Ausztria, ahol komolyan vették a focireformot

Ausztria labdarúgó-válogatottja először vívta ki az Európa-bajnoki szereplés jogát. Hét éve rendező volt, és csak a protokollnak köszönhette a részvételt. A 2008-as válogatott a mostanihoz képest gyenge csapat volt, és még a házigazdának járó kedvező sorsolás ellenére is képtelen volt meccset nyerni.

Ausztriának is jól jött a bővítés, igaz, a mostani garnitúra talán még a nyolc legjobb csapat közé is bekerülhet.

A rendezés nagy impulzust adott az osztrák futballnak, mert – hozzánk hasonlóan – ők is igen mélyre süllyedtek, annyi különbséggel, hogy ők legalább az 1998-as franciaországi vb-n ott lehettek, mi viszont elég csúfosan buktunk el a pótselejtezőn Csank Jánossal.

A másik különbség, hogy igen komolyan vették hét éve a futball átszervezését, aminek most már kézzelfogható eredményei látszanak, a korábbi vergődést látványos játék váltotta fel.

Tökéletes volt a terv, hogy a német piacra termelnek játékosokat, és hogy a Bundesliga előszobája az osztrák bajnokság lesz. A németek tudják, hogy nem zsákbamacskát vásárolnak, lehet azzal tervezni, amire a szomszédban felkészítik a játékosokat.

Ide is írjuk gyorsan a legtöbbször előforduló kezdőcsapatukat, illetve azt, milyen csapatokból érkeznek.

• Almer – Klein, Dragovic (Prödl), Hinteregger, Fuchs – Baumgartlinger, Alaba – Harnik, Junuzovic, Arnautovic – Janko (Okotie)
• Klubok szerint: Austria – Stuttgart, Dinamo Kijev (Watford), Salzburg, Leicester – Mainz, Bayern – Stuttgart, Werder, Stoke – Basel (1860 München)

Össze sem lehet vetni a magyar csapattal, tényleg nem marad más hátra, mint emberfeletti küzdéssel, az erők összeszorzásával, alaposan és részletesen kidolgozott taktikával kihozni valamit a jövő júniusban, Bordeaux-ban.

Az osztrákokkal legutóbb 2006-ban játszottuk Grazban, Horváth András hatalmas góljával 2-1-re nyertünk. Bozsik Péter volt a kapitány.

Mivel a múltban igen sokszor játszott egymással a két csapat (137-szer), teljesen érthetetlen, hogy az elmúlt tíz évben miért nem kereste a két ország egymást. Amikor Egervári Sándornak felvetettem, hogy miért nem játszunk velük, és miért például Izraellel, azt mondta, hogy

Ez 2012 augusztusában történt, amikor az osztrákok valóban a világranglista hetvenedik helyén álltak, de már akkor látszott, hogy erős csapat kezd összeállni. Ugyanakkor Izrael sem volt a hetvenben, viszont a szurkolói hangulat miatt később zárt kapus meccsre büntették a szövetséget a románok ellen (2-2).

A következő meccs tehát Bordeaux-ban lesz, az F csoport akkor mutatkozik be, utolsóként a 2016-os Európa-bajnokságon.

Nem mi vagyunk az esélyesek, ezt a játékosok is látják, és a szurkolóknak is be kell látniuk, hogy a FIFA-ranglista tizedik helyén álló osztrák válogatott lényegesen erősebbnek látszik a magyarnál.

A két kapus között nincs érdemleges különbség, Almer és Király nagyjából döntetlenre áll – akár azt is mondhatjuk, hogy a rutin a magyar mellett szól –, utána viszont már nemigen van olyan poszt, ahol nagyjából azonos képességű játékos van.

Végignézve az osztrákok góljait, és a sebességet, amivel játszanak, a szélsőiket nem lesz könnyű megfogni, ahogy a középen érkező Marc Jankót sem.

Ő az a center, aki megmaradt az előző Eb-csapatból. A tehetsége már akkor látszott, utána volt olyan szezonja, amikor 34 meccsen 39 gólt lőtt a Salzburgban, nem is maradt a városban sokáig, jelenleg a Basel játékosa. A svájciak az idén lemaradtak a BL-ről, de még állnak az EL-ben, és mivel a városban lesz a finálé, extra motivációval játszanak a sorozatban.

A válogatott leghíresebb és egyben legjobb játékosa David Alaba a Bayern Münchenből. A bajoroknál balhátvédet játszik, vagy ha éppen Guardiola úgy gondolja, hogy három védőt állít csak fel, akkor is ő van a bal oldalon.

