Berlin hadvezérét csodálja Németország

A berliniek a szombati győzelemmel szívósan őrzik negyedik helyüket a német futballbajnokságban, és csak azért nincsenek a dobogón, mert a Bayernt legyőző Mönchengladbach jobb gólkülönbséggel előzi meg őket.

26 pontot szereztek, és mivel a két hátralévő fordulóban az újonc Darmstadt idegenben és a Mainz otthon vár rájuk, ezt a pozíciót akár meg is őrizhetik a téli szünetre, ami óriási teljesítmény lenne azok után, hogy tavaly csak a jobb gólaránynak köszönhetően maradt bent a Hertha.

Egy éve összesen 35 pontot kapartak össze, a 15. forduló után 17 pontja volt az akkor még a holland Jos Luhukay által vezetett társulatnak.

A Gladbachot megpróbálta október legvégén, pályafutása legsúlyosabb veresége lett belőle. (1-4) Levonta a tanulságokat, tanult belőle, és most egy gyors futballt játszó csapatot megérdemelten győzött le. A vesztes edző, Roger Schmidt is elismerte, hogy meglepték őket, és a jobb csapat nyert, bár a 17. percben született piros lap nem volt jogos.

A Herthát eddig a szervezettsége emelte ki a középmezőnyből, Dárdai egy ravasz húzással letámadta azt a Leverkusent, amelyiknek a letámadás az erőssége.

Libabőrös lettem a gólunknál. Tényleg. Jó volt látni, hogy amit gyakoroltunk, azt egy ilyen sebességű csapattal szemben képesek vagyunk megvalósítani. Tik-tak, jól tették a labdát a srácok, ez nem egy olyan gól volt, amilyeneket tavaly lőttünk, hogy kidolgozatlanul valahogy helyzet teremtődött.

Jó volt nézni, ahogy Darida most ziccerbe került” - értékelt a meccs után fülig érő szájjal Dárdai.

Megjegyezte, a kiállítás inkább őket zavarta össze, mert azt hitték, onnantól nem kell semmit sem tenni, megvan a három pont. Míg az ellenfél nagyobb rizikót vállalt, hiszen nem volt veszíteni valója, ezért is jött az egyenlítés. Aztán Brooks fejese mindent eldöntött.

Amikor felvetettem neki, hogy munkás kis csapata van, kijavított, inkább szorgalmasnak nevezné. A munkásban benne van szenvedés is, míg azért most az erőt és a tudatosságot is viszontlátta.

Kilenc hónapja állt munkába, először csak a védekezéssel foglalkozott, most már eljutott odáig, hogy a támadásokat is lehet szövögetni, hogy nem teljesen hátravontan védekezik, hanem képes viszonylag magasan letámadni, labdát birtokolni. A pressing erőszak, de hosszú távon a játékügyes csapatok nyernek.

„Szerencse nélkül még így sem mennénk semmire, mert ahhoz nem vagyunk elég jók, nem vagyunk élcsapat, pedig rendre ezt hallom a kérdésekben. Ahhoz értünk, hogy ezért a szerencséért keményen megdolgozzunk. A Hoffenheim-meccsen kapuralövés nélkül nyertünk, mert a végén Brooksról centikkel a kapu mellé pattant a labda. Most a kiállításnál volt szerencsénk, a tizenegyesnél viszont nem, azt nem adta meg a játékvezető. Minden csapat életében törvényszerű a törés, arra kell figyelnem, hogy nálunk ez ne legyen hosszú.”

Egy órával a meccs után beszélgettünk, a meccs képei még folyamatosan előtte voltak, még a másnapi ébredéskor, a reggeli futásnál sem tud tőlük szabadulni, így dolgozza fel, mi és hogyan történik a pályán.

A Hertha a Bundesliga csapatai közül az egyik leglassabb, mégis képes ennek az ellensúlyozásra. A Leverkusen egy az egyben védekezett például a csatárokkal szemben, mert bíztak abban, hogy akkor is utolérik őket. És hogy mégis mi titok?

Folyamatosan a határon vagyunk,

de mindenkiben benne van az érzés, hogy meg tudjuk csinálni. Talán ezért” - jelentette ki.

A személyes titkáról így vélekedett: „amikor játékos voltam, figyeltem az edzőimet, raktároztam. Az akkori agyammal még nem tudtam, mi miért történik, a mostani agyammal gondolok vissza azokra a helyzetekre. És igyekszem felhasználni a tapasztalatokat, abból meríteni.”

Gyakori szófordulata az értékeléseknél, hogy ő Herthaner, vagyis egy olyan ember, aki a klubért él. Megkérdeztem tőle, mikor érezte magát először annak.

„Ez egy nehéz kérdés.

Úgy látszik, örökletes, hogy nem nagyon mozgunk mi sehová. Édesapám egy csomó évet lehúzott Pécsen. Elmehettem volna a Bayernhez, nem lett volna olyan hatalmas a konkurencia, de maradtam. Ugrálhattam volna, de én az állandóságot, a komfortot jobban kedvelem. Ezt pedig itt értékelik, kifizetődő.

