Leporolták a 90-es utat a vb döntősei
További Cikkek cikkek
A németek 1990-ben nagy győzelemmel kezdtek a kiváló erőkből álló jugoszlávokat verték 4-1-re az első meccsen. Az emírségek elleni siker (5-1) nem mérvadó, a csoportban azonban még egy döntetlent is összehoztak Kolumbiával. (1-1)
A hollandok elleni nyolcaddöntőt végig uralták, Brehme pazar gólt csavart a tizenhatos sarkáról. Ez volt a második átlag feletti meccsük, mert a csehszlovákokkal már megszenvedtek (1-0), az elődöntőben pedig az angolokat csak büntetőkkel verték. A döntőben aztán Brehme tizenegyese döntött.
2014-ben a német válogatott remekül kezdett (Portugália, 4-0), utána már csak döntetlen jött (Ghána, 2-2), az amerikaiak ellen pedig nem kellett maximumot adniuk (1-0), ahogy az emírségek ellen is félgőzzel nyertek.
A kieséses szakaszban Algéria ellen igen sokat kínlódtak (2-1), a franciákkal szemben sem brillíroztak (1-0), aztán jött az álomjáték a brazilok ellen. Vagyis két átlag feletti meccsel mentek ezúttal is a fináléba.
Argentína 1986-ban zömében élvezhetetlen játékkal jutott a döntőig, Maradona sem volt a topon.
Címvédőként vereséggel kezdett, a kameruni Omam Biyik fejese ugyanis bement Pumpido kezei között. A szovjetek ellen mutattak valamit (2-0), mert életben kellett maradni, majd szenvedés jött a románokkal (1-1), de tovább mentek.
A brazilok ellen egy gyenge meccsen Maradona passzán és Caniggia higgadt befejezésén kívül említésre méltó nem is akadt a nyolcaddöntőben.
A jugoszlávokkal szemben 90 percen át emberelőnyben játszottak. A hosszabbításban Szavicsevics és Proszinecski a legnagyobb helyzeteket is kihagyta, ezért ők nem, a tizenegyesekkel viszont az argentinok mentek tovább, pedig Maradona is hibázott, Goycoechea azonban jól hárított. (Újabb párhuzam: Romero jól védett most.)
Jött az elődöntő, egy érzelmileg túlfűtött meccs, amikor Maradonát fütyülték Nápolyban az olaszok. Zenga hibája nélkül az argentinok aligha egyenlítettek volna, így jött a hosszabbítás majd a büntetők, és megint Goycoechea.
A jelenlegi argentin csapatnak is eddig maximum jó húsz percei voltak, és az sem sokszor. A bosnyákok ellen egy öngóllal vezettek az elején, kényelmesen előnyből játszhattak és nyertek (2-1). Irán ellen a kínlódás nem is kifejezés (1-0), ráadásul az ázsiai ország kontrái veszélyesebbek voltak az ötlet nélküli argentinokénál.
Nigéria ellen gördülékenyebb volt a csapatjáték (3-2), Svájc ellen az első félidőben viszont örülhettek, hogy nem kerültek hátrányba. Hosszabbításban jött össze az 1-0, és Dzemaili fejesénél a kapufa segített a 123. percben.
A belgák elleni korai gól mindent eldöntött, az elődöntőben pedig egy hosszabbításos és büntetős befejezés a hollandokkal szemben.
A történelem tehát ismételte önmagát, a döntő 90-ben gyenge játékot és német győzelmet hozott, most talán a Maracaná miatt is jobb lesz.