Erő, bátorság, megszállottság, fegyelem

FRISS: közben kijött a magyar válogatott kezdője: Király, Fiola, Lang, Guzmics, Kádár, Gera, Elek, Dzsudzsák, Kleinheisler, Szalai, Németh

Most már meccsre fordul minden, kielemeztük a norvég futball hátterét, megnéztük, mit mutatnak a számok az eddigi selejtezőkön. Most pedig azt nézzük meg, mire számíthatunk a két meccsen.

Rögtön a sorsolás után arról beszélt Bernd Storck szövetségi kapitány, hogy az egyik vágya teljesült, idegenben kezdünk, a másik nem: a magyar válogatott mindjárt az első napon játszik a norvégokkal.

A rendelkezésre álló szűkös időszakot tehát úgy kellett kitölteni, hogy az edzések mellett még egy utazás is benne volt. A feszes határidők is behatárolják a lehetőségeket, nem beszélve a játékosok mentális és fizikai állapotáról, a regenerációról.

Storck azt mondta, jól felkészültünk, jobban talán nem is lehetett volna.

Előreláthatólag a két meccs kezdőcsapata között hat átfedés lehetséges.

• Király – Fiola, Guzmics, Kádár, Leo – Gera, Elek – Lovrencsics, Stieber, Dzsudzsák – Szalai
• Király – Fiola, Juhász, Guzmics, Kádár – Nagy, Elek – Németh, Nikolics, Dzsudzsák – Böde (Priskin)

Nem alaptétel mindez, de igen ésszerű választás, és akkor még csak Juhász eltiltását ismerjük, Norvégiában csatlakozhatnak hozzá négyen, ha sárgát kapnak:. Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs, Németh Krisztián, Elek Ákos.

A kapusok közül Dibusz Dénes sérülése és Bogdán Ádám mindössze két angol Ligakupa-meccses részvétele miatt eléggé valószínű, hogy Király Gábor véd majd.

Király a norvégok elleni 1-4-ben vastagon benne volt nyolc éve, külön nem is ragoznánk, itt a videó róla.

Remélhetőleg most kevésbé pörög túl, és hasonló hibákat már nem követ el. Ettől még várhatóan nagy nyomás alatt lesz a kapu, egy pontrúgásnál a védőket is bepréselik az ötösön belülre, vagyis minden eddiginél fontosabb, hogy a magas labdákra jól mozduljon ki. Tartást adhat, ha mindenre odaér.

Feltétlen tartózkodnia kell viszont a gyors és reménytelen indításoktól, mert erre egész biztosan nem lesz felkészítve a csapat. Ha pedig gyorsan és kivágja vagy kidobja a labdákat, óhatatlanul jön a labdavesztés, és megint jöhet a védekezés, a folyamatos koncentráció, ami őrli a kondíciót.

Fiola Attila a sorozat végére bebiztosította a helyét jobbhátvédben. Mivel a magyar képzés - sok minden más mellett - nem foglalkozott azzal, hogy egy védő a szélekről hatékonyan tudja segíteni a támadásokat, ezt nem várhatjuk el tőle sem. Talán Bodnár László volt az utolsó, aki beadott és még hátra is ért utána.

Fiolának helyezkedési hiba nélkül kell lehoznia a meccset – az eddigieken nem volt ilyen típusú hibája -, Király mellett egyébként ő is ismételhet, vagyis a hazai meccsen vele is számolhatunk.

Guzmics Richárd a Wisla Krakówban kimagasló teljesítményt nyújtott idén, klubja a hatodik helyen áll. A gyengébb helyezésben a nyolc döntetlen közre játszik, hiszen mindössze csak kétszer kaptak ki a szezonban, és csak ötször nyertek.

Guzmics párja itthon biztosan Juhász lesz, Oslóban pedig elég Kádár Tamás, aki a Lech Poznańban egyre jobb. A kinti sajtó méltatta, miután Nikolics gólképtelen volt mellette.

