Dárdai: Kint egy szorgalmas edző vagyok, itt én megyek elöl
További Futball cikkek
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
- A Roma az utolsó pillanatban nyerte meg a védője rosszulléte miatt félbeszakadt mérkőzést
A Magyar Labdarúgó Szövetség kedden jelentette be, hogy Dárdai Pál marad a kapitány. A 61-szeres válogatott játékos továbbra is Hertha BSC kötelékében áll, de mind a hat hátralévő Európa-bajnoki selejtezőn ő vezeti a csapatot.
„November közepén szerettem volna kiszakadni az itteni hurráhangulatból, ami nagyon jó, mégis szabadulni szerettem volna, hogy megpróbáljak az eszemre hallgatni. Amikor visszatértem Berlinbe, találkoztam Michael Preetz klubigazgatóval. Tudtam, hogy mit szeretnének a válogatott játékosok, és tudtam azt is, mit szeretne a családom. Nem volt egyszerű a döntés. A végső lökést, ahogy arról értesülhetett mindenki, a 8 éves Bence fiam mondatai adták meg. Az ő gyermeki ártatlanságával és őszinteségével azt mondta a kocsiban, menjek, mert nélkülem nem nyernek” - így kezdte újbóli sajtó előtti bemutatkozását Dárdai Budapesten.
A hazai pro licences edzőknek tartott egyébként az esemény előtt egy előadást. Ő is erre a tanfolyamra jár egyébként.
Pont azok előtt beszélt tehát, akiket Bognár György szavaival élve szembeköpött az MLSZ Dárdai kinevezésével. A kapitány többször kifejtette, ő nem fél ettől a közegtől, mert becsületesen dolgozik, a tükörbe tud nézni. Bár még az édesapja sem örült annak, hogy nem maradt teljes munkaidőben Berlinben.
Úgy gondolja, van még mit tanulnia - lexikálisan is, rendszerbe kell tennie, amit az élettől kapott -, sokat is tanul itt, jó képzést kap, mert a képzést irányító Szalai László agilis és jó szakember. Aki pedig tanulni akar, az itt is tud.
Életének kettősségét jól érzékeltette egy hasonlattal. „Kint egy szorgalmas edző vagyok, aki maga pumpálja fel a gyerekeknek a labdát a megfelelő keménységűre, míg itthon nem hagynak semmit sem csinálni, még a csomagomat sem cipelhetem a szállodában, mert itt én vagyok a kapitány, én megyek elöl.”
Ezúttal nem tűzött ki maga és csapata elé pontokat a folytatásra, mint szeptemberben, amikor öt-hét pontot jelölt meg. Meg is indokolta, miért. Mert szeptemberben látta a játékosok formáját, képben volt, de márciusig még rengeteg idő eltelik, és sok változás lehet a keretben, sérülések, formahanyatlás miatt. Tippelni sem szeretne. A meccs előtti utolsó edzés után viszont nagyon szívesen, mert addigra már elvégezte a munkáját.
Abból a szempontból könnyebb lesz az edzőtábor, mert a játékosok már tudják, mit vár el tőlük – vérben forgó szemeket szeret látni az edzésen -, de nagyon nehéz meccs vár ránk a görögök ellen márciusban.
„Életem végéig piszkált volna a gondolat, ha idejön egy külföldi edző, aki nem ismeri a játékosokat, és kikapnak. Nem bocsátottam volna soha meg a lelkiismeretemnek. Fontos fordulópont volt még a maradásom mellett, hogy a finnek elleni meccs után éreztem az erőt az öltözőben. Szinte rezonált az egész helyiség. Ha nem is fair a Herthával szemben, akkor éreztem, maradnom kell. Berlintől ettől még ugyanúgy megbecsülnek és vigyáznak rám, csak azt kérték, ne felejtsem, elsősorban hozzájuk tartozom.”
Feltétele a stáb maradása volt még, a pénzügyekről majd megegyeznek. „A munkáért és a stresszért jár a jutalom” - állapította meg.
Stábjából Szabics Imrét külön kiemelte, vele olykor németül beszél, mert előfordul, hogy nincs meg a magyarban egy-egy német kifejezés helyes megfelelője. Úgy véli, eddig úgy dolgozott, mintha Németországban lenne, olyan profi körülmények voltak. A sikerek pedig nemcsak az övé, hanem mindenki másé is.
Nyilasiról kiemelte, hogy ő az öreg tölgyfa, és nem ajánlotta neki senki, kétszer vagy háromszor beszélt vele, és megnyerő volt neki a mentalitása. Biztos benne, hogy ha ő mond valamit bármelyik játékosnak, az beleborzong.
Az eufóriát már a reptéren is érezte, de mindenkit nyugtat, nem szabad átesni a másik oldalra, ezért időben érdemes behúzni a kéziféket. 12-15 nemzetközi szinten is tapasztalt játékos van, akikkel eredményt lehet elérni, és semmiképp sem szeretne bebújni a fiatalítás álcája mögé, mert tudomásul kell venni, hogy eredménykényszer van. Ezt a szót többször is érezhetően megnyomta.
Husztit még egyszer, harmadszor is megpróbálja visszahívni, Szalai intelligens vezérjátékosa, aki akkor sem sértődik meg, ha hatvan perc után lecseréli. Addig ugyanis kihajtja magát, és két védőt leköt egyszerre, tartanak tőle. "A Hoffenheimben márciusban csúcsformában lesz, nekem is akkor kell."
Egyelőre csak remény van - ez a remény önmagában is megvan -, abból lehet egy esély, és szerinte reálisan a harmadik hely elérhető, ami egyértelműen eredmény. Még ha rajtunk kívül mindenki más - északírek, finnek - is most vagy soha hangulatban várja a folytatást.
„A támadásokkal többet foglalkoztunk az edzőtáborban, mint a védekezéssel, de a védekezés könnyebben összerakható akarattal és fegyelemmel, ezzel magyarázható, hogy csak egy gólt kaptunk. Megígértem a csapatnak, nyolc kapuralövésünk lesz, ebből egy gól összehozható. A statisztika azt mutatta, nem tévedtem. A terv továbbra is az, ha nem is játszunk szebben, mindenkiről szakadjon le a gatya meccs közben és előtte is.”