Szülővárosában, Budapesten lehet legenda Marozsán a nők Realjával

Come on, Chelsea

- a megszokott rigmus most nem a város megszokott pontján harsant fel, és nem Hazardnak valamint társainak szólt, hanem Kingstonban, Dél-Londonban harsogták. És nem is a megszokott hangon szólt, hanem 15-20 fős női tábor torkából, akik sokszor sikoltoztak is előttem, és lengették a kék zászlókat, csapkodták a kartonlapokat.

A klub női csapata ugyanis a francia Lyont fogadta. A Bajnokok Ligája elődöntőjében az első meccsen a címvédő, és már tavaly előtt is bajnok franciák 2-1-re nyertek. Szoros, izgalmas meccsre számítottak, akik kijöttek a stadionban, lehettünk vagy ötezren. A mellettem ülő Lyon-alkalmazott tovább is küldte a pontos számot (4982), ahogy bemondta a műsorközlő jó néhány szmájli kíséretében. Volt persze legalább ötven lyoni is, akiknek igazán fontos ez a csapat.

a két előző kiírást megnyerte a csapat, és most útban van zsinórban a harmadik BL-trófeáért. Összesen öt van már nekik.

Ha valaki nézett FA-kupa-meccset jó 20-30 éve, vagy csak összefoglalót, az angol ötöd- és hatodosztályú csapatoknak van olyan stadionjuk, amibe ezt a meccset vitték. Attól, hogy kicsi a lelátó, van hangulat, a pályamunkások pedig tökéletesen varázsoltak, a bemelegítés után is szakszerűen igazgatták a villájukkal a fűcsomókat, a félidőben is tüzetesen végignézték, hol sérült meg esetleg a gyep.

A bejáratnál összefutottam dél-koreai drukkerekkel, akik még megnézték a London Marathon izgalmas részeit a belvárosban, onnan jöttek csak át. Nekik a Chelsea tízese volt igazán fontos, Dzsi-Szojun.

A hazai szurkolók akkor jöttek igazán lázba, amikor Dzsi 18 méterről a sorfal felett elrúgta a labdát, és az védhetetlenül csapódott a kapu jobb oldalába. Ez a 34. percben történt, kiegyenlített a Chelsea.

A franciák egy gyors támadást befejeztek előtte, a 17. percben Le Sommer lövése csapta be az angolok kapusát.

Marozsán egyébként olimpiai bajnok a németekkel, előtte már volt Európa legjobbja is, hogy mit érzett a Maracana Stadionban, arról ebben az interjúban beszéltünk.

Az első perctől szembetűnő volt, hogy az egyik legtechnikásabb játékos, már csak azért is, mert a vonal mellett húzogatott mindjárt az első percben, és nem igazán tudták az angolok, merre van a labda. A legtöbb labdával őt keresték, igazi klasszikus irányítót játszott, nem véletlenül került rá a tízes mez. A párharcait többségben megnyerte, a kapus is sokszor kereste a kirúgásával.

Még két fontos dolgot írtam fel róla a meccs közben:

• olyan erős a lövése, hogy fél percig nem tudott lábra állni a blokkoló középhátvéd,
• sarokkal volt egy remek és különleges passza a tizenhatoson belül, de odalett a helyzet, mert Majri lövés helyett a cselezést választotta.

Kifejezetten izgalmas és nyílt meccs volt, mindenféle túlzás nélkül állítható.

1-1 után a Lyon eldönthette volna a továbbjutást, de a norvég Ada Hegerberg hibázott, az oldalhálóba került a labdája. A másik oldalon Carney kapufájánál nagyon kevés hiányzott az angolok találatához, messze a legnagyobb sikongatás ennek a labdának az ívét kísérte, mert egy pillanatra úgy látszott a helyünkről, be is akadhat.

10 perccel a vége előtt is volt egy óriási Chelsea-helyzet, de a második találat csak nem született meg. Mindez pedig azt jelentette, hogy a Lyon lépett egyet a triplázás felé, és hogy angol csapatnak 12 év után nem sikerült eljutnia a fináléba.

A 27 éves Marozsán háromszor nyert már BL-t – egyet a Frankfurttal, kettőt a Lyonnal -, május 18-án jöhet össze a negyedik.

A női futballról nincs pontos kimutatás, kinek, mennyi aranya van, de megkockáztatom, hogy ő lehet az első a néggyel.

A budapesti döntőben egyébként a Barcelona lesz az ellenfél, amely a Bayern Münchent győzte le kétszer 1-0-ra. A női futball másik emblematikus klubja, a Wolfsburg, ami tavaly döntős volt, most a nyolc között búcsúzott, miután összeakadt a Lyonnal.

Marozsán jó szezont fut, már 10 gólt lőtt a francia bajnokságban, még egyszer sem jött össze neki ennyi a múltban. Az olimpia után igazolt a csapathoz Németországból, mert ott már nem maradt cél előtte. Erre a szezonra igen nehezen készült fel, mert nyáron tüdőembólia hátráltatta. Most viszont már rendben van, és nincs nála boldogabb.

Amikor a „see you in Budapest” - búcsúzást hallhatta maga mögött, neki többet jelent ez mindenki másnál, ugyanis ebben a városban született. 1992-ben az édesapja, Marozsán János a Honvéd futballistája volt.

Amikor elindult a Lyon busza, a biztonsági őrök már arról beszéltek, mit játszott a Uniteddel Sarri csapata, a férfi Chelsea. Egyébként az is 1-1 lett, és azzal őrzik a negyedik helyet az angol ligában.