Riasztó adatok, amik megmagyarázzák a szlovákok győzelmét
További Futball cikkek
- Késes támadásnak volt szemtanúja a korábbi válogatott futballista
- Hamarosan befut a magyar mozikba a DAC-ról szóló sportdokumentumfilm
- „Komolyan vettük, amit két fröccs között ígértünk neki” – Orbán Viktor nyitotta meg a Puskás Múzeumot
- Rohamrendőrök akadályozták meg a csúnya botrány kirobbanását Franciaországban
- Tömegjelenettel zárult a Vasas meccse, Pintér Attila sem maradt ki a balhéból
Sokáig lehetne még sorolni a szlovákok elleni 2-0-s csütörtöki vereség okait, de a futballista szlenget használva most már nézzünk előre, hiszen máris a nyakunkon a vb-ezüstérmes horvátok elleni meccs. Vasárnapi riválisunk egy kicsit lazára vette az azeriek ellen, de 0-1-nél két gólt begyötörtek, és meg tudták fordítani az első Európa-bajnoki selejtezőjüket.
A Forbes szlovákiai kiadása januárban készített egy összeállítást arról, hogy a játékeladásokból származó bevételek az egyes kluboknál a teljes büdzsé mekkora részét teszik ki.
Nálunk ugye jelentős állami szerepvállalás van, mindez Szlovákiában ismeretlen, a versenyre vannak kényszerítve. Ott tényleg el kell adni egy-egy játékost jó vagy még magasabb áron, hogy a klub gazdálkodni tudjon, másként a létfenntartása nem biztosított, a Ruzomberok többek közt ezért is ment csődbe.
A piaci alapon való működés egyik fontos feltétele, hogy a szakmai háttér rendben legyen, mert ha nincs jó termék, akkor nincs bevétel. Ha a piac selejtnek ítéli a játékosokat, akkor a klubok nem keresnek, előbb vagy utóbb tönkre mennek.
Magyarországon a rendszer teljesen eldeformálódott az állami szerepvállalás óta, mert alkalmatlan edzők is sok pénzt kapnak, teljesen mindegy, mennyire versenyképes játékosok jönnek ki a kezük alól. A Fradiban Gyepes Gábor volt az utolsó saját nevelésű játékos, aki stabil kezdő volt, és a válogatottságig vitte. A Vidinél hirtelen eszünkbe sem jut, ki lehetett ugyanaz, akire ez a leírás illik. Ők ketten csatáznak a bajnoki aranyért idén és tavaly, ezért emeltük ki a két élklubot.
És akkor itt a három legfontosabb adat:
- Szlovákia – 53 százalék
- Magyarország – 19
- Horvátország – 138
A mellettünk szereplő 19 százalék azért is elkeserítő, mert a magyar klubok egymás között is bátran igazolnak, elég csak az olasz Lanzafame átigazolására gondolni, vagy a szombathelyi Kiss Tamáséra, hiszen így a Haladás az új stadion üzemeltetésére is könnyebben tud költeni. Vagyis nem külföldre adnak el.
Már írtunk a zsolnai mintaklubról, aminek a válogatott a komplett védelmét kinevelte. Az itt mutatott ábrából pedig az is kiderült, hogy a teljes bevétel több mint kétharmadát teszi ki a játékoseladásokból kapott pénz. Sőt, az egész szlovák liga összesen 42 millió euró valódi bevételt termelt, noha a nézőszámok ott is alacsonyak, a tévéközvetítési jogdíjak pedig nem magasak.
Vasárnap azzal a Horvátországgal találjuk szembe magunkat, ahol a klubok abszolút nyereséget termelnek a nevelésből és az eladásokból, ami nem is csoda, hiszen az Ivan Rakitic–Luka Modric duó nélkül elképzelhetetlen lenne egy Clasico jó pár éve.
A legkomolyabb csapatok is fokozott figyelemmel követnek egy-egy korosztályt a Dinamo Zagreb vagy a Hajduk Split akadémiáján, mert mindenki a haszonban reménykedik.