Fenntartani az eufóriát, ez a feladat Bakuban

A magyar válogatott megtekintette, hogyan épül a Puskás Stadion, ahol egy év múlva ilyenkor, egészen pontosan június 16-án Európa-bajnoki meccset rendeznek. Hogy ott lehessenek Dzsudzsákék a pályán, és nem a nézőtéren, egy kicsi, de fontos lépést lehet tenni érte szombat este. Azerbajdzsán ugyanis az ellenfél a soron következő selejtezőn, amely ellen eddig

Egy újabb győzelem azt jelentené, hat ponttal állnánk, de még inkább azt, hogy önbizalommal tele vághatnánk neki a folytatásnak, kedden, Wales ellen is győzelemből mennénk. Az Eb-selejtezőcsoportunk most így áll (szombaton, délután háromtól, Horvátország-Wales meccs lesz még):

1. Wales 3 pont (1-0)
2. Szlovákia 3 (1-2)
3. Horvátország 3 (3-3),
4. Magyarország 3 (2-3),
5. Azerbajdzsán 0 pont

Bakuban viszont nem lesz könnyű nyerni. Marco Rossival idegenben még nem is sikerült, a Nemzetek Ligájában akárhogy igyekeztünk Észtországban, ott is csak egy döntetlen (3-3) jött ki. Finnországban és Görögországban még csak gólt sem sikerült lőni.

Azerbajdzsán eggyel lejjebbi divízióból jön, vagyis nem a C-ből, ahová mi csúsztunk vissza egy sikeres Eb után. Válogatottjuk vezetni tudott Horvátországban, ami nem lekicsinylendő, minimálisan, 2-1-re kapott ki.

A gólt a Krilja Szovjetov csatára, Ramil Sejdajev lőtte, aki a keret legértékesebb játékosa. A Münster, az Estoril ad még futballistákat a kerethez.

Az elmúlt öt évben ott volt az Európa Ligában a Neftchi, a Qarabag és a Gabala is, míg nálunk a Vidi az egyetlen ebből a periódusból.

Pár fontosabb adat az azeri futballról, zárójelben a magyar helyezés:

• UEFA-rangsor a klubok eredményei alapján: 26. hely (33)
• világranglista: 108. hely (51)
• ELO-rangsor: 105. hely (53)
• Nemzetek Ligájában megszerzett pozíció: 46. hely (31)

A klubfocijuk jobb, mint a válogatott, náluk épp fordítva van, de ettől még nem készülhetünk egy kicsit nyugodtabban, mert az előző vb-selejtezőben legyőzték a norvégokat (1-0), és a csehektől idegenben loptak pontot (0-0).

A júniusi meccsek hagyományosan nem sikerülnek jól nekünk, még ha Dárdaival 4 éve sikerült is nyerni a finneknél. Ilyenkor már jó néhány hete véget értek a bajnokságok, nehéz még egyszer felpörögni, ráhangolódni a szabadság előtt egy nagy kihívásra. Két éve még Andorra is megvert ebben az időszakban, igaz azt egy kicsit félvállról is vettük, ez most nem fordulhat elő. A hazai Eb-meccseknek olyan hajtóerőnek kell lenniük, ami mindent felülír. Egyetlen korábbi klasszisunknak sem adatott meg ugyanis, hogy hazai pályán játsszon nagy tornán.

Az akkori eufória veszít az értékéből, ha Bakuban nincs meg az újabb három pont. Ez teher is, de úgy nem lehet kijutni egy Eb-re, hogy folyamatosan teher nélkül játszik egy válogatott. Eb-re úgy lehet kijutni, hogy egy bravúr minimum kell, ez végül is megvolt, de az a csapat vérzik el villámgyorsan, amely nem hozza a kötelezőket. Furcsa kettősség ez, de mivel a magyar csapatot a negyedik kalapból húzták, két igazán kötelező győzelem van: Azerbajdzsán, oda és vissza.

Bakuban nekünk kell diktálni az iramot, ez az a helyszín, ahol nem kellene motivációs beszédet tartani az öltözőben. Nekünk kellene ötletes támadásokat vezetni, miközben a védelemnek stabilan kell állnia a lábán. Az előző Eb-selejtező-sorozatban láthattuk, mekkora lökést tud adni, ha az idegenbeli összecsapások jól sikerülnek. Akkor tudtunk nyerni Feröeren, Helsinkiben, és Bukarestből is ponttal távozni.

