Alkalmatlan haszonlesők ezrei élnek a magyar futballból

Fotó: Illyés Tibor

„A magyar futballkultúrát szétverték, értékeit az elmúlt 25 évben széthordták” – állapította meg a Sport1-en a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára, Vági Márton még a románok elleni meccs előtt.

Vági végre – igaz, eléggé sokkolóan – kimondta azt, amit eddig már sokan tudtak, amit az eredményeinken éreztünk az utóbbi 25 évben. A züllés legkártékonyabb közreműködőiről mindenkinek van sejtése, de az MLSZ-nek most már az a dolga, hogy ezt az elveszett futballkultúrát mihamarabb újraépítse. Nem könnyű feladat, rengeteg pénzt és időt igényelt szerte a világban. Akár a törökök, svájciak, akár a japánok vágtak bele.

Megkockáztattuk, hogy szétlopták a futballkultúrát, de Vági szerint ez erős kifejezés, ő maradna inkább a széthordásnál. Amikor felvetettük, hogy a magyar futballban dolgozók aránya 70-30 százalék a hozzá nem értők javára, azt mondta, találóbb úgy fogalmazni, hogy érezhető többségben vannak a feladatukra alkalmatlanok.

„Nem csak a piramis aljáról beszélek most, vagyis azokról, akik kisgyerekekkel foglalkoznak, akik a játék szeretetét igyekeznek belenevelni a 6-10 évesekbe.

Sajnos, a klubokat irányítók között is nagyon sokan rosszul végzik a dolgukat.

Felesleges szétválasztani, hogy valaki jóhiszeműen, tudása maximumát adva dolgozik rosszul, vagy épp rosszhiszeműen, mert a végeredményt látjuk. Kérdéses, hogy megvan-e a belső kérdésfeltevés bennük: biztosan jól dolgozom? Mert sokan tévedhetetlenül meg vannak győződve arról, ők jól ténykednek, felelősségüket nem ismerik el, ezzel együtt nem tartják reálisnak a végeredményeket. Nem a megoldás-, hanem a kifogáskeresésben vagyunk átlag felett. Ebből adódóan gyors változásra nem számíthatunk, mert sem a gyerekekkel foglalkozó edzőket, sem a piramis tetején dolgozó edzőket, klubvezetőket nem olyan könnyű átképezni, megváltoztatni, esetleg lecserélni egyik napról a másikra. A követelményeinket ugyanakkor nem igazíthatjuk hozzájuk, magasra kell tennünk a mércét, különben sose lesz fejlődés” – mondta.

Újabb felvetésünkre, a futballkultúra megteremtéséhez az ideiglenes kapitány, Dárdai Pál egy erős kapocs lehet, de elődje, az északírek ellen 2-1-re veszítő Pintér Attila sehogy sem illeszkedett a képbe, úgy reagált: a kérdést a felszín alapján, messziről nézve lehet így megválaszolni.

Mélyebbre nézve árnyaltabb a kép. Pintér kinevezésekor ugyanis nem lehetett pontosan felmérni, hogy az MLSZ-ben is ismert kommunikációs hiányosságai mekkora akadályt jelentenek a munkájában, és arra sem voltak felkészülve, hogy a közvélemény és a szurkolók nagy részénél – szerinte méltánytalanul – ekkora hendikeppel indul mindjárt az elején az itthon kétszeres bajnok (Ferencváros, Győr) edző.

„Aztán sajnos egy önbeteljesülő folyamat lett a vége, és a külvilággal való harcai miatt valóban nem tudott sikeres lenni. Tanulságos nyolc hónap volt, ami a magyar foci különböző szereplőinél rengeteg hibát felszínre hozott. Nem gondolom viszont, hogy ha nem jutunk tovább, akkor a végelszámolásnál az északírek ellen elveszített három pont fog hiányozni. Ha továbbjutunk, akkor azt az első vagy a második hely valamelyikén tesszük.

Ismerve az elmúlt négy év teljesítményeit, bízom abban, hogy 18-20 ponttal a második helyre odaérhetünk, és egyenes ágon Eb-résztvevők leszünk.

Csányi elnök úr a kinevezésekor nagy tornán való részvételt vállalt, és erre a gyorsan eldöntött kapitányváltás, illetve Dárdai alkalmazása után meg is maradt az esély.”

