Az olasz futballmágnás szerint az angolok a legrasszistábbak a világon

Massimo Cellino, a Leeds United egykori, és az olasz élvonalba idén feljutó Brescia jelenlegi tulajdonosa Mario Balotelli leigazolása alkalmából tartott sajtótájékoztatót. A Football-Italia hétfői hírében számolt be az olasz üzletember eseményen elhangzott érdekesebb megállapításairól.

Cellino elmondta, hogy Balotelli bresciai igazolása egyáltalán nem reklámfogás volt, a játékos komoly anyagi áldozatot hozott azért, hogy annak a városnak a csapatában játszhasson, ahol felnőtt, míg az ő részéről az igazolás részben egyfajta szurkolóknak szóló köszönetnyilvánításként is felfogható, cserébe azért a lelkesedésért, amivel az élvonalba való visszatérést ünnepelték, illetve amivel a szezonbérleteket vásárolták.

Cellino fontosnak tartotta leszögezni, hogy Balotelli szerződtetése semmiféle anyagi veszélyt nem jelentett a klubnak, az egyetlen dolog, ami miatt a tulajdonos aggódik, hogy túlzott felhajtás veszi majd körül a játékost, és emiatt a teljesítményének megítélése sem lesz majd objektív.

A szíve hozta Bresciába, nem az anyagi érdekei

– mondta Cellino a pályafutása során botrányt-botrányra halmozó játékosról, aki szerinte végre egy olyan közegbe került, ahol ismét legjobb képességei szerint tud majd játszani.

Cellinót arról is megkérdezték, hogy nem tart-e tőle, hogy Balotellit rasszista támadások, sértések érhetik a szurkolók részéről, ami egyáltalán nem annyira ritka esemény az olasz stadionokban. A Leeds United korábbi tulajdonosa, illetve elnöke erre egy meglepő párhuzammal felelt.

"Sosem érzetem magamat annyira megkülönböztetve a származásom miatt és annyira idegennek, mint Angliában. Azt gondoltam, hogy tisztelni fognak, vagy ne adj' isten felnéznek majd rám amiatt, amit az angol labdarúgásért tettem, de soha, sehol nem tapasztaltam olyan erős rasszizmust, mint Angliában. 

Nem a feketék irányában, hanem úgy általában mindenki felé, aki nem angol. És ezt nyíltan hirdetik is.

 – mondta Cellino, aki életének igen kalandos és viharos időszakát töltötte a Leeds tulajdonosaként, megmentve a klubot az anyagi csődtől, ugyanakkor folyamatos harcban állva a saját szurkolóival és az angol szövetséggel.