Leandróra kint lesz nagyobb szükség, aztán Juhász visszatérésével kiszorulhat, kivétel, ha annyira átütő teljesítményt nyújt. A balhátvédtől majd itthon lesz elsősorban elvárás, hogy segítse a támadásokat, kint biztosan nem. Addig is nagyon fegyelmezetten kell visszazárnia, megengedhetetlenek az elkalandozásai.

Storcknak alighanem a legnagyobb fejtörést a két védekező középpályás szerepeltetése jelenti a két meccsen.

Gerát Elekkel zavartalanul beállíthatja kint, de előbbinek 36 évesen már nyilvánvalóan sok két tétmeccs négy nap alatt, ezért itthon elkerülhetetlen a változtatás.

Eleknek bírnia kell - élete gólját lőtte Kínában, duzzad az önbizalomtól -, Nagy Ádám itthon alternatíva, és percekre még alighanem Pintér Ádám is bevethető, sérülése után a Fradiban fokozatosan cserélgette be őt Doll.

És hát ott a nagy kedvenc, Kleinheisler László. Ő május óta nem játszott tétmeccset, Storckot azonban mindez nem zavarja, mert azt a fajta sebességváltást és csúszást-mászást látja benne, amit például Tőzsérből hiányol. A QPR középpályását ezért a keretbe sem jelölte.

Hogy a fiatal titán rövid idő alatt mennyire képes alkalmazkodni egy játékrendszerhez, az már más kérdés, és hát ami megy Arda Turannak, hogy barcelonai tétmeccs nélkül is húzóemberré képes válni a válogatottban, annak a töredéke is igen nagy dolog, szinte emberfeletti Kleinheislertől.

Dzsudzsáknak bírnia kell még akkor is a két meccset, ha nyáron, egy fontos időszakban nem kapott megfelelő terhelést a klubváltása miatt.

A másik három poszton ugyanakkor biztosan változtatni fog Storck a versenyképesség reményében.

Szalai Ádámnak a kinti védekezőbb felfogású csapatban fontos küldetése lesz, mert ő szabja meg, honnan induljon a letámadás, ő kell hogy ennek a taktikának az agya legyen. Van benne rutinja – Dárdai is rendszerint ezt kérte tőle -, míg Bödének vajmi kevés nemzetközi tapasztalata van arról, hogy csapatjátékban mennyire fontos a center védekező mozgása, melyik védőt támadja.

Storck úgy sakkozik, hogy a kinti biztonságos meccs után Bödét inkább itthon beveti, hiszen klasszikus 16-oson belüli játékosnak tartja. Mindezt különösebb nyomás nélkül megteheti, mert részint Szalai bekerült a Hoffenheim keretébe, sőt a legutóbbi Feröer elleni találkozó után kezdő is volt, holott még a keretben sem volt benne. Emiatt nem kaphat súlyos bírálatot a kapitány, bár néhányan biztosan szóvá teszik majd.

Pedig Böde nem lövöldözi párosával a gólokat, szeptember 19. óta nem talált be, remélhetőleg csak rápihent a válogatott meccsekre. Athénban pedig az is látszott, hogy négy napon belül sok neki két komolyabb tempójú meccs. A túlsúly nem kifizetődő. 

Priskin Tamás viszont duplázott a Slovanban, ő talán bírná a csütörtök-vasárnapi felfokozott hangulatú bevetést. Nem kizárt, hogy mindkét meccsen kap egy keveset.

Sokkal összetettebb feladat, mi legyen Stieber Zoltánnal, aki jól bemelegített klubja darmstadti fellépésén, hogy aztán csak fél percre álljon be a hétvégén. Az általa várható futómennyiség – télen a Bundesliga legtöbbet futó játékosa volt - és taktikai fegyelem azonban igen jól jöhet Oslóban, és akár még egy helyzetet teremtő passzt is adhat Szalainak, ha éppen mögé helyezi a kapitány.

Ezen a poszton Stieber kiteljesedett az előző hamburgi szezonjában.

