Vasárnap láttuk a leendő világbajnokot
További Világbajnokság 2014, Brazília cikkek
A Svájc–Ecuador (2-1) meccsen Uruguay után a második dél-amerikai csapat szenvedett vereséget, igaz, ez nem akkora meglepetés. És ezzel alighanem el is dőlt, hogy a franciák mellett ki jut tovább az E csoportból. Merthogy a Franciaország–Hondurason (3-0) a győztesek olyan könnyed győzelmet arattak, amivel jelezték: nem másfél hétre terveztek. Az Argentina–Bosznia Hercegovina (2-1) papíron szoros, valójában sima volt. De hogy mindketten továbbjutnak, az nem kérdés.
De lássuk inkább azt, hogy a vasárnapi hat csapat mire viszi ezen a világbajnokságon. Meg fognak lepődni.
Honduras: kiesés a csoportkörben
Hondurasnak a franciák ellen nyújtott teljesítménye alapján nagyon megfontolandó, hogy ne kérjük-e felvételünket a CONCACAF zónába, azaz az Észak- és Közép-Amerikai, Karibi labdarúgó-szövetségek Konföderációjába. Példa van a földrészváltásra, Ausztrália válogatottja például Ázsiához tartozik, Izrael pedig Európához. Igaz, az előbbiek azért váltottak, mert nem akarták, hogy mindig Uruguay verje ki őket a vb-pótselejtezőn, az utóbbiakat viszont az arab világ utálja. Mondjuk, minket Európában szeretnek egyre kevésbé, így nem lenne szentségtörés a CONCACAF-ból megpróbálni kijutni. Ha ennek a gyönge Hondurasnak sikerült, akkor nekünk is sikerülni fog.
Dzsudzsák Balázs például egymaga ér annyit a transfermarkt szerint, mint a három legjobb hondurasi játékos, Izaguirre, Figueroa és Nájar együttvéve. Stiber Zoltán, a mi második legértékesebb játékosunk a hondurasi keretben a negyedik legértékesebb lenne. A hondurasi Olimpia, Real Espana, Motagua összevethető a mi Diósgyőrünkkel, Paksunkkal, Fradinkkal. És mi garantáltan sokkal szerethetőbbek lennénk, mint az ellenfél megsemmisítésére törekvő Honduras. És még egy érdekes párhuzam: legutolsó vb-meccsünkön, 1986. június 9-én mi is 3-0-ra kaptunk ki a franciáktól, mint most Valladaresék.
Ecuador: kiesés a csoportkörben
A szövetségi kapitány Reinaldo Rueda a 2010-es vébén még a hondurasiak kispadján ült, és ahogy akkor, úgy most sem csinál történelmet. Elég történelmi tett volt, hogy a dél-amerikai selejtezőcsoportból Uruguayt megelőzve jutott ki a világbajnokságra, dehát ennek értékét Costa Rica pontosan megmutatta, amikor 3-1-re verte Forlánékat.
Rueda még mindig azt tanítja, amit a kilencvenes évek elején, nem sokkal Bicskei Bertalan ottani tanulmányai után a kölni sportiskolán belevertek a fejébe: 4-4-2 két gyors szélsővel, két védekező középpályással és két ékkel elől. Egy döntetlenre még így is jók lehettek volna, a vereséggel viszont már csak arra van esélye Ruedának, hogy a csoportban megelőzze négy évvel ezelőtti csapatát, Hondurast.
Bosznia-Hercegovina - kiesés a legjobb 16 között
Az nem kérdés, hogy Bosznia-Hercegovina Iránnál és Nigériánál is jobb, el is menetelnek a legjobb 16 csapat közé, ott azonban megállítja őket Franciaország. Pedig a vébé egyik legszimpatikusabb csapata a bosnyák, és még egy NB I.-es játékos, a fradista Muhamed Besic is ott van a soraiban. Tény, rengeteget futott a meccsen, de voltak azért NB I.-es megoldásai, mintha gondolkodásban lassult volna a magyar első osztályhoz. Hogy Messiről lemaradt a gólja előtt, azt most nem rójuk fel neki, nála jobb játékosok is le szoktak maradni.
Lehet, hogy túl korán kiáltották ki meglepetéscsapatnak Bosznia-Hercegovinát? Vagy egy újonctól már a nyolcaddöntő is szép teljesítmény?
