Virág
0 °C
2 °C

Az NB I-es gólkirály, Bajzát Péter a megyében kezdte újra a futballt

Bajzat Peti
2020.10.20. 16:56
Bajzát Péter neve alighanem minden magyar futballszurkolónak ismerősen cseng, azt viszont talán kevesen tudják, hogy a kétszeres NB I-es gólkirály néhány héttel ezelőtt a Pest megyei I. osztáyban szereplő Budakalász csapatához igazolt. A 39 éves támadó többek között erről is beszélt az Indexnek, de arról is mesélt, hogy mit hiányol a karrierjéből és hogy mik a tervei a jövőre nézve. Interjú.

Hogy került Budakalászra?

Igazából már abbahagytam a focit, bár mindig próbáltak csábítani az ismerőseim nagypályára és kispályára egyaránt, de utóbbira sem igazán jártam, a futáson és a konditermi edzéseken kívül nem hiányzott. A korábban szintén NB I-ben futballozó Sallai György barátom, aki viszont már régóta Budakalászon van, addig-addig győzködött, hogy egyszer lementem edzésre és megtetszett a közeg, a hangulat, és itt ragadtam. 

Nem is volt kapcsolata a futballal?

Játékosként 2019 decembere óta nem igazán, de mindig is azt terveztem,

hogy idővel a menedzseri pályát kipróbálnám,

 úgyhogy ezen a területen próbáltam képezni magam és új ismereteket szerezni. 

Legutóbb az NB III-as Taksonyban, valamint az NB II-es Nyíregyházán és Soroksáron futballozott. Nem lettek volna lehetőségei a másod-, illetve harmadosztályból, vagy már nem is vágyott oda?

Egyrészt nem igazán vonzott, másrészt tisztában vagyok a határaimmal és 39 évesen már azt a szintet nem vállaltam volna.

Talán a tudásom és a képességeim alapján még menne, de a folyamatos edzéseket és utazásokat már nem tudtam volna vállalni.

A jelenlegi helyzet tökéletes a számomra, ha tudok, igyekszem egy-két hétközi gyakorláson részt venni, valamint a hétvégi bajnokin is – éppen elég ezeket kipihenni a következő napokban... 

Hogyan fogadtak a Pest megyei I. osztályú csapat öltözőjében egy kétszeres NB I-es gólkirályt?

Nyilván nem egyik pillanatról a másikra érkeztem, kellett egy kis idő, amíg rászántam magam, úgyhogy ez egy folyamat volt, így számítottak az érkezésemre. Egyébként hamar befogadtak, megfordultam pár helyen a pályafutásom alatt és a beilleszkedéssel sehol nem volt problémám. Éreztem a tiszteletet, amire természetesen igyekszem rászolgálni, főként a pályán mutatott teljesítményemmel. Szerencsére jól sikerültek az első meccseim, úgyhogy ezen a téren is minden rendben van. 

A debütálás például szinte tökéletes volt, első bajnokiján mesterhármast szerzett és csapata 3-2-re nyert a Veresegyház ellen.

Jó a keretünk, már az első edzésen láttam, mennyi dinamika van a játékosokban, egy év kihagyás után csak úgy kapkodtam a levegőt, megmozdulni is alig bírtam a végén...

Ezek után nagyjából az volt a tervem, hogy legalább 20 percet bírjak ki valahogy a meccsen, de a srácok vittek magukkal, a kiszolgálásra sem lehetett panaszom, úgyhogy végül tényleg álomszerűen alakult a dolog. 

A legutóbbi fordulóban is győztes gólt szerzett. Milyen tapasztalati vannak erről az osztályról?

Nem igazán ismertem a riválisokat, sem az erőviszonyokat, de a saját bőrömön tapasztalom, hogy az iram és a játékosok fizikálisan teljesen rendben vannak. Ami talán különbség a magasabb osztályokhoz képest, az a taktika és az előregondolkozás, az az NB III-ban és az NB II-ben is gyorsabb, de ez így van rendjén. 

Érez egyébként egyfajta küldetést a csapaton belül azzal a múlttal, amivel rendelkezik?

