Megháromszorozódott a videojáték-függő labdarúgók száma

Steve Pope, Anglia egyik legismertebb függőségi tanácsadója a Daily Mailnek nyilatkozott arról, hogy jelenleg tizenöt profi, és harminc félprofi labdarúgónak segít a videójáték-függőségről való leszokásban. Ez a szám a háromszorosa annak, mint ami a tavaszi koronavírus-járvány előtt volt.

Amikor leállt a futball, és a labdarúgóknak nem volt más dolguk, a videojáték még vonzóbbá vált. Eltűnt a rendszer az életükből. Annak ellenére, hogy az edzések és a mérkőzések visszatértek, továbbra is jelen van a probléma. A játékosok nem tudtak túllépni az első lezárás alatt kialakult függőségükön. A labdarúgók rögeszmés személyiséggel rendelkeznek, és több idejük van játszani, mint bárki másnak. Ez mentálisan romboló. Ugyanakkor kevés figyelmet kap a többi függőség mellett. Ezeknek az embereknek is szükségük van támogatásra, de nem veszik elég komolyan. Ha egy húszéves gyerektől elvesszük a kontrollerét, amit egész nap nyomogatott, az olyan, mintha egy alkoholista utolsó adag whiskeyjét öntenénk ki – vallja Pope. – Egy olyan futballista a páciensünk, akinek szombaton elmaradt a mérkőzése, ezért péntek estétől vasárnap estig játszott, majd másnap elment edzeni. Ő nem a Premier League-ben játszik, de senki se gondolja, hogy ott nincsenek függők. Rengeteget utaznak, és a szállodai szobáikban videojátékokkal múlatják az időt.

Nem Steve Pope az első, akinek feltűnt, hogy komoly gondot okozhat a videojáték-szenvedély. A Southampton menedzsere, Ralph Hasenhüttl elárulta, hogy játékosainak védelmében kikapcsoltatja az internetet a csapatszállodákban. A Manchester City korábbi középpályása, Jeff Whitley is arra kér mindenkit, hogy vegyék komolyan ezt a függőséget is.

Lehet, hogy egyesek nem tekintik annyira károsnak, mint az italt, a drogot vagy a szerencsejátékot. Néhány tünet viszont hasonló lehet más függőségekhez, mivel teljesen megszállják az embert. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: azért játszom, mert szeretnék, vagy azért mert muszáj? Megéri, hogy emiatt elveszíthetem a munkám, és a barátaim? Néhány fiatal napi tíz órát is játszhat, nem esznek és nem alszanak eleget. Ha ezt teszik, a testük nem engedi, hogy az edzéseken úgy teljesítsenek, ahogyan azt a klub elvárja tőlük.

A Daily Mail információi szerint az angol csapatok arra kérték a Professzionális Labdarúgók Szövetségét, hogy indítsanak 24 órás segélyvonalat, azért, hogy a futballisták könnyebben elérhessék a tanácsadókat.

Az Arsenal korábbi legendája, Tony Adams is szenvedélybeteg volt. Alkoholizmusa miatt még elvonókúrára is jelentkezett. Az általa alapított Sporting Chance nevű szervezet egyre nagyobb figyelmet szentel a videójáték-függő játékosok számára.

A foglalkozásokon a labdarúgók nyíltan beszélnek arról, hogy meglehetősen gyakran késnek a videójáték miatt. Ezek a kezdeti jelek. Különösen az akadémiákon jelentkeznek a problémák. Öt évvel ezelőtt még kevés hasonló betegünk volt, azonban a szerencsejáték mellett, mára a videojáték-szenvedély jelenti a legjelentősebb gondot – nyilatkozta Alex Mills, oktatási vezető.

Az úgynevezett „játékbetegséget” az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018 óta mentális betegségként tartja számon. 2019 októberében az NHS (angol egészségügyi szolgálat) elindította az első Nemzeti Játékszervi Központot, ami a 13 és 25 év közötti betegeknek segít.

(Borítókép: a 2019-es FIFA-világbajnokság egyik mérkőzése. Fotó: Daniel Leal-Olivas/AFP)