Eb-formában ujjgyakorlat lenne Feröer az év legnehezebb meccsén

A magyar futballban már hozzászokhattunk, hogy mindig nagyon fontos vagy nagyon nehéz meccs következik, csak az elmúlt 10 évben legalább százszor hallhattuk a sorsdöntő kifejezést.

Szerencsére a mostani tét egész más, mint 2011. szeptemberében például, amikor sorsdöntő volt a Moldova elleni idegenbeli meccs. Akkor egy svédek elleni, hangulatilag fontos, de érdemben már nem igazán számító győzelem után (2-1) mentünk idegenbe, és nyertünk 2-0-ra Kisinyovba, így estünk k. A többi eredmény kedvezőtlenül alakult.

Most egy osztrákok elleni Eb-s győzelem, egy portugálok elleni Eb-döntetlen után kell megméretni magunkat. Abban a reményben, hogy jó rajtot veszünk, és az utolsó pillanatig versenyben leszünk a vb-ért.

Az Eb-eredmények magukkal hozták az évek óta várt eufóriát, és a szurkolók hajlamosak arra gondolni, most már mindig így lesz, hogy hirtelen pár topligással játékossal megtanultunk futballozni.

Arra figyelmeztettünk már a belgák ellen 4-0-ra elbukott nyolcaddöntő után, hogy a futball feltámadása még messze van, és a kupacsapatok ezt maximálisan igazolták is. Ha viszont jön egy váratlan eredmény a feröeri asztalos és ügyvéd ellen, az rögtön más megvilágításba helyezi a nyári lélekemelő győzelmet, valamint a két döntetlent.

Nem utolsó sorban, rögtön más megvilágításba helyezi a vb-esélyeinket. Amire, ha reálisan tekintünk, 30 százaléknál többet nem szabad adnunk. A vb-re nem 23, hanem csak 13 csapat jut ki. 1986 óta nem voltunk vb-n, ez a dátum köztudott.

Ha idén 10 pontot össze tudnánk kaparni, nagy dolog lenne, ám semmire sem garancia. Pontosabban arra igen, hogy sokáig versenyben maradunk. Az egész kontinensen csak a mi csoportunkban van három olyan válogatott, amelyik az egyenes kieséses szakaszig jutott az Eb-n.

Portugália veretlenül nyerte meg az Eb-t, Svájc veretlenül esett ki, pedig játszott a későbbi döntős franciákkal. És ott vagyunk mi, akik veretlenül fejeztük be a csoportot, ráadásul az élen. Feröer mellett Lettország és Andorra egészíti ki a csoportunkat.

Óriási különbség lesz, hogy az Eb-n tét nélkül játszhattunk – élvezték is a nyugalmat játékosaink -, most a várakozások megnövekedtek. Esélyesek vagyunk az első selejtezőn, ennek megfelelő játékot is kellene nyújtani.

Sokszor visszatérő kifejezés volt az Eb-n, hogy a nyomás nélküli játék, ha önbizalommal, nem mellékesen szervezettséggel párosul, akkor egy magyar játékos is szárnyakat kaphat, és a világ legjobbjaival is képes felvenni a versenyt.

Most nyomás lesz, de abban bízhatunk, hogy a távozók – Király és Juhász lemondta a szereplést, Gera sérült - ellenére szervezettség is, az önbizalomnak pedig nem szabad elillannia, még ha viharos környezetre számíthatunk is.

A feröeri műfüvön szenvedett a csapat két éve is – Szalai közeli lövésével 1-0-ra nyert -, pedig nagyobb lélektani többlettel, mint egy bukaresti döntetlen (1-1) nem érkezhetett volna.

Az Eb-hez szerencsére hasonlít, hogy Storck kapitány egy kisebb alapozást végre tudott hajtani a keret nagy többségével, igaz ez nem fogható az Eb előtti időszakhoz, de nem is kevés. A program ráadásul a kezére játszott, mert csak kedden kell játszani, nem vasárnap például. Ez a két nap ilyenkor hatványozottan számít, hiszen jó néhány embernek nincs még tétmeccs a lábában.

Mégis a legfontosabb: hitesse el a játékosaival, a futballtudásuk nem változott, legyen önbizalmuk, de türelmük is, mert utóbbi ritka fontos lesz.

A csapat valószínűleg így áll fel:

• Gulácsi – Bese, Lang, Guzmics, Kádár – Elek, Nagy – Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber (Németh) – Szalai.

Gera és Király távollétében is vannak olyan automatizmusok, amik tovább kell hogy éljenek. Emlékezhetünk a dokumentumfilmre, milyen hangsúlyosan kiemelte Storck Gera szerepét, hogy a középpályás védekezésben ő a viszonyítási pont. Hozzá kell igazodniuk a védőknek és a középpályásoknak.

És ne becsüljük le Feröert – a görögöket kétszer is legyőzte az előző sorozatban -, még ellenük is rendkívül fontos, hogy ne legyenek olyan rések, amikbe befutva szétzilálhatják a védekezésünket. Ha 50 ezren laknak is a szigeten, az nem lehet véletlen, hogy a negyedik kalapból sorsolták ki őket. És 10 éve megesett, hogy nekünk is csak a negyedik kalap jutott.

Épp a tavalyi, Üllői úti visszavágón mutatkozott meg, milyen kemény feladat megfordítani ellenük a meccset. Akkor Bödének sikerült, a ferencvárosi támadó most is kulcsszereplő lehet, hiszen csereként beállva, testi erejével érvényesülhet. Feröer az ő közege lehet, mert a sebesség nem releváns.

Dzsudzsák ugyan többször mondta, azt várta, kapkodni fognak majd a magyar játékosok után az Eb-sikerek után, így egy kissé csalódott.

Azért érdekes a felvetése, mert Kádár és Szalai kivételével szinte mindenki szintet lépett. A Lech Poznań védője kinőtte ugyan a lengyel bajnokságot, de nem tudott eligazolni. Szalai ugyan a Hoffenheimnél maradt, vagyis nem rossz helyen, igaz arról kevés infónk van, elérhető-e neki a kispad. A többiek új impulzusokat kaphattak. Még Kleinheisler is, aki a Darmstadtban kölcsönben nyilván többet lesz a pályán, mint a Werdernél.

Fontos szezon előtt áll, mert meg kell mutatnia, sorozatban képes helyzetet teremtő passzokra, képes a csatárok kiszolgálására, miközben fegyelmezetten védekezik, és odaér a kapuhoz. Erre itthon nem tanították meg, a brémai edző, Viktor Skripnik fel is hívta a figyelmet képzetlenségére. De arra is, hogy focizni milyen jól tud.