Meg lehet-e nyerni pontrúgásokkal egy bajnokságot?

Erre még Csank János, a rögzített helyzetek nagymestere is megnyalná híres bajuszát. Legutóbb talán az általa vezetett, 1994-ben bajnoki címet nyerő Vác FC-Samsung volt annyira rettegett a pontrúgásos műfajban, mint idén a Vasas.

Kilenc forduló elteltével hatalmas meglepetésre a tavaly csak az utolsó fordulóban bennmaradt angyalföldi csapat vezeti a magyar futballbajnokságot, amelynek a hétvégi idegenbeli veresége ellenére is 2 pont az előnye a tavalyi bajnok FTC, a Haladás és a már egy meccsel többet játszott Honvéd előtt. Az angyalföldiek eddig hatszor győztek két vereség és egy döntetlen mellett, az első körben hátralévő két meccsükön a két újonccal játszanak. Már megverték az idei szezon két legnagyobb esélyesét, a Videotont és a Ferencvárost, mindkettőt idegenben (sőt, legyőzték az összes nemzetközi kupaindulót, az MTK-t és a Debrecent is).

A német Oenning Michael Hubert Johannes edző csapatának több erőssége is van, például viszonylag kevés gólt kap – eddig összesen 6-ot –, illetve dicséretesen épít a fiatalokra. A Hangya (22), Vida (20), Berecz (20), Szivacski (19) középpályássor például vitán felül a magyar bajnokság legüdébb színfoltja, valamint a Polekszics sérülése óta védő Nagy Gergő (22), illetve a valamennyi meccsen kezdő középcsatár, Martin Ádám (21) előtt is ott áll még a jövő. 

Az idei Vasas igazi különlegességét azonban a pontrúgások jelentik. 

Eddigi 12 góljukból 8 előtt állt a labda, egyszer a tizenegyesponton. A maradék hét alkalomból egyszer lőttek közvetlenül szabadrúgásból a kapuba, a többi esetben beívelés és fejes volt a megoldás, illetve egyszer combbal sodorta játékosuk a kapuba a labdát.

Mindez azt jelenti, hogy Vasas góljainak fele beívelt pontrúgásból született, ebből négyet szöglet előzött meg, kettőt szabad. Ha például Remili íveli be a zászlótól, és Vaskó a pályán van, az ellenfél lélekben már készülhet is a középkezdésre. Eddig három ilyen góljuk volt, és Korcsmár is bólintott már szöglet után egyszer. (Érdekes adat Vaskó Tamásról: a 32 éves védő pályafutása során 22 gólt szerzett, egyet jobbal, egyet ballal, a többit fejjel.)

Íme egy a gyűjteményből:

Hogy mi lehet a titok? Valószínűleg semmi olyan, amit az NB I.-es csapatok többsége ne tudna megcsinálni. A legtöbb helyen még azért akad játékos, aki normálisan be tud ívelni egy leállított labdát. Jó testalkatú védőkből meg Dunát lehet rekeszteni. Szinte nem is látni másféle bekket a bajnokságban, mint a magas labdákra kitenyészett prototípust.

Marad változónak a gyakorlás mennyisége, minősége. Ezt a jelek szerint Angyalföldön nagyon jól csinálják – miközben az ellenfeleik láthatóan még mindig nem állnak készen ezek hárítására (hogy mennyire nem, az a Fradi ellen látszott: Vaskónak rögzített helyzetből fejelte az első góljukat – nem sokkal azután, hogy ugyanilyen szituációban már volt egy kihagyott helyzete).

Az érem másik oldala, hogy akciógólból összesen négyet jegyzett a Vasas, ami nem túl sok, bár az MTK (vagy a Vasas szerdai ellenfele, a Gyirmót) összesen jár ennyi találatnál. Ráadásul a felük látványos távoli bomba volt, míg a maradék kettőből egy a pontrúgásos receptet követte, azaz beívelés és fejes, a másik találatot, a Fradi elleni győztes gólt pedig egy szép kiugratás végén lőtték a tizenegyespont magasságából.

De inkább nem ezt mutatom meg, hanem a szebbik távolit:

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időben kicsit visszavettek a tempóból, mondhatni normalizálták az arányokat. Míg az első 4 fordulóban lőtt 6 góljukból 5-öt előzött meg pontrúgás, addig az utóbbi négy meccsen lőtt hatnak már csak a felét. Ami még így is több, mint ahány gólt eddig a Ferencváros szerzett pontrúgásból. De meddig tarthat ez a sorozat?