Vági úgy véli, megfogalmazott és végrehajtott hosszú távú koncepció évtizedek óta nem volt a magyar futballban. Ezt beismerve már Dárdai kapitányi szerepvállalása előtt elindult egy stratégiai reform, hiszen 8-10 éves utánpótlás-képzési program indult, aminek éppen a berlini szakember volt az egyik leghangosabb elindítója, most pedig aktív résztvevője, a bizottság elnöke, Kovács Ferenc mellett.

Fotó: mlsz.hu

„A futballunkat hosszú ideje a spontaneitás jellemezte, jellemzi. Az elnök úr azt mondta, hogy a megmondóemberek felett eljárt az idő, vagy soha nem is jött el az idejük, pedig esetleg ők azt hihették. Találóbban nem is lehetne fogalmazni. Nem szeretném nevesíteni, kik ők, mert az a lényeg, hogy ezen a téren is javuljunk. Intenzív szakaszba értünk most, nemcsak a nem megfelelő megmondóemberek, hanem a kontárok, felelőtlen haszonlesők körül is fogyni fog a levegő, ki kell szorítani őket. Az is baj, hogy ha valaki nem tud, nem akar, nem változik meg jó irányban, akkor sem lehet feltétlenül leváltani, kirúgni. Ezért az a legfontosabb, hogy az alkalmatlan szereplőknek a változások, az új rend hatására menjen el a kedvük az egésztől. A megújulásban a változás mellett sok új emberre van szükség. Ebben leginkább a jól képzett testnevelő tanárok lehetnek a segítségünkre, akiknek a mindennapos testnevelés keretein belül kell felhívni az érdeklődést a foci iránt.”

A futballban és futballból élő alkalmatlan szereplők számát, akik minden szintre befészkelték magukat, nehéz pontosan megmondani, de Vági a többezres nagyságrendet valósnak tartotta.

„Ők a folyamatosan erodálódott kulturálatlansághoz vannak szokva. A fejlődést, változást akaróknak viszont kultúrát, bizalmon és teljesítményen alapuló együttműködési rendszert kell kialakítani. Aki eddig sunyin viselkedett, levágta a köröket az edzéseken, amikor az edzője elfordult, az ne ezt, hanem a szorgalmat, versenyszellemet, a küzdeni akarást sajátítsa el és örökítse tovább. És ne az edzője szigorúságától félve, hanem a maga fejlődése, a saját jó karaktere érdekében.”

A hozzáállás kényelmességet is vonzott magával, miközben a futball iparággá fejlődött külföldön, így még nehezebb volt a lépést tartani.

„A kényelmesség, elbizakodottság az akadémiákra is jellemző volt, és talán jellemző ma is. Ezért is kértük meg Dárdai közvetítésével a belga Double Passt, mérjék fel, hol kell mindenáron és rövid időn belül változtatnunk, mert az volt a gyanúnk, hogy az akadémián dolgozók sem tudják, mi a feladatuk, hogy kell felépíteni egy jól működő rendszert. Tartok tőle, hogy egyik akadémia tulajdonosa sem tudta, pontosan mit kell csinálnia, mert egyiknek sem volt igazán megfelelő, mindenre kiterjedő tudással rendelkező embere. Inkább csak összegyűjtötték a tehetségesnek gondolt gyerekeket, mert abból rossz nem sülhet ki. Mentségükre szóljon, épp a kultúra hiánya miatt, ha egyik helyen követeltek a gyerektől, az pedig a könnyebb ellenállást választva elment onnan, egy másik azonnal jelentkezett érte, és rögtön befogadta. Ebből az ördögi körből a legnehezebb kitörni.”

A tudásimport a főtitkár szerint nem csak jól hangzó szlogen, két vagy három éven belül reális és megvalósítható forgatókönyv, hogy valamennyi akadémián legalább egy jól képzett külföldi szakember fog dolgozni. Olyan, akit nem lehet elnyomni, akit nem fog felfalni a közeg. Olyan, aki már látott egy jól működő rendszert, és akinek a tudását nemcsak vétek lenne figyelmen kívül hagyni, hanem szükségszerű felhasználni az eredményességhez.