Marcel Koller kapitány ehelyett húzott egy merészet, és a jelenlegi futball egyik legfontosabb pozíciójába, a hátsó szervező szerepkörébe helyezte, ahol Alaba kamatoztatni tudja szerelési képességét, és azt is, hogy pontos indításaival helyzetbe hozza a csatárokat.

Az ő semlegesítése lesz a kulcskérdés, hogy mennyire tudjuk kontrollálni az ellenfél játékát. A 36 éves Gera Zoltán élete első tornáján szebb feladatot nem is kaphatna, mint hogy párharcokat nyerjen vele szemben a földön és levegőben egyaránt, illetve próbálja visszafogni Alaba erősségeit. Csodás csata lesz.

Ne legyen kétségünk, ha Dzsudzsák Balázs a jobb oldalon kezd, akkor Alaba rá is oda fog figyelni, mert nem lesznek állóképességi gondjai.

Ha a jobb oldalon játszik Dzsudzsák, akkor Fuchs balhátvéddel kell majd elég sok versenyt futnia, ő a csapatkapitány egyébként, és a most menetelő Leicester játékosa. Nem kis feladat lesz mellette területet nyerni.

Ha Dzsudzsák a másik oldalra kerül, Kleinnel fog találkozni, aki a Stuttgart jobbhátvédje. A Stuttgart jelenleg éppen a ligautolsó, de nem Klein miatt. Ő azért messze nem az a kaliber, mint Fuchs.

Önmagában igen nehéz feladat lesz megválasztani, hogy honnan induljon a  letámadás, a magyar csapat mennyire húzódjon a kapu elé. A letámadáshoz alighanem Szalai Ádámot fogja Bernd Storck használni.

A védővonal pontos és megfelelő meghúzása azért is elsődlegesen fontos, mert az osztrák lényegesen gyorsabb csapat, mint a norvég. Sőt megkockáztatható, ilyen sebességű ellenféllel szemben az egész selejtezősorozat alatt nem találkoztunk. A románnak ugyan voltak gyors és kreatív játékosai, de Bukarestben messze nem tudtak tartósan nyomást gyakorolni a magyar védelemre.

Itt most más lesz a helyzet: az osztrák jó labdabirtokló, könnyen tud létszámfölényt kialakítani, a játékosok labdabiztosak, és van önbizalmuk a játékhoz. Mégiscsak nyertek Stockholmban (4-1) és Moszkvában (1-0) is.

Az igaz, hogy sem egy svéd, sem egy hazai pályán játszó orosz válogatott nem defenzív, de ha kellett, nagy türelemmel bontották meg Moldova játékát is Bécsben.

Hazai pályán, amikor dominánsan léptek fel, egyetlen gólt kaptak, még az első selejtezőn, az 1-0-s vezetést nem tudták megtartani, mert Zengin pár perc múlva Ibrahimovic passzából egyenlített. (Alaba bepasszolta a tizenegyest a jobb felsőbe.)

A svédektől idegenben 4-0-s vezetés után kaptak egy gólt. Amikor már továbbjutottak, Montenegróban is összeszedtek kettőt. A sorozat második meccsétől a hetedikig viszont nem kaptak egyszer sem. Már ez önmagában is óriási siker, de ha hozzátesszük, hogy az oroszokat úgy verték kétszer 1-0-ra, hogy egyszer sem játszott Alaba, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy van tervük az ő pótlására, van olyan játékosuk, aki képes a védekezést és a támadást megoldani egyszerre.

Baumgartlinger mellett még Ilsanker bevethető ezen a védekező középpályás poszton, aki épp annak a Lipcsének a játékosa, ahol Kalmár Zsolt legtöbbször csak a kispadig jut. Lipcsében játszik egy másik osztrák peremember, Sabitzer is. Mindketten a Red Bull országokon átívelő projektjének a tagjai, Salzburgból vitte Németországba őket Ralf Rangnick.

Röviden, az osztrákok masszívan védekeznek, pontrúgásokból sem sebezhetőek, nehéz lesz megtalálni azt a pontot, ahol esetleg verhetőek. Bernd Storcknak és Andy Möllernek van erre még több mint fél éve.

Addig a menedzsereken a sor, hiszen például Szalainak olyan helyre kellene addig kerülnie, ahol folyamatosan játszhat, formába lendülhet, és ugyanez igaz Stieber Zoltánra is. Az sem ártana, ha Dzsudzsák csapata, a Bursaspor elindulna felfelé, és nem a kiesés ellen kellene harcolnia.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Kleinheisler László – aki kulcspasszokat adhatna a támadásoknál –  továbbra sem játszik, és ha a télen nem oldódik meg a sorsa, akkor iszonyú kockázattal jár a kivitele.

Januárban legalább azért kellene harcolni, hogy ne rontsuk önmagunk a hosszú távú esélyeinket.