A gólkirály, akit agyonvertek a kocsmában

A magyar futball számtalan tehetséget elveszített eddig, kibogozhatatlan, ki lehetett az első. Lehet, hogy az 1938-ban, vagyis 80 éve született Kisuczky Róbert volt az.

Ma már alig mond valakinek a neve valamit, pedig ha csak azt érzékeltetjük,

A tatabányai kapus ugyanis nem kapott gyakran hármat ugyanattól a csatártól, a dorogi Kertestől egyszer biztos.

A következő szezonban, vagyis az 1958-59-esben a bajnok Csepel gólkirálya lett Kisuczky 15 találattal. Nem sok ugyan, de a későbbi világválogatott kispesti Tichy Lajos is addig jutott. (Monostori Tivadar is.)

Különösen nem sok Kisuczky találatainak száma, ha hozzátesszük, már ősszel 11 gólig jutott, de tavaszra valahogy elment az önbizalma. Hiába rúghatta ő a tizenegyeseket, alig sikerült előrébb jutnia. 

Kisuczky maga rendelkezett úgy, hogy ne jusson azonnal a neve eszünkbe, ha egy családi beszélgetésen elfeledett tehetséget keresünk.

1959. szeptemberben még minden rendben volt nála, mert a Csepel első BEK-gólját lőtte, a török Fenerbahce ellen idegenben. A kinti 1-1-es meccs után azonban hazai pályán nem tudta legyőzni a magyar csapat hazai pályán riválisát, a 2-3-as vereség a vendégek továbbjutását jelentette. Egyúttal azt is tükrözte, hogy már akkor sem volt minden rendben a magyar futballban, mert a török bajnokot akkor kötelezően kellett volna legyőznie a magyarnak, akkora különbség volt a két ország futballkultúrája között.

1960. júniusában a Népsportban már Kisuczky-ügyről írtak. Többször ittasan látták edzések idején, a harmadik esetnél felfüggesztették a játékjogát.

"Az előző évben bajnok Csepel a következőben a kiesés ellen küzdött, nagy szükség lett volna eredményes játékára. A legerélyesebb büntetést követelők közt maga Kisuczky apósa is ott volt"

- írták a lapban.

A fenti sorokból kitűnik, korán nősült, felesége pedig a Csepel szakosztály vezetőjének a lánya volt.

Az is felmerült, hogy örökre eltiltják, 1962-ben leigazolta a Honvéd, a Vasas elleni rangadón (1-1) góllal mutatkozott be, de nem tudott feljebb emelkedni. Nyolc meccsig jutott, egy külföldi túrán eltiltották, a Diósgyőrbe vezetett az útja.

Ott is keveset játszott, és mivel minden a fővároshoz kötötte, visszatért, de már nem kellett senkinek, holott a legjobb futballista korban volt.

Élete végzetes estéje 1965. nyarán a Határcsárdában kezdődött, a Csiliben folytatódott, és az Aranycsillag presszóban végződött.

A korabeli Népsport hat sorban tudatta a halálhírét.

"Kiváló tehetségű, válogatott kerettag játékos 27 éves korában elhunyt."

Dicséretes szűkszavúság. Gyilkos szűkszavúság - állapította meg nekrológjában Csillag István a Labdarúgásban, a korszak neves havilapjában. Egy futballista halálára, ez volt cikkének címe. Ebből idézünk most.

"A drukkerhad becézte, a legnagyobbakhoz hasonlították, apja büszke volt rá, a sajtó ezt írta róla: még csiszolatlan, de drágakő. Csoda-e, ha elhitte?! 20 éves volt akkor. Néhány hete — Robi még élt — ezt mondta egy sokat próbált, pályája alkonyához érkezett, sokszoros válogatott futballistánk. Ha menet közben nem hisszük el magunkról azt a sok jót, amit a fülünkbe súgnak és azt a sok rosszat, amit a hátunk mögött mondanak rólunk, csak akkor, csak úgy vihetjük valamire ezen a pályán, és őrizhetjük meg testi és lelki kondíciónkat, aránylag hosszú ideig."

A cikk úgy folytatódik, hogy Kisuczky Róbert elhitte, és ez már azon az első tavaszon, 60 éve is meglátszott a játékán. Mintha bezárult volna előtte a futballkapu, amely néhány héttel előbb még hálója hangos rezzenéseivel nyugtázta a kisfiú parádés góljait.

Az írás nem részletezte, mi történt pontosan a gólkirállyal, csak annyit írtak róla, hogy belekötött egy társaságba, és ő húzta a rövidebbet, a vére pedig ott maradt, vele együtt a presszó előtt.

„A legjobb haver volt, gavallér a végtelenségig, amíg nem ivott. De két pohár bor után már embernek kellett lennie a talpán, aki a sértéseit elviselte”

- ezt egy pincér mondta róla, aki halálakor nem dolgozott a presszóban, így nem tudta felidézni, mi történt azon az éjjelen.

Kisuczky történetét Lakat T. Károly dolgozta fel a Régi csibészek című könyvében, amit Dénes Tamással együtt írt. Utóbbi a világfutball nagy egyéniségeinek sztoriját dolgozta fel a kötetben.