Argentína - kiesés a legjobb 16 között
Argentína még olyankor is győzelemmel szokott kezdeni a világbajnokságon, amikor már a csoportkörben kiesik, mint legutóbb 2002-ben, úgyhogy Bosznia-Hercegovina legyőzéséből messzemenő következtetést levonni nem lehet. A csoport két továbbjutóját láthattuk, de hogy Argentína lenne az a válogatott, amelyik otthon megfricskázhatja a brazilokat? Hogy aztán a hazaiak 1950 után 2014-ben se tudják behúzni a világbajnoki címet hazai pályán?
Lesz brazilok fricskázása, nem vitás, de valaki mástól. Mert hiába varázsolnak az argentin drukkerek hazai pályát a Maracanából, a legjobb 16 között jönni fog egy kiscsapat.
Svájc - világbajnoki bronzérmes
Minden vébén kell, hogy legyen egy meglepetéscsapat, ez teljesen világos. Az is világos, hogy a meglepetéscsapatok soha, de soha sem azok közül kerülnek ki, akiket korábban meglepetéscsapatnak neveznek ki. Azaz most elfelejthetjük Belgiumot, Kolumbiát, Chilét, Bosznia-Hercegovinát, nem ők lesznek azok, akik befurakodnak a legjobb négy válogatott közé, ahogy az 1986-os magyar válogatott is minden volt, csak meglepetéscsapat nem, pedig a híres szakértők titkon (értsd ezalatt, hogy cikkek százait írták erről) arra számítottak, hogy a Mezey-féle csodacsapat akár elődöntős is lehet.
Svájc világbajnoki bronzérme mellett szól, hogy rájuk aztán az égvilágon senki, de senki nem számít. Egy unalmas európai válogatott tele bevándorlóval vagy bevándorlók gyermekeivel. A focijuk nem gólgazdag, tudnak istentelenül rosszul játszani, mint vasárnap Ecuador ellen, de nyerő típusok, képesek arra, amire csak a legnagyobbak (meg a svédek és a románok a magyarok ellen): az utolsó percben megszerezni a győztes gólt.
A kispadjukon pedig az az Ottmar Hitzfeld ül, aki hétszer nyert Bundesligát, kétszer BL-t, és már jóval korábban jelezte: a vébé után visszavonul. Biztosak lehetünk benne, hogy nem egy olyan csapat kapitányaként akarja ezt megtenni, amelyik esetleg elvergődik a nyolcaddönőig, hogy ott egy nézhetetlen meccsen 1-0 kikapjon Argentínától. Úgyhogy inkább nyerni fognak 1-0-ra. Hogy nézhetetlen meccsen, az nem vitás.
Franciaország - világbajnok
Hogy nem Hollandia lesz a világbajnok azok után, hogy porig alázta a világbajnokot, ez teljesen világos. Nem az első meccsen kell brillírozni, hanem mélyről jönni, és egyre jobbnak és jobbnak lenni. Valahogy úgy, ahogy Spanyolország csinálta négy évvel ezelőtt, amikor az első körben kikapott Svájctól, a döntőben pedig legyőzte Hollandiát. Nos, Hollandia – előre szólunk – csoportelsőként 12-1-es gólaránnyal jut tovább csoportjából, hogy aztán a nyolcaddöntőben egy 0-0 után 11-esekkel essen ki a horvátok ellen.
De vissza a franciákhoz. A Honduras elleni meccsen nyújtott teljesítmény egy komolyabb európai csapat ellen édeskevés lett volna, de miért is adtak volna ki magukból mindent? Ez egy bivalyerős csapat, ami igazán az ukránok elleni pótselejtezőn, amikor 0-2-ről kellett talpra állni, lett olyan erős, hogy megnyerje a brazíliai világbajnokságot. Emlékezzünk csak vissza a négy évvel ezelőtti, belső harcok sújtotta francia válogatottra. Vagy a 2002-es harmatgyenge csapatra, amelyik úgy gondolta, játék nélkül is jár neki az újabb vébéarany. Mind a két korábbi francia válogatott megszenvedett volna, sőt, ki is kapott volna Honduras mészárosaitól, ez viszont gurított egy laza hármast.
Éppen úgy, mint az 1998-as diadalmenet első meccsén: Franciaország–Dél-Afrika 3-0. Most: Franciaország–Honduras 3-0. Az már csak hab a tortán, hogy a sorminta szerint 2014-ben minimum döntőt kell játszaniuk, ugyanis 1998-ban nyertek, 2002-ben kiestek a csoportkörben, 2006-ban döntősök voltak, 2010-ben kiestek a csoportkörben.