Nem gondolom túl a szerepemet, az én elsődleges feladatom a góllövés. 

De ha látok egy fiatalt, aki rászorul, esetleg igényli a támogatásomat, vagy többet is ki tudna hozni magából, akkor természetesen próbálom segíteni a tapasztalatommal,

pályán belül és kívül egyaránt. 

A volt ferencvárosi Somorjai Tamás is csapattársa Budakalászon, Kenesei Krisztián pedig a megye kettes Ráckevét erősíti. Mi az oka annak, hogy egyre több egykori élvonalbeli labdarúgó fedezhető fel amatőr csapatokban?

Mindenki nehezen engedi el a focit, ez az életünk.

Az öltözői hangulat, a közeg maga az, hogy tartozol valahová egy idő után elkezd hiányozni, főleg, ha évtizedekig a mindennapjaidhoz tartozott.

Ehhez a szinthez pedig még 40 körül is megvan a hozzánk hasonló játékosok rutinja, én ezzel magyarázom. Itt már a játék szeretete dominál, nem a szakmai, vagy az anyagi kérdések. 

Ha már a múlt szóba került, összességében hogyan tekint vissza a karrierjére?

Elégedett vagyok, rengeteget kaptam a labdarúgástól, kétszer voltam NB I-es, kétszer NB II-es gólkirály, valamint a Debrecennel kétszer nyertük meg a Magyar Kupát is. Van bennem persze némi hiányérzet, azt például sajnálom, hogy egy egyéves német kitérőt leszámítva külföldön nem tudtam bizonyítani. 

Vonzotta volna a légiósélet?

Abszolút, de ez egy sokösszetevős történet. Egyrészt az én időmben még nem voltak olyan lehetőségei a futballistáknak mint ma, nem voltunk annyira szem előtt. 

Másrészt fiatalon a hozzáállásom sem volt a legmegfelelőbb, úgyhogy valahol magamnak is „köszönhetem” a dolgot.  

Az elnök csak a sérüléstől félti a gólkirályt

A Budakalászi MSE elnöke, Sárosi Tibor is elmondta véleményét Bajzát Péterről: "Egyéves kihagyás után kellett egy kis idő Petinek, hogy újra belelendüljön a játékba, de mindent elmond róla, hogy bár az első meccsen egy centit nem futott feleslegesen, így is mesterhármast szerzett... Rendkívül pozitív hatással van a csapatra és a fiatalokra, felnéznek rá és tanulni akarnak tőle. Somorjai Tiborral mindketten hatalmas segítséget jelentenek a céljaink eléréséhez, ráadásul nemcsak nagyszerű futballisták, hanem remek emberek is. Érezhetően többen járnak a meccseinkre, amióta itt vannak, úgyhogy óriási hálával tartozom nekik. Csak azért imádkozom, nehogy megsérüljenek..."

Az mennyire zavarja, hogy a válogatottban egyik szövetségi kapitánytól sem kapott lehetőséget a bizonyításra?

Sajnos régen ezen a téren is máshogy működtek a dolgok, nem csak a teljesítményen múlt, kiket hívtak be.

Pedig anno, a két élvonalbeli gólkirályi címem talán nem lett volna rossz ajánlólevél...

De nincs bennem tüske, utánpótlásban az első korosztálytól egészen az U21-ig szerepeltem a nemzeti csapatban, mindig büszkén viseltem a címeres mezt. 

Mik a tervei a jövőre nézve? Jöhet az újabb gólkirályi cím?

Egy picit elkéstem, hiszen hat-hét fordulóval le vagyok maradva a riválisok támadóitól, de a karrieremben szerencsére megvoltak már az egyéni elismerések, úgyhogy ez a rész kevésbé motivál. Az sokkal inkább, hogy a csapat sikeres legyen és elérjük a célunkat, ami ebben az évben a biztos bennmaradás kiharcolása. A körülmények és a lehetőségek viszont egyértelműen adottak ahhoz is, hogy néhány éven belül az egyesület szintet lépjen és az NB III-ban is megmutassa magát!