Mivel az akadémiák működési pénzük jelentős részét jelenleg, illetve az utóbbi négy évben az MLSZ közvetítésével kapják, ezért a szövetség a tudásimportot mostantól elvárja, ezért ha kell, ösztönzi, támogatja, ha kell, megköveteli és kikényszeríti. És ameddig ez a folyamat meghozza a remélt várt eredményt, addig is a saját szakmai felkészültséget is folyamatosan fejleszteni kell, elsősorban a képzések színvonalán, a felvételi rendszeren, a képzés gyakorlatiasságán és a követelmények javításán, szigorításán keresztül. Ezt várják el Szalai Lászlótól, ezt kell teljesítenie. Nem könnyű feladat, egyedül nem is lehet megbirkózni vele, de az ő személye egy jelentős pontja a megújulásnak.

„A nyelvtudás hiánya persze gondot jelent még jó ideig, persze, de azt is megköveteljük, hogy az akadémián dolgozó edzők legalább nyolc hetet külföldön töltsenek egy szezonban. Nem egyhuzamban, hanem kéthetenként, és nem ugyanazon a helyen. Hollandiában, Spanyolországban kell tapasztalatokat gyűjteni.”

A magyar leleményt ismerve, az edzői licencnél többször előfordult régebben, hogy nem járt a helyszínen egy edző, hanem a kiskapukat kihasználva bepecsételték neki, hogy megjelent egy héten át Grazban vagy Pozsonyban.

„Az ötlet és az elv ettől még jó volt, az ellenőrzést most mi fogjuk megvalósítani, mert be kell számolni a látottakról” – állította határozottan a főtitkár.

Csányi Sándor elnök (j) és Vági Márton főtitkár a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) sajtótájékoztatóján a szövetség budapesti székházában 2013. október 16-án.

Fotó: Illyés Tibor

Csányi a menedzserek visszaszorításában is eltökélt. Nem fordulhat elő, hogy az akadémiákról túl korán elkerüljenek a tehetségek, hogy aztán nem a fejlődésüket szolgáló helyre vigyék őket, és őket is elveszítse a magyar futball. „Még nem tudjuk pontosan, mit kell ebben az esetben tennünk, de két év múlva itt is gyökeres változás várható, mert az nem működik, hogy MLSZ-pénzen menedzserek esetenként a futball kárára gazdagodjanak.”

Huszti Szabolcs kifakadása és levele, Szalai Ádám edzőtáborbeli beszéde, Gera Zoltán hazatéréskor adott interjúja, hogy a magyar fociban semmi sem stimmel, egytől egyig arra utal, hogy nem helyes úton jár a sportág, mégsem történt igazán érzékelhető változás évtizedek óta.

Vági szerint ha tanult, külföldet is megjárt, tapasztalt emberek kerülnek vissza a magyar futball rendszerébe, egyre erősebb lesz a hangjuk, és egy idő után elnyomják az alkalmatlanokat. Ehhez persze vitakultúra is kell, de azt is kiölték a fociban, helyére a sértődés költözött.

„A szürkeállomány használata a legfontosabb feladat. A világ legjobb edzőjét is idehozhatom, ha nem megfelelő embereknek adja át a tudását. Ha az egyéni érdekek elnyomják a magyar futball érdekeit, akkor a legfelkészültebb külföldi edző is halálra van ítélve. Mindig visszakerülünk a kiindulóponthoz, egy embertől nem lehet megoldást várni, csak egy sikerorientált közösségtől. Amiben reményeink szerint előbb-utóbb benne lesznek azok, akik most Ausztriában vagy Németországban dolgoznak.”

Az MLSZ abban is elszánt, hogy a 2016-os szezonban már kötelező egy 18 év alatti játékos szerepeltetése az NB I.-ben, amivel megoldanák a fejlődésüket és a versenyeztetést. Nem félő, hogy ettől színvonalesés lesz, mert a klubjaink a nemzetközi kupában így is többnyire epizódszereplők, míg egy feltörekvő fiatal előtt legalább megvan a jövőkép, az érvényesülés lehetősége, és nem szenved attól, hogy egy külföldi kerül a helyére.

„Mi légiósbefogadó ország nem lehetünk, nincs meg a gazdasági erő, ezért is volt szomorú látni a trendet, a magyarok kiszorulását, ami mintha megfordult volna, legalább már ezt belátták az érdekeltek. Mi csak nevelhetünk, ahogy mindenki más a környékünkön, és ahogy ezt nálunk mindenki más sikeresebben teszi. A generációváltásért minden szinten áldozatokat kell hozni. Számtalanszor megvertük már magunkat mindjárt az elején, a nevelésben, jó lenne ezt már mindenkinek észrevenni” – összegzett a főtitkár.

Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!