A horvátok ellen győztes csapat pályára küldhető, mert Kádár sérülése szépen javul. Írjuk is ide, várhatóan hogyan álltunk fel:

• Gulácsi – Lovrencsics, Baráth, Orbán, Kádár, - Pátkai, Nagy Ádám – Szoboszlai, Dzsudzsák, Nagy Dominik (Varga) - Szalai

Ha végigtekintünk a névsoron, egyedül Nagy Ádám érkezett konkrét csalódással az összetartásra, igaz, ő már a horvátok elleni meccs előtt sem került be sokszor a Bologna kezdőjébe. De legalább bent maradt a csapata az olasz első osztályban.

A többiek jól fejezték be a szezont. Gulácsi az egész Bundesliga legjobb játékosa lett, Orban is helyet követelt magának az év csapatában. Lovrencsics bajnok, Kádár ugyan megsérült, de a Kijev a második helyen végzett. Pátkai megnyerte a kupát a Vidivel, Szoboszlai osztrák bajnok a Salzburggal, és már nem csak a kispadról nézi a meccseket. Dzsudzsák eredményes volt az Emirátusokban, Szalai áprilisban kétszer talált be, igaz, a csapata visszaesett a hajrára.

A horvátok ellen megsérülő Nagy Dominik nem lehet még elégedett, mert a Legia nem nyerte meg a bajnokságot, ő ellenben sokat játszott a fontos meccseken. Varga Roland megnyerte az aranyat a Fradival, és jól is játszott.

Hozzájuk jön még Kleinheisler László, akinek az energiájára mindig szükség van, pláne, ha be lehet illeszteni Rossi rendszerébe.

Lelkileg tehát nem lehetünk rossz állapotban.

Minden egyes válogatott összetartás legfontosabb kérdése, hogy ezt a 15-20 embert hogyan sikerül nagyjából azonos szintre hozni fizikailag. Hogy a csapatban egyszerre legyen meg a fontos helyzetekben a dinamika, egyszerre tudjanak felgyorsítani, mert ha nem, akkor elvész egy gyors támadás lehetősége.

Ez a csapat, amikor a szenvedős korszakát élte, akkor is számíthatott a pontrúgásokra, és ez most sincs másként, sőt. Most van egy kivételesen fejelő, párharcait egészen magas százalékban megnyerő Orban.

Nem túl szerencsés jövőkép ellenben, ha egy-egy szerencsés pontrúgásra készülünk, mert ezen a meccsen illene dominálni, gördülékeny támadásokat vezetni, miközben a védelem stabilitása is megmarad. Ha a görögök ellen tudtunk egy tekintélyt parancsoló egy percet mutatni tavaly szeptemberben – labdába sem értek –, akkor most ezt kellene állandósítani, hogy lehessen hinni egy újabb eufóriában. De abban mindenképp, hogy sokáig nyílt marad a csoportunk, és foggal-körömmel harcolunk az utolsó meccsig.

Már előttünk lejátsszák szombaton a Horvátország–Wales meccset – 15 órakor kezdődik –, ahol két nem akármilyen válogatott találkozik. A horvátok sokszor jutottak ki szenvedve a nagy tornákra, úgy látszik, ez is egy ilyen selejtező lesz nekik. Bár nekünk az lenne a legjobb, ha most megtáltosodnának, de erre pillanatnyilag nem sok esély van. A nagy sztárjaikat kilúgozta az előző évek folyamatos eredménykényszere klub- és válogatott szinten egyaránt. És az is gyakori, hogy egy nagy eredmény után kisebb szenvedés jön. A horvátok az 1998-as vb-bronz után is ezt mutatták be.

Eközben Wales jól kezdett, egy korai góllal verte Szlovákiát, csak 1-0-ra, de igazából nem forgott veszélyben a győzelmük. Wales a négy között volt a 2016-os Eb-n, Gareth Bale rápihenhetett erre a két meccsre, mert a Real Madrid nem szívta le a bajnoki hajrában. Ráadásul a bizonyítás is fűtheti, Madridban a szezon végére teljesen leírták, könnyen lehet, hogy klubot keres.

De egyelőre még hagyjuk is azt a meccset, mert nekünk most előbb magunkra kell figyelni, elég utána Walesre. Amely annak ellenére, hogy kétszer játszik idegenben, kevesebbet utazik, mint a magyar válogatott. Persze ennek nem lehet jelentősége, már csak amiatt sem, amit az első sorban írtam: a csapat közelről átélhette, milyen igazi katlanhangulata lesz az új pesti arénának.

Ennek minden meccsre el kell kísérnie a csapatot, és inspirálóan kell hatnia.

(Borítókép: A magyar labdarúgó-válogatott tagjai ünnepelnek a Magyarország–Horvátország labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen a Groupama Arénában 2019. március 24-én. Fotó: Huszti István / Index)