Marozsán indította be a budapesti BL-döntőt, legenda lett

1985 után rendezett ismét nemzetközi kupadöntőt Magyarország, akkor a Videoton Székesfehérváron fogadta a Real Madridot. Most Budapesten volt a sor: az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) döntésével a magyar fővárosnak kedvezett, mert idén már nem egy helyszínen rendezik meg a férfi és a női Bajnokok Ligája döntőjét.

Amíg tavaly Kijevben egy nappal volt korábban a női finálé, most két héttel. A meccsre menet az jelentett témát a szurkolóknál, hogy a Bayern München egy ötössel intézte el a majdnem az EL-döntőig jutó Frankfurtot, és hogy a mostaninál jobb Dortmund sem lett bajnok.

Kevéssel hat óra előtt már mindenki a pályára figyelt, akkor mutatták be a városban születő, de négy éves kora óta Németországban élő Marozsán Dzsennifert, a háromszoros BL-győztes (egyet a Frankfurttal, kettőt a Lyonnal nyert) magyar irányítót.

amikor az elődöntő után mondta, egy álma vált valóra, hogy szülővárosában léphet pályára. Marozsán János négyszer szerepelt a magyar válogatottban, németországi légióskodása miatt költöztek el, és azóta is Saarbrückenben élnek.

A Lyon a negyeddöntőben a Wolfsburgot búcsúztatta - tavaly ez a két klub játszotta a döntőt, és csak a hosszabbításban lett 4-1 -, az elődöntőben a Chelsea-n lépett át. Egy kifejezetten izgalmas és mozgalmas meccs volt, az angolok beszorították a címvédőt a hajrában, de az 1-2-es idegenbeli vereség után nem tudták kiharcolni a 2-1-es sikert és a hosszabbítást. 1-1 maradt.

A döntő lényegesen simább lett, mert noha az első helyzetet a katalánok alakították ki, az ötödik percben a holland van de Sanden jobb oldali beadására tökéletesen érkezett Marozsán, míg a kapus elkésett, így már meg is volt az első BL-döntős gólja. A magyar drukkerek a bemutatás után még egyszer megtapsolhatták, aki nagyon hálás is volt ezért, kiintegetett.

Marozsán olimpiai döntőben (2016) már volt eredményes, a németek 2-1-re nyertek Rióban a svédekkel szemben. A gólja vélhetően annak is köszönhető, hogy most kicsit előrébb játszott, mint az elődöntőben, ahol több védekező feladatot kapott.

Kétszer van de Sandentől kapta a passzt, harmadszor az angol jobbhátvéd, Bronze futott el a jobb oldalon, és a norvég center egyszer sem hibázott. A Lyon valamennyi gólja előtt a jobb oldalról adták középre a labdát, valamennyi támadásuk tele volt veszéllyel. Van de Sanden az elődöntőben csereként állt be, ezúttal ő volt a támadások kulcsa. Az első négy gólban az volt még rokon, hogy a franciák nem vették ki belőle a részüket, a légiósok villogtak.

A második félidőben Marozsán sarokkal készített egy labdát Sommernek, aki 20-ról rá is lőtte, de kevéssel mellé és fölé is ment.

A biztos vezetés tudatában a Lyon visszavett, Hegerberg negyedik gólját is belőhette volna, de egy szabadrúgás után a visszafejelt labdát nem találta el.

A Barcelona a játékrész felénél kihagyta legnagyobb helyzetét, a holland Martens hat méterről mellé lőtt. Rögtön a helyzet után egy néző berohant a pályára, és lefeküdt a kezdőkörben. A produkciója után a biztonsági ember nyakába borult, és lement.

A katalánok küzdöttek a becsületgólért, az utolsó előtti percben sikerült nekik, több öröm nem jutott nekik. A közönség reakciójából azt szűrhettük ki Oshoala góljánál, hogy többen drukkoltak nekik a stadionban. Többen is jöttek Barcelonából, mint Lyonból.

A Lyon továbbra is uralja a klubfutballt. Amikor már együtt ünnepeltek a játékosok a francia drukkerekkel, magyarul, piros és zöld betűkkel jelent meg egy felirat a tribünön.

"Maro, te vagy a példaképem, elkérhetem a mezedet?"

Ha ki is szúrta ezt a lepedőt Marozsán, előbb egy kicsivel fontosabb dolga volt, át kellett vennie a trófeát, hiszen ő a Lyon csapatkapitánya is egyben.

Marozsánt ebben az interjúban mutattuk be.

(Nyitókép: Huszti István / Index)