két hátsó négyesvonal miatt.

A Real két szélső védője lényegében úgy játszott, ahogy az Atléticónál Diego Simeone játszatja sajátjait ezeken a posztokon. Marcelonak ráadásul volt is helye, Suárez ugye nem ment vele, Xavi nem bírta a tempót, Dani Alves pedig nem bírt el vele - nem véletlen, hogy a hazaiak támadásainak 40 százaléka a bal szélen indult. Carvajal ugyanakkor csapata legtöbb szerelését és labdaszerzését mutatta be.

4. Csak eddig tűnt úgy, hogy ez a Barca-védelem rendben van

Claudio Bravo 754 percig bírta kapott gól nélkül a spanyol bajnokságban, de azért az már korábban is érezhető volt, hogy a Barcelona védelme nem ennyire stabil, mint azt a kapott gól nélküli széria mutatja - például már a PSG elleni BL-meccsen is láthattuk ezt.

Szombaton a chilei kapus előtt Dani Alves, Gerard Piqué, Javier Mascherano és Jeremy Mathieu alkották a védelmet. Piqué volt a mezőny talán legrosszabbja, akár két tizenegyest is befújhattak volna róla, amit pedig befújtak, annál is ő volt a szabálytalan. Mathieu-ről kiderült, hogy nem Barcelona-szintű védő, szinte csak annyi ötlete volt az egész mérkőzésen, hogy keresztlabdákkal próbálkozzon, és az sem véletlen, hogy csapatában neki volt a legrosszabb százalékú passzmutatója. Érthtetlen, hogy kezdhetett ő a balon, miközben Jordi Alba a kispadon ücsörgött. Dani Alves még a franciánál is több keresztlabdát indított, ketten együtt viszont 11-ből egyet sem juttattak célba.

A Barca-védelem egyetlen pozitívuma Javier Mascherano volt, aki középső védőként is megállja a helyét, pedig szűrőként a világ egyik legjobbja. Ezen a poszton Sergio Busquets játszott most is, nem túl jól, és amikor neki nem megy, a Barcelonának sem megy. 

5. Ami működik, minek elrontani?

Hiába játszott egészen a 35. percig, vagyis bő fél óráig hátrányban a Real, Ancelotti nem esett kétségbe, hagyta, hogy az eredetileg felvázolt taktika kibontakozzon. Persze sokat segített a második félidőben, hogy már öt perc után megvolt a fordítás és a 61. percre szinte el is döntötték a mérkőzést, de ez után sem nyúlt bele a csapatba.

Az első cseréje a 84. percben volt, kitartott a kezdő 11 mellett, mert tudta, hogy ők képesek megfogni a Barcelonát, amely három relatíve korai csere ellenére a 80. percben már teljesen elkészült az erejével. Ivan Rakitic a 60., Pedro a 69., Sergi Roberto pedig a 72. percben állt be, de egyikük sem tudott lendületet hozni a sokkal fáradtabb madridiak ellen.

Mondhatnánk persze, hogy a végén a cserékkel Ancelotti biztosra ment, és a támadó Isco helyett a védekező Illarramendit hozta a középpályára, hogy Benzema helyett az ütköző Khedira érlezett és hogy a mérkőzésen hibátlanul passzoló Modricot a védő Arbeloa váltotta, de ez az utolsó 6 percben történt, vagyis nem a döntő, harmadik gól után állt be sündisznó módjára védekezni a Real, hanem szinte a végéig támadásban maradtak a Barcelona ellen, hogy esélyt se hagyjanak nekik

+1 A Barcelona nem tudta kivégezni őket

Nem is kezdhette volna jobban a mérkőzést a Barcelona szombaton, mint Neymar villámgyors góljával, de a 25. percre már akár el is dönthette volna a mérkőzést, hiszen Messi előtt is hatalmas helyzet adódott. Az argentin 2-0-ra növelhette volna csapata előnyét Luis Suárez passzából, de nem tudta Iker Casillas fölött a kapuba lőni a labdát.

Ez volt a fordulópont, a Real addig is nyomott ugyan, de ha ott elhúz a Barcelona, onnan már nem lett volna visszaút a hazaiak számára. Luis Suáreznek ugyan nem volt kapura lövése, de jól játszott, mint előkészítő, és hát Neymar és Messi mellett természetes, hogy az új fiúnak kell kiszolgálnia, nem rajta múlt.

+2 Jesús Gil elnéző volt a Reallal

Azt mostanra sajnos már meg kellett szoknunk, hogy az El Clásicókon sosincs a helyzet magaslatán a bíró, bárkit is küldjön a spanyol szövetség, és Jesús Gil sem volt olyan pocsék, mint pár kollégája korábban, de tény, hogy picit a hazaiak felé húzott a keze.

9-9 szabálytalanság mellett a Realnál csak két, míg a Barcelonánál 4 sárga lap volt, de ennél érdekesebb, mikor osztotta ki őket a játékvezető. Messi már a 9. percben figyelmeztetést kapott, Neymar rá öt percre, míg a védelem közepén Piqué a tizenegyesért kapott sárgát, és Iniesta is csatlakozott hozzá már a 40. perc előtt.

Vagyis még a szünet előtt már volt négy sárgalapos a Barcelonában, köztük a védelem oszlopa, akinek tehát kétszer is meg kellett gondolnia, mit művel a folytatásban. Ezzel szemben a hazaiaknál Carvajal a 74., Cristiano Ronaldo pedig az utolsó, 93. percben kapta a lapját, a mérkőzés jó részét tehát veszély nélkül játszhatták le, holott érzékelhető különbség nem volt a két csapat között durvaságban.