330 milliárddal zárul a stadionépítések évtizede

A múlt héten MLSZ-elnöknek újra megválasztott Csányi Sándor 2010-ben érkezett meg a futballba, amikor Orbán Viktor másodszor lett miniszterelnök. Orbán az első időszakában, 1998 és 2002 között egyszer már nekifutott a futballreformnak, és reorganizációs hitelt adott a kluboknak. Akkor kapott új stadiont az Újpest, a Dunaújváros, a Sopron, a Zalaegerszeg, Kecskeméten pedig a 2002. áprilisi választások előtt egy hónappal tették le a stadion alapkövét.

2010-től viszont sokkal nagyobb lendületet vett az infrastruktúra megújítása. Egy 2015-ös interjúban mondta el Orbán, hogy az a miniszterelnök akar lenni Európában, aki a legtöbbet tesz hazája labdarúgásáért. A kormányfő a lengyel Donald Tuskot nevezte meg, mint aki még előtte jár ebben; a lengyelek 2012-ben Eb-t rendeztek az ukránokkal, és akkoriban is jobb játékosaik voltak.

A Puskás Aréna és a többiek

A nagy stadionprogram hamarosan befejeződik, a jelenlegi élvonalbeli csapatok közül csak a Honvéd nem kapta meg az új arénáját, ezért is időszerű összesíteni. 

A tavaly novemberi átadáskor megtelt az új Puskás, amelyben jövőre négy Európa-bajnoki meccset is játszanak.

De érdemes tételesen is megnézni, hogy az első osztály csapatai hogyan részesültek a stadionokból: összesen 79 milliárdot kapott a jelenlegi NB I. mezőnye. A táblázatban a tíz évvel ezelőtti és az aktuális átlagnézőszámokat is feltüntettük. 

Stadion neve	Ár (milliárd HUF)	Férőhely	Átadás éve	Átlagnézőszám 2010	Átlagnézőszám 2020
Debrecen	13,5	20340	2014	4967	3675
Groupama, Fradi	14,7	22000	2014	5547	9561
Sóstói Stadion, Fehérvár	14,3	14000	2018	4158	3897
Mezőkövesd	1,25	5000	2016	2647 (2014)	2292
Pancho Aréna	3,8	3500	2014	1059 (2014)	1521
Bozsik Stadion	11,8	8200	2020	1913	2607
Diósgyőr	12,4	15000	2018	7793 (2011)	4954
Kisvárda	2,5	2500	2018	-	2481
Újpest	0,8 (felújítás)	12000	2019	3895	2147
Paks	2,2	4500	2020	1467	1505
ZTE	1,2 (felújítás)	11200	2018	3217	3920
Kaposvár	0,5 (felújítás)	5000	2017	2533	1670

Nem vonzott több nézőt 

Az első stadiont a Debrecen kapta, Orbán még ellenzékben ígérte meg az új arénát a városnak 2009-ben. A DVSC a BL-időszaka idején 40 ezer emberrel töltötte meg a Puskás-stadiont 2009-ben, még úgy is, hogy a Lyon ellen kilátástalan játékkal mindjárt az első meccsen kikaptak. A nagy sorozat végén, a 2010–2011-es Európa Liga csoportkörében, a Sampdoria ellen még egy tét nélküli meccsre is 4 ezren követték a csapatot a fővárosba.

Mindez azért figyelemre méltó, mert az idei szezonban átlagosan 3675 néző volt kíváncsi a Lokira, amelyik meg sem közelíti a BL-időszak eredményességét. Kósa Lajos polgármester 2009-ben még azt gondolta, hogy egy Rosenborg szintű csapatot sikerül majd kialakítani, de nem így lett. 2010-ben a régi stadionban az ötezres átlagnézőszámért küzdöttek, 2011-ben 7 ezer fölé mentek, azóta viszont látható, hogy a jobb körülmények nem csábítanak ki több embert. Tavaly ide tudták hozni a Torinót az EL-selejtezőben, és akkor 15 ezren ott is voltak a stadionban, a 2014. májusi, dánok elleni válogatott meccs mellett ekkor volt a legjobban kihasználva a stadion.

A legnagyobb szurkolótáborral rendelkező Ferencváros stadionjának kihasználtságán a válogatott meccsek és a női Bajnokok Ligája-döntő is sokat dobott. Idén már a fehérváriak is a saját otthonukban játszhatták végig a szezont – ugyan kisebb, mint a debreceni, de drágább lett –, és a hazai bajnokságban a 4 ezer felé közelített az átlaguk. A klub még nem érte el a 2012-es produktumát, akkor 4100-an voltak kíváncsiak rájuk.

Az adatokból az is jól látszik, hogy a stadionépítési láz elején gyorsan felhúzott mezőkövesdi létesítmény (1,25 milliárd) nem vált etalonná az árával és a méretével, a kisvárdai stadion ugyanis drágább (2,5 milliárd) lett, ahogy a paksi is (2,2).

A 2017-ben bajnok Honvéd 2760-as átlagnézőszámmal rendelkezik, ezért elgondolkodtató, mi szükség egy 8 ezresnél is nagyobb létesítményre. A Diósgyőr utolsó hazai bajnokijára 10 ezer ember volt kíváncsi, ott a jó szereplés a stadionba tereli a szurkolókat. A belga tulajdonban lévő Újpest sok pártolót veszített, idén Szegedre is kénytelen volt egy meccsét vinni, mert a gyepszőnyeg nem volt játékra alkalmas.

Az első osztály mellett a másodosztály futballfejlesztései is számottevőek voltak, Kazincbarcikán például az 1100 férőhelyes új stadion a napokban lett kész, meccset még nem játszottak benne. 2,4 milliárd lett az ára, pedig pár éve az ötödéről indult. A következő összegek mentek el az NB II.-ben szereplő csapatok stadionjaira:

• Hidegkuti (MTK) – 8,3 milliárd (5300 férőhely)
• Illovszky (Vasas) – 8,1 (5000)
• Gyirmót – 0,9 (4500)
• Szombathely – 15,6 (8656)
• Szeged – 12,7 (6000)
• Szolnok – 2,5  (3437)
• Békéscsaba – 1
• Budaörs – 1
• Dorog – 0,68
• Siófok – 0,6
• Kazincbarcika – 2,4 (1100)
• Nyíregyháza – 0,5
• Ajka – 0,4

A legfrissebb hír a szombathelyi stadionhoz kapcsolódik egyébként: a múlt héten kaptak 300 millió forintos állami támogatást az üzemeltetésre. Hosszú távon az lesz a legkomolyabb kiadás, hogy ezeket a megépített stadionokat gondosan fent is kellene tartani. Akár 10 milliárd forint is elmehet erre, miközben piaci alapon csak néhány klub képes fenntartani az arénáját.

Mi a helyzet a környező országokban? 

Szlovákiában is van stadionfejlesztés, de ők irigylik a magyarországi állapotokat. Két okból: itt nem kell magántőke, ott viszont az állami szerepvállalás mértéke nem haladhatja meg a 40 százalékot. Szlovákiában 45 millió eurót költenek el 10 év alatt stadionokra. 

A jobb színvonalú cseh futballban is voltak fejlesztések, de ott alapból nem hagyták szétmállani az egyszer már megépített infrastruktúrát, így nem kellett minden esetben új stadionokat építeni. A 2000-es években kifejezetten aktívak voltak a csehek, 2,5 milliárd koronát költöttek akkoriban hat-hét pályára. Csehországnak is volt Felcsútja, egy 2 ezres falu, a Drnovice, amely eljutott az UEFA-kupába is 2000-ben. A klub mögött nem állt politikai szándék, Jan Gottwald üzletember fejlesztette a csapatát, és kétes eredetű pénzzel támogatta, meg egy 6 ezres stadiont is építtetett.

A másodosztályban szereplő Hradec Králové most jutott el odáig, hogy új stadionra lesz szüksége, és a helyi önkormányzat előbb 2 milliárd koronát akart félretenni a projektre, majd ennek a felét, most pedig ott tartunk, hogy 605 millió cseh korona lehet a felső határ. 9 ezer férőhelyes modern stadionról beszélünk, ez a pénz átszámítva 7,87 milliárd forint (az sem elhanyagolható különbség a két ország hozott, hogy például 12 pályázatot adtak be Hradecben). Ehhez képest érdemes megnézni, hogy a Honvéd (11,8 milliárd), a Szeged (12,7) és a Vasas stadionja (8,1) mennyiből épült.

A másodosztályú Pardubice is most adta a fejét stadionépítésre, 5 ezer férőhelyeset álmodtak meg, és átszámítva 5,6 milliárd forintot költenének rá, ha feljutnak az első ligába. Nem tudjuk, hogy a megálmodott stadionjuk mennyiben különbözik a Vasas-pályától építészetileg, de valahogy Csehországban szerényebben röpködnek a milliárdok.

Csehországban egyébként nincs nemzeti stadion, igaz, néhány politikai erő mozgolódik, mert rosszul néz ki, hogy az egykor gigastadionnak megálmodott Strahov-stadion Prága fontos részét foglalja el, és évtizedek óta nem tudják, mit kezdjenek vele.

Pár milliárdos lemorzsolódás

Visszatérve Magyarországra: nálunk vannak klubok, amelyek kipottyantak a másodosztályból, de a nagy építési hullámnál még jó helyen voltak. A Sopron valahogy kihúzta csőd nélkül – 550 millió ment a stadionra –, a 640 millió forintból stadiont kapó Balmazújváros azonban nem úszta meg a csődöt. A balmazi konstrukció elsősorban a politikai erőre épült, és már akkor vége lett, amikor a futball pozitív diszkriminációja igen szembetűnő volt. Szigetszentmiklóson stratégiai projekt volt egy időben a futball, mára nem az, így nem is épült stadion.

Cegléden, Kozármislenyben is épült egy-egy stadion, összesen egymilliárdból. Tatabányán ráköltöttek 400 milliót a régi lelátókra. A cikk elején említett Dunaújváros is a harmadik ligában játszik, arra is stadionra is jutott kétmilliárd 2016-ban. Pápán is már csak a stadion emlékeztet arra hogy valaha élvonalbeli meccseket rendeztek a városban.

A jelenlegi futballfejlesztés már így is sok vitára adott okot, hiszen a tömegesítés mellett a legnagyobb vívmánya a stadionok építése – az is külön értékelés, hogy ez mennyire az MLSZ érdeme –, és talán nincs olyan ember a sportágban, aki ne hallott volna legalább egy túlárazásról.

Az elmúlt tíz évben jelent meg a magyar futballban, és lett markáns erő a Felcsút, a Kisvárda, a Mezőkövesd és a Paks – ezek a klubok egy egészséges futballban nevelőszerepet tölthetnének be. Azonban amíg a nyolcvanas években egy bánya vagy a gyárak tolták előre egy-egy város futballját, addig az előbb említett klubok jelentősen a politikai szereplőkhöz köthetőek.

Eközben tizenkét megyei jogú városban (Sopron, Érd, Tatabánya, Veszprém, Nagykanizsa, Szekszárd, Pécs, Dunaújváros, Kecskemét, Salgótarján, Eger, Hódmezővásárhely) még csak másodosztályban szereplő csapat sincs, noha ezeken a településeken körülbelül 750 ezren élnek összesen, és jó néhány városban volt futballtradíció.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)