Vasas: ahol megfér két dudás egy csárdában

A római és a görög költészet egy-egy híres képviselője, Vergilius, valamint Homérosz már időszámításunk előtt előszeretettel használta az in medias res, vagyis a dolgok közepébe vágva írói technikát. Bár már 2021-et írunk, mi mást kérdezhettünk volna elsőként a Vasas sportigazgatójától, Nagy Miklóstól, mint hogy végre sikerül-e a hőn áhított feljutás.

Ez a bajnokság még kiegyensúlyozottabb lesz, mint a tavalyi, pedig tudnék mesélni az előzőről, ahol hiába szereztünk ugyanannyi pontot, mint a második Gyirmót, sajnos nem jutottunk fel… Most viszont az az érzésem, még nagyobb verseny lesz, még kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, de a Vasasnak nem lehet más a célja, mint hogy újra az NB I-ben szerepeljen. Szerencsére ezúttal nem ragadtunk be a rajtnál, mint az előző évben, ott vagyunk az élmezőnyben, de látszik, hogy pokolian nehéz lesz, és a legvégén kell majd olyan pozícióban állnunk, hogy legyen okunk az örömre.

A szakember szerint az előző szezonban a Vasas mindent alárendelt az eredményeknek, talán túlságosan is, a célfutball pedig sokszor a látványos játék rovására ment. Ezúttal viszont külső szemlélőként sem lehet azzal vádolni az angyalföldieket, hogy ne törekednének az utóbbira, hat fordulót követően 11 pontot szereztek, és bár egyelőre hatodik helyen állnak a tabellán, hátrányuk mindössze két egység a listavezető Nyíregyházával szemben.

Az előző szezonban elsősorban a célfutball jellemezte a játékunkat, ami a pontok gyűjtögetése szempontjából eredményes volt ugyan – még ha végül sajnos nem is eléggé –, de a szurkolók számára enyhén szólva sem volt látványos és élvezhető, valamint ezzel a stílussal nem használtuk ki a játékoskeretünkben rejlő lehetőségeket sem.

A középpályánkat gyakran átívelgettük, így a „második labdák” felszedésére az ellenfeleinknek ugyanannyi esélyük volt, mint nekünk, a játékunk így esetlegessé vált, gyakran csak az egyéni villanásoknak köszönhettük, hogy hoztuk a mérkőzéseket. Az idei szezonban inkább a sok rövid passzos, labdabirtokláson alapuló játékfelépítésre törekszünk. Véleményem szerint az igazság, mint mindenben, valahol félúton van, ebben is az arany középútra kell törekedni. 

Meg kell találnunk az arányokat a kombinatív és a célfutball között, ez a Kecskemét elleni legutóbbi bajnoki mérkőzésen is látszott. A rövid passzos, domináns, labdabirtokláson alapuló játékstílus jobban illeszkedik a keretünk képességeihez, mint a másodosztály csapatait többnyire jellemző célfutball, de a labdatartás természetesen nem lehet cél, csupán eszköz annak érdekében, hogy türelmesen keressük és megtaláljuk a réseket az ellenünk általában betömörülő ellenfelek védelmén. Gyors átmenetekkel, fordításokkal, ritmusváltásokkal létszámfölényes szituációkat kell kialakítanunk, amelyeket aztán igyekszünk hatékonyan lejátszani és az így kialakított helyzeteket koncentráltan kihasználni. 

Győzelemből egyelőre három áll a Vasas neve mellett, valamint két döntetlen és egy vereség, de mekkora szerepe van a jó rajtban a nyáron kinevezett új vezetőedzőnek, Kuttor Attilának?

Rengeteg összetevőn múlik, hogy egy adott csapat élén egy adott helyzetben ki a legmegfelelőbb edző. Úgy érzem, a Vasas kispadján jelenleg a megfelelő szakember ül, aki élvezi a bizalmunkat. Illetve szakemberek, mert én sohasem edzőben, sokkal inkább stábban gondolkozom, és Attila, valamint az őt körülvevő stáb egészének közös munkája az igazán lényeges.

De vajon – pestiesen szólva – megfér-e két dudás egymás mellett? Hiszen mind Kuttor Attila, mind Nagy Miklós karakán, határozott személy hírében áll. 

„Olyan nincs az életben, vagy csak nagyon ritkán, hogy két ember pontosan ugyanúgy gondolkodik mindenről. Ha viszont az elképzeléseinket közös nevezőre tudjuk hozni, abból a csapat csak profitálhat.

A sportban, főleg a futballban különösen fontos, hogy markáns egyéniség legyél, mert ha nem, elnyom a közeg. Ha nincs meg benned ez a tulajdonság, azt megérzik a játékosok, a stábtagok és valamennyi érintett szereplő, ez pedig azt jelenti, hogy egyszerűen nem leszel alkalmas a vezetői szerepre.