A jobb szél így maradhatna Lovrencsics Gergőnek, aki a dinamikát képviseli ebben a csapatban, jól gyorsít rá a védelemre, és ha egy olyan lövése lenne, mint a Fiorentina ellen az Európa Ligában, azzal jelezné, folyamatosan benne van a veszély. Bár nyilván azt kívánjuk, pontosabb legyen az a bomba, mert a múlt héten pár centi híján nem talált kaput.

A horvátok két tizenhatoson kívüli lövéssel törték fel a norvégokat Zágrábban (5-1 lett a vége), ami fontos fegyver lehet, kivált, ha Norvégiában esik és csúszós lesz a fű. Erre az időjárásra most nem számítanak amúgy. A szögletek megjátszása is fontos, mert a norvégok 4 szögletgólt is kaptak, és nemcsak a horvátoktól.

Amikor Nikolics és Németh Krisztián is a pályán volt Feröer ellen, akkor váltak gördülékennyé a támadások, de ami elég az északi félamatőrökkel szemben, korántsem megfelelő a jobban képzett és erősebb norvég védőkkel szemben.

Rájuk inkább csereként számít szerintünk a kapitány.

Némethben azonban olyan váratlan és meccset befolyásoló lövések és cselek is benne vannak, amilyet az utolsó meccsén láttuk tőle Amerikában. A Sporting Kansasban egyébként is nagy formába lendült, ha úgy kapura tudna fordulni, mint a Portland ellen és egy pontos a bombája/csavarása, óriásit lendíthet a csapaton.

Nikolics is szórja a gólokat, de ő akkor eredményes, ha kiszolgálják. Önmagában óriási talány, hogy az Európa Liga eddigi négy meccsén miért csak egyszer volt a kezdőben. Mintha arra számítanának az edzői, hogy rendben, folyamatosan lövöd a gólokat Lengyelországban, de amikor kevesebb idő van a nagyobb tempó miatt a helyes reakciókra, akkor inkább nem kellesz.

Hogy azt a hét embert össze tudjuk-e kaparni a kellő időben, az lesz a két meccs nagy kérdése.

• A várható norvég kezdő: Nyland - Elabdellaoui, Hovland, Forren, Högli - Skjelbred, Johansen, Tettey, Berget - Henriksen - Söderlund 

A norvégok gondjai a miénkhez képest szinte semmiségnek tűnnek, mert az ő kapitányuk azon gondolkodik leginkább, hogyan tud Nordveitnek helyet szorítani. Pontosabban, hogyan indokolja, amiért nem teszi be.

Nordveit ugyanis annyira nem illett bele az elképzeléseibe, hogy hiába a jelenlegi legnagyobb BL-rutinnal rendelkező játékos, inkább jegeli. A Gladbachban ugyanakkor folyamatosan kezdő, és rendre jó teljesítményt nyújt.

Hovland és Högli nincs játékban a Nürnbergben valamint a Koppenhágában, de előbbiben jobban bízik, mint bárki másban. Skjelbred a Herthában kulcspozíciót kapott Dárdaitól a pálya közepén szűri az ellenfél támadásait, és segíti a sajátjait. Most jobbközép lesz, már csak Dzsudzsák sebességének féken tartása miatt is.

Tettey a Norwich csapatkapitánya, kiváló labdaszerző játékos, jól gyorsít fel, az olaszoknak bombagólt lőtt kapásból. Johansen a Celtic középpályása, kapott néhány kritikát mostanában, de nem rossz játékos.

Szembetűnő, a riválisnál sokkal kevesebb a gyenge pont, ezt kellene valahogy ellensúlyozni. Olyan tulajdonságokkal, amik kiélezett meccseken nem volt ránk jellemző az elmúlt évtizedekben.

Mondjuk egy olyan szellemes és gyors támadással, ami eddig egyáltalán nem volt ránk jellemző a sorozatban, egy váratlan megoldással helyzetet teremtve. Vagy mellénk állhatna a szerencse egy kedvezően megpattanó lövéssel, egy bírói hibával.

Na jó, inkább bízzunk magunkban.