Talán ezért is lehettem a csapat edzője. Sőt, azt is értékelték, hogy miután befejeztem, itt maradtam az utánpótlásban dolgozó edzőnek. Legalábbis arra következtetek abból, hogy a rendőr nem büntetett meg, amikor már nem voltam aktív játékos. Amíg a pályán voltam, hiába tettem ki a lelkem rendszerint, akkor a büntetést nem úsztam meg.”

Valahogy úgy képzeltem el, hogy ő és a sportigazgató, Michael Preetz összedugta a fejét, és arra jutottak: vezetőként is szeretnék elérni azokat a sikereket, amelyeket játékosként. Vagyis nemzetközi kupaszereplést, esetleg a Bajnokok Ligájáig eljutni.

„Jó lenne, egyszer, persze. De haladjunk csak fokozatosan. Nagyon korai még álmodozni, a nemzetközi kupaszereplésről ábrándozni. Hajtunk érte, persze, dolgozunk és küzdünk, de azért vannak korlátaink, a képességeink behatároltak.”

Még nincs itt az ideje, hogy öltönyt vegyen – a válogatottban az volt rajta -, Berlinben a melegítő illik jobban hozzá, a dolgos kezeket jobban szimbolizálja.

„A Hertha velem is kiesett, egy stabil csapat építése időigényes. Most azt látják a fiatalok közül, hogy ide érdemes jönni, mert a két 21 éves játékos: Mitchell Weiser és Stark is játszott nálam. A tehetséges fiatalok jöhetnek. És akkor lehet valami szexi dolgot csinálni itt. De mondok mást. Volt nekem egy U16-os csapatom, amelyikkel végigvertük egész Németországot. Regäsel már elmúlt 20 éves, őt is ismertem az utánpótlásból, és egyszer sem kellett csalódnom benne, mióta ő a jobbhátvéd nálam. Van itt kihez nyúlni, de egy edzőnél az a legszerencsésebb, ha csak hat hétig gondolkodik előre. Mert hat vereség, és amit épített, máris romokban. Nagyon szívesen látnám persze, hogy az én egykori korosztályos csapatom egyre erősebb és izmosabb, de ez még sok idő.”

Azt a korosztály azért is övezte különös figyelem a részéről, mert legnagyobb gyereke, Palkó is a tagja volt. A válogatott szünetben pedig az első csapathoz irányította. Nem érzékenyült el, amikor a történelem ismételte önmagát, hiszen neki az apja volt az edzője.

Inkább kegyetlen volt a gyerekével, mert a saját bőrén megtapasztalhatta, hogy az edző fiának mindig kétszer annyit kell adnia, mint másnak. Amondó, ráfér még egy kevés izom, még gyorsulnia is kell. „Aztán meglátjuk, helyet tud-e követelni magának.”

Másik két gyereke is futballozik, Bence például 4 góllal és gólpasszal segítette a Hertha 9 évesekből álló csapatát.

Úgy érzi, kívülről szembetűnőbb, hogy a múlt héten Pep Guardiola ellen harcolt, most pedig ismét egy BL-es csapat volt az ellenfél. Neki azonban lassan 20 éve a munkája része, amikor a német fővárosba került, akkor is nagy nevekkel került kapcsolatba, de ez lepergett róla.

Szerinte túlzás hadvezérnek nevezni – a szombati extrém terhelés volt -, bár az tény, hogy nagy elánnal és gesztusokkal szokott magyarázni a vonal mellől.

„Észre is vette, aki rosszul helyezkedett.

Nem szeretem, ha nem maximális a koncentráció. Még lehet, be is csúszok egyszer a vonal mellett

- mondta nevetve.

A Leverkusen legyőzésére alig több mint 40 ezren voltak kíváncsiak, más világ volt, amikor ők játszottak, jobban elmentek a meccsre a szurkolók. Talán kicsit gazdagabb volt a város.

Ettől még bízik abban, hogy tavasszal a Bayern, a Schalke, a Dortmund ellen sokan lesznek, és akár egy egészen különleges atmoszférájú meccsel lephetik meg a drukkereket.

Nem kerülhettük ki a 40 pontos célt, amit még az év elején tűztek ki. Azt hiszi, minél gyorsabban megszerzik, annál nyugodtabbak lehetnek, onnantól minden meccs már csak bónusz és ráadás, felszabadultan futball.

„Ott van még azonban a kupa is. Ha december tizenhatodikán továbbmegyünk a Nürnbergnél, a nyolcban vagyunk, ahová, nem is tudom mikor kerültünk be legutóbb. Onnan pedig már bármi lehet. És esetleg egyszer még hazai pályán játszhatunk, mert háromszor is idegenbe húztak bennünket.”

Vasárnapra pihenőt adott a játékosainak, mert a csapatkapitány azt kérte. „Két szabadnap egy héten, ez villant át az agyamon, aztán azt mondtam: egye fene, jól dolgoztak.”

A válogatott meccsekről annyit mondott, nagyon szépen futballozott a norvégok elleni második meccsen a csapat, megérdemelten nyert. Elmegy néhány meccsre az Európa-bajnokságon, és bízik benne, hogy Bernd Storck bátran hozzányúl a fiatalokhoz, és már az Eb-n elkezdi építeni a jövő magyar válogatottját.

Abban is bízik, hogy a hazai utánpótlásban felgyorsulnak a folyamatok.

És hogy hol látja magát mondjuk három év múlva?

A berlini utánpótlásban csak lesz egy hely nekem.