Kuttor Attilában megvan ez, és úgy gondolom – valamint a visszajelzések is megerősítenek abban –, hogy talán bennem is. De a hangsúly megint csak a középút, a metszet, a tapasztalataim alapján pedig egyelőre megfelelően tudunk együttműködni. A stábban mindenki elmondhatja a véleményét, ütköztetjük azokat, közösen gondolkodunk, vagyis valódi stábmunka zajlik, ettől léphetünk előre. Ha döntésre jutottunk, kifelé egységesen, következetesen képviseljük azt . Be kell tartani a szereposztást, az öltözőben és a pálya mellett az edző a főnök, azon kívül én. Ő felel a felkészítésért, az összeállításért és a taktikáért, én pedig többek között a mindenkori edzővel egyeztetett keretalakításért, a hosszú távú stratégiáért, a klubfilozófia megvalósításáért. 

Az elhangzott rengeteg pozitívum után ideje egy kis sötétséget vinni a beszélgetésbe: a Vasast ugyanis gyakran vádolják azzal, hogy a játékosok – főleg a rutinosabbak, tapasztaltabbak – elsősorban a pénz miatt választják a XIII. kerületieket. Mit mond erről a klub sportigazgatója? 

„A keretalakítás mindig egy hosszú távú, soha véget nem érő folyamat, amelynek vannak állomásai. Jelenleg a Vasas a negyedik szezonját kezdte az NB II-ben, az én vezetésem alatt a harmadikat. Ebből az első fél szezonban, a téli szünetben vettük át a csapatot, és a pandémia miatt a vége előtt félbeszakadt a bajnokság, tavaly pedig, mint ismert, pontazonossággal nem jutottunk fel.

Sokszor elmondtuk: a mi stratégiai célunk az, hogy hosszú távon teret és lehetőséget adjunk a magyar futballistáknak, köztük a tehetséges fiataloknak, az akadémiánk fiataljainak is. Ahhoz viszont, hogy idáig eljussunk, szükség volt tapasztaltabb vezéregyéniségekre, karakterekre, akik köré fiatalokat tudunk beépíteni: ezért érkezett két évvel ezelőtt Feczesin Róbert és Jova Levente, ahogy vitán felül hasznos igazolásnak bizonyult aztán Pátkai Máté, Otigba Kenneth vagy Berecz Zsombor, és még sorolhatnám a neveket.

Amióta viszont a csapat alapjait leraktuk, törekszünk a klubfilozófiánk megvalósítására, az elmúlt egy évben Pátkai óta csak a húszas éveikben járó vagy ennél fiatalabb labdarúgót igazoltunk, a kezdőcsapatunk átlagéletkora pedig kifejezetten fiatal. Ezen a nyáron az erősítések mellett jelentősen szűkítettük is a keretünket. Ráadásul amíg több riválisunk kölcsönjátékosokkal tudta csak teljesíteni a fiatalszabályra vonatkozó futballisták szerepeltetését, és az átigazolási szezonban komoly küzdelem folyt a 2002-es születésű játékosokért, addig mi ezt megoldottuk elsősorban a saját utánpótlásunkból úgy, hogy a mi keretünkben többen 2003-as születésűek, akik már be is mutatkoztak a csapatban. Az egyaránt 17 éves Szilágyi Szabolcs és Sztojka Dominik már most fontos láncszemei a gépezetünknek, erre pedig rendkívül büszke vagyok, mert egyrészt mutatja az utánpótlásunk erejét, másrészt ezeknek a fiatal labdarúgóknak a felnőttfutballba történő felépítésével hosszú távon is értéket teremtünk a klubnak.”

A Vasas Kubala Akadémia fejlődése megkérdőjelezhetetlen, a korosztályos együttesek mindegyike szintet lépett, a vezetőváltás óta eltelt három és fél év alatt a másodosztályból immáron mindegyik a kiemelt pontvadászatba jutott, és az utánpótlás-válogatottakban is a korábbinál több Vasas-nevelésű labdarúgó szerepel. A fiatal játékosok számára pedig jó példa lehet az imént említett futballisták sikere, a tehetségek előtt ugyanis a nagy csapat ajtaja is mindig nyitva áll.

Nagy Miklós szerint egyébként szerepvállalása óta a mostani Vasas a legerősebb, de kíváncsiak voltunk arra, a sportigazgató szerint mi lehet a kulcs ahhoz, hogy a következő szezontól ismét élvonalbeli meccseken buzdíthassa a közönség a kedvenceket az Ilovszky Rudolf Stadionban.

„A játékosállomány szempontjából a keretünk az elmúlt két évben talán most a legerősebb. Hullámvölgyek mindig voltak és bizonyára lesznek is, ezeket kell majd minél könnyebben átvészelnünk és tartósan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanunk.” 

Kuttor Attila: Testhezálló feladatot kaptam a Vasas irányításával

Kuttor Attila 2020 novemberében távozott Mezőkövesdről, és bár sok helyen felmerült az 51 éves szakember neve, hét hónapig sehol nem vállalt munkát. Idén júniusban viszont átvette a Vasas irányítását, a kapcsolat pedig egyelőre gyümölcsözőnek bizonyul.

Mivel telt az elmúlt szűk egy éve?

Pihenéssel; stresszes munka a miénk, úgyhogy próbáltam feltöltődni.

Nem is hiányolta a futballt az életéből?

Időszerű volt egy kis szünet, nem akartam azonnal leülni a kispadra. A pandémia miatt egyébként is korlátozottak voltak a lehetőségek, úgyhogy bár természetesen követtem a labdarúgás legfontosabb eseményeit, vártam a megfelelő helyre és ajánlatra.

Immár tudjuk, hogy ez a Vasastól érkezett. Ám amekkora kihívás és lehetőség, gondolom, az elvárások miatt legalább annyira – ahogyan ön fogalmazott – stresszes meló a mostani is.

Sokat beszélgettünk Nagy Miklóssal, az elképzeléseink pedig eléggé egybevágtak. Szerettem volna egy olyan klubnál dolgozni, ahol minőségi munka folyik és komoly célokért harcolhatunk, így a megkeresés után nem gondolkoztam sokáig, hogy belevágjak.

Mennyire kellett érkezése után a fejekben is rendet tennie? Az elmaradt feljutás miatt, gondolom, csalódott játékosokkal találkozott az öltözőben…

Nem könnyű egy ilyen helyzet, de pont azt mondtam a futballistáknak, hogy remélem, az előző szezon egyfajta dacot vált ki belőlük és „csakazértis megmutatjuk” szellemben játszanak majd.

Nagyon jó közeg fogadott egyébként, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlődjünk és előrelépjünk.

Nagy Miklós már válaszolt erre a kérdésre, de kíváncsi vagyok, hogy Kuttor Attila hogy látja a közös munkát annak fényében, hogy mindketten határozott egyéniségek.

Eddig úgy érzem, abszolút jól működünk együtt. Attól függetlenül, hogy az embernek van véleménye, a viták és a beszélgetések viszik előre a dolgokat, minden kényes vagy sarkalatos kérdésben közös nevezőre jutottunk. A futballról alkotott véleményünk hasonló, ez tovább könnyíti a helyzetet.

A Csákvár elleni meccsen volt olyan pillanat, amikor a Vasas pályán lévő játékosainak átlagéletkora 22,3 év volt, de egyébként is feltűnő, milyen bátran nyúl a fiatalokhoz.

Edzői pályafutásom egy jelentős részét az utánpótlásban töltöttem, ezek után talán nem meglepő, hogy megvan a bizalmam a tehetségek felé.

Ezért is mondom, hogy testhezálló feladatot kaptam a Vasas irányításával, hiszen a klubnak is az a célja, hogy minél több magyar fiatal mutatkozzon be, és idővel legyen meghatározó tagja a felnőttalakulatnak.

Néhány rutinos játékos viszont, úgy tűnik, áldozatául esett ennek a döntésnek, hiszen például Feczesin Róbert vagy Balajti Ádám egyelőre alig kapott szerepet. Ők hogy viselik ezt a helyzetet?

Szó sincs áldozatokról vagy mellőzésről, vannak bizonyos szituációk, amikor a futball írott vagy íratlan szabályait nem lehet áthágni. Az, hogy az eddigi meccseken egyelőre nem ők kapták meg a központi szerepet, nem azt jelenti, hogy ne lennének ugyanolyan fontos tagjai a csapatunknak vagy hogy a jövőben ne kapnák meg a lehetőséget.

Pályára viszont csak azok kerülhetnek, akik a legjobb tudásuk szerint tudnak teljesíteni.

Messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni a lejátszott hat forduló alapján, de Kuttor Attilának sikerülhet az, ami Szanyó Károlynak, ifjabb Bene Ferencnek és Schindler Szabolcsnak sem sikerült?

Mindenki a feljutásról beszél, de ez egy nagyon távoli cél.

Ez nem sprintverseny, hanem maraton, augusztusban beszélgetünk, a bajnokság pedig május végén ér véget. Napról napra, meccsről meccsre kell koncentrálnunk, mert aki nagyon előrenéz, lehet, hogy elesik az első kavicsban.

Tesszük a dolgunkat, a végén pedig majd összeszámoljuk a pontjainkat, aztán meglátjuk, mire lesz elég.

(Borítókép